[Evangelium] 2006-12-06

[evangelium at communio.hu]

   2006. december 6. - Szerda

   Abban az időben Jézus a  Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy  hegyre,
   és leült.  Nagy sokaság  jött hozzá.  Hoztak magukkal  sántákat,  bénákat,
   vakokat,  némákat  meg  sok  más   beteget,  és  lába  elé  tették   őket.
   Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek,
   a bénák meggyógyulnak,  a sánták  járnak és  a vakok  látnak, elámult,  és
   magasztalta Izrael Istenét.  Jézus akkor összehívta  tanítványait, és  így
   szólt hozzájuk: "Sajnálom a  népet. Már harmadnapja kitartanak  mellettem,
   és nincs  mit  enniük. Nem  akarom  étlen  hazaküldeni őket,  hogy  ki  ne
   dőljenek az úton."  A tanítványok erre  megjegyezték: "De honnan  szerzünk
   itt a  pusztában annyi  kenyeret, hogy  ekkora tömeget  ellássunk?"  Jézus
   megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?"  "Hét, és néhány apró halunk"  -
   felelték. Erre  meghagyta a  népnek, hogy  telepedjék le  a földre.  Aztán
   fogta a  hét kenyeret  és  a halakat,  hálát  adott, megtörte  és  odaadta
   tanítványainak, a tanítványok pedig a  népnek. Miután mindnyájan ettek  és
   jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
   Mt 15,29-37

   Elmélkedés:

   "...odaadta tanítványainak." (Mt 15,36)
   A csodálatos kenyérszaporításkor  Jézus nem a  semmiből varázsol  rengeteg
   kenyeret, hanem  abból  a  hétből,  ami a  tanítványoknál  van,  majd  nem
   közvetlenül az  embereknek  adja  a  megszaporított  táplálékot,  hanem  a
   tanítványoknak nyújtja, hogy ők osszák ki a népnek.
   Mindebből két  lelki  gondolat  következik. Egyrészt  az  Úr  felhasználja
   mindazt, amink van, s  amit átadunk neki,  másrészt a segítségünket  kéri,
   hogy jóságának közvetítői, szeretetének továbbadói legyünk. Csodáihoz  nem
   nélkülözhetetlen   szereplői   vagyunk,   mégis   kéri   közreműködésünket
   kegyelmeinek közvetítéséhez.
   Adventben és karácsonykor Jézus önmagát adja nekünk. Őt szeretnénk  tovább
   adni az  embereknek, hogy  találkozzanak vele  és átéljék  az  Isten-látás
   örömét.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, hosszan tűrő, jóságos Úr, ments meg engem!
   Ments meg engem, Isten Fia, Krisztus, aki egyedül vagy bűn nélkül.
   Engedd meg,  Üdvözítőm,  hogy  részem legyen  isteni  életedben,  hogy  ne
   maradjon  többé  bennem  semmi  idegen,  és  mindenkor  a  te   akaratodat
   cselekedjem.
   Szent Efrém


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves Listatagok!
   Az idei Prima Primissima-díj egyik jelöltje az irodalom kategóriában  Nagy
   Gáspár  költő,  a  Magyar   Katolikus  Rádió  irodalmi   szerkesztőségének
   vezetője, aki jelenleg súlyos beteg.
   A közönségszavazatok alapján is kiadnak egy díjat. Kérem, hogy aki teheti,
   egy telefonhívással szavazzon rá, a következő számot hívva: 06/30-3030490.
   Szavazni 2006. december 6-án estig lehet.
   Köszönettel: István atya