[Evangelium] 2006-11-26

[evangelium at communio.hu]

   2006. november 26. - Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

   Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te
   vagy-e a zsidók királya?"
   Jézus így  válaszolt:  "Magadtól  mondod ezt,  vagy  mások  mondták  neked
   rólam?"
   Pilátus ezt felelte: "Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok  adtak
   a kezembe. Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: "Az én országom nem ebből a
   világból való.  Ha ebből  a világból  volna az  országom, szolgáim  harcra
   kelnének, hogy ne kerüljek  a zsidók kezére. De  az én országom nem  innét
   való." Pilátus megkérdezte: "Tehát király vagy?"
   Jézus így felelt: "Te  mondod, hogy király vagyok.  Én arra születtem,  és
   azért jöttem  a  világba, hogy  tanúságot  tegyek az  igazságról.  Aki  az
   igazságból való, az hallgat a szavamra!"
   Jn 18,33b-37

   Elmélkedés:

   Király vagy?
   Napjaink királyainak  sorsa,  fényűző  életük,  tevékenységük  és  sokszor
   botrányaik erősen foglalkoztatják a közvéleményt. A sajtó persze újabb  és
   újabb  dolgok  nyilvánosságra  hozatalával  igyekszik  kielégíteni  ezt  a
   fokozott  kíváncsiságot.  A  hírekben  figyelemmel  kísérhetjük  az  angol
   trónörökös hercegek mindennapjait az iskolában vagy a hadseregben, azonnal
   értesülünk arról, hogy a japán koronahercegnő végre fiú trónörököst hoz  a
   világra, s azt is ismerhetjük,  hogy a holland hercegnőnek milyen  gondjai
   vannak amiatt, hogy  a protestáns  királyi házban  továbbra is  gyakorolni
   szeretné katolikus  vallását. De  az igazi  királyi személyiségek  mellett
   napjaink számos  koronázatlan csillagára  is odafigyel  a világ:  a  híres
   színészekre, a  rendkívüli  képességű sportolókra,  például  a  labdarúgás
   gólkirályaira,  vagy  a  sok  esetben  csak  néhány  esztendeig   tündöklő
   énekesekre.

   Ma, az  egyházi  év utolsó  vasárnapján  Krisztust, a  mindenség  királyát
   ünnepeljük, akinek  uralkodása  nem  hasonlítható  a  földi  királyokéhoz.
   Mielőtt nekilátnánk a mai  evangélium elemzésébe, hogy megértsük  Krisztus
   királyságának   tartalmát,    érdemes   felelevenítenünk,    hogy    János
   evangéliumában hányszor fordul elő a "király" szó alkalmazása Jézusra.

   Jézus első tanítványainak  egyike, Nátánáel, akit  Fülöp hívott az  Úrhoz,
   mindjárt első találkozásuk alkalmával  a következőket mondja: "Mester,  te
   vagy az Isten  Fia, te  vagy Izrael királya"  (Jn 1,49).  Jézus ekkor  nem
   tiltakozik a kifejezés ellen, nem úgy, mint a csodálatos  kenyérszaporítás
   után. Amikor ugyanis észreveszi, hogy a nép királlyá akarja tenni a csodát
   követően, visszavonult, hogy egyedül legyen (vö.: Jn 6,15). A  jeruzsálemi
   bevonulás alkalmával  a szamárháton  érkező Jézust  éltető nép  ezekkel  a
   szavakkal köszönti őt: "Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya" (Jn
   12,13).

   Jézus   királyi   elnevezésével    a   szenvedéstörténetben    találkozunk
   legközelebb. Elfogása után Jézust először  a zsidó főtanács, majd a  római
   helytartó hallgatja ki.  A főtanács előtt  az a vád,  hogy Jézus az  Isten
   Fia. Pilátus  előtt  királysága kerül  szóba.  Jézus nem  utasítja  vissza
   Pilátus kijelentését, de azonnal tisztázza, hogy az ő királysága és uralma
   nem ebből a világból való.
   A helytartó igyekszik megmenteni Jézust, s azt reméli, hogy a megostorozás
   után a nép megszánja őt, és nem kérik a halálos ítélet kimondását.  Amikor
   Pilátus kivezetteti  Jézust  a  nép  elé ezekkel  a  szavakkal  mutat  rá:
   "Nézzétek a királyotok!" (Jn 19,14), majd ezt kérdezi a néptől: "Keresztre
   feszíttessem  a  királyotokat?"  Pilátus   szavai  ellen  a  főpapok   így
   tiltakoznak: "Nincs királyunk, csak császárunk!" (Jn 19,15). Azzal, hogy a
   Jézust vádló  zsidók elismerik  a  római császár  fennhatóságát,  egyúttal
   elutasítják  Jézus  királyságát.  Pilátus  viszont  mégis  ezt  íratja   a
   keresztre: "A názáreti Jézus, a zsidók  királya!" (Jn 19,19), és később  a
   zsidók tiltakozására sem változtatja meg a tábla szövegét. De térjünk most
   vissza az evangéliumhoz!

