[Evangelium] 2006-11-27

[evangelium at communio.hu]

   2006. november 27. - Hétfő

   Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan  dobják a gazdagok adományaikat  a
   templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony  két
   fillért dobott be. Erre megjegyezte: "Bizony, mondom nektek, ez a  szegény
   özvegy  többet  dobott  be,  mint  bárki  más.  A  többiek  ugyanis  abból
   adakoztak,  amiben   bővelkednek,  ez   azonban  mindent   odaadott,   ami
   szegénységéből telt: egész megélhetését."
   Lk 21,1-4

   Elmélkedés:

   Az egyházi év utolsó napjaiban, amikor a liturgia a végső időkre irányítja
   figyelmünket, a mai  evangéliumban ismét találkozunk  a szegén  özveggyel,
   aki minden vagyonát odaadja a templom javára. Az Istenre hagyatkozás és  a
   Gondviselésben való feltétlen  bizalom jele  ez. Az  özvegy Istenre  bízza
   életét és halálát.
   A  történet  alapján  érdemes   elgondolkoznunk  azon,  hogy  mitől   függ
   megélhetésünk és kire  bízzuk életünket? Számos  eset bizonyítja, hogy  az
   anyagi javak gyűjtése és  a vagyonban való  gyarapodás nem nyújthat  igazi
   boldogságot és lelki  nyugalmat. A  gazdagság bezárja az  ember szívét  és
   könnyen elfordítja  Istentől. A  szegénység  tudatos vállalása  és  anyagi
   javaink másokkal való megosztása viszont Isten felé irányít minket.
   Mit adok  Istennek? Képes  vagyok-e mindenről  lemondani, hogy  egyedül  ő
   legyen az enyém?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Minden örömöm, Uram, amelyben nem Te vagy, legyen félelmemre és  utasítsam
   azt el! Csak Téged  keresselek! Érted dolgozni legyen  igazi örömöm, és  a
   Nélküled kapott megnyugvás legyen terhemre!
   Add, hogy sokszor emelhessem  Hozzád a szívemet,  és ha vétettem  ellened,
   megbánással és új jófeltétellel ki tudjalak engesztelni!
   Aquinói Szent Tamás