   Ha magunk elé  képzeljük az  evangéliumban hallott  jelenetet, két  embert
   látunk, akik beszélgetnek.  Két ember  áll egymással  szemben: Pilátus  és
   Jézus. Egy helytartó  és egy  király. A Római  Birodalomhoz tartozó  Júdea
   helytartója és  egy  terület nélküli  ország  királya. Az  egyik  a  római
   császárt képviseli a kicsiny tartományban, a másik a mennyei Atya  nevében
   jött a földre. Egyikük a  császártól kapott megbízásból dolgozik, a  másik
   Istentől kapta hatalmát. Az  egyiket a császár  küldte, hogy fenntartsa  a
   rendet az országrészben,  a másikat  a mennyei  Atya küldte,  hogy egy  új
   Országot,  az  Isten  Országát  hirdesse  és  építse.  Az  előbbi  katonai
   eszközöket  alkalmaz,  az  utóbbi  csendes,  békés  szóval  győzi  meg  az
   embereket.

   Két ember áll  egymással szemben:  az egyik a  római katonatisztek  díszes
   páncélruháját viseli, a  másik félig lemeztelenítve  áll. Az egyik  erőtől
   duzzadó katona,  a másik  többször megvert,  elgyengült  vándorprédikátor.
   Egymással szemben áll az ítélethozó és  az ítéletre váró. Az egyik  keresi
   az igazságot, a másik azt mondja magáról, hogy ő az Igazság.

   Két ember áll egymással szemben: az egyik meg akarja menteni a másikat,  a
   másik meg  akarja menteni  az egész  emberiséget. Az  előbbi  próbálkozása
   sikertelen, a  másik  megvalósítja  küldetését.  Ketten  állnak  egymással
   szemben: a gyenge  ember és  a gyengének  látszó erős  Isten. Egy  könnyen
   befolyásolható ember, és  egy olyan  személy, akit semmi  sem téríthet  el
   szándékától. Ezek után Pilátus a bírói székbe ül, hogy kimondja a  halálos
   ítéletet, később  Jézus  is elfoglalja  helyét  a kereszt  trónusán,  hogy
   halálával elhárítsa a kárhozatra taszító ítéletet az emberekről.

   Két ember áll  egymással szemben,  s nekünk állást  kell foglalnunk,  hogy
   elismerjük-e Jézust királynak? Elismerjük-e, hogy ő a mi szívük és életünk
   királya? Ha ő az én  királyom, az utolsó ítéletkor,  majd nekem is szól  a
   király hívása:  "Jöjjetek,  Atyám  áldottai,  vegyétek  birtokba  a  világ
   kezdetétől nektek készített országot!" (Mt 25,34).

   Akarod-e a  szívedben  hordozni  az  igazi Királyt,  hogy  Ő  is  szívében
   hordozzon téged?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus Király, csodálatos
   győző, ki poklokon tapos,
   nincs édesség hasonlatos,
   mindenben íly kívánatos.

   Király, hatalmas és dicső,
   Király, győztesen érkező,
   Jézus, lelkünket éltető,
   előtted hódol ég, erő:

   az égi kórus zeng neked
   elfogyhatatlan éneket.
   Az embert örvendezteted,
   Istennel megbékélteted.

   Jézus békét hoz, mennyeit,
   túlszárnyal minden emberit;
   a lélek őrá éhezik,
   élvezni őt a vágy hevít.

   Mi is kísérjük áldva őt,
   Jézust dicsérve kérlelők,
   hogy adjon nekünk szent erőt:
   állhassunk égi trón előtt.

   Virágként termett Szűzanya,
   Jézus, szívünknek óhaja,
   örökre áld imánk szava,
   ó, boldog Ország szent Ura. Ámen.