[Evangelium] 2006-11-24

[evangelium at communio.hu]

   2006. november 24. - Péntek

   Amikor Jézus  Jeruzsálemben tartózkodott,  bement a  templomba, és  kiűzte
   onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: "Írva van: Az én házam az  imádság
   háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek."  Ott tanított azután mindennap  a
   templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De
   nem tudták eldönteni,  hogy mit tegyenek  vele, mert az  egész nép  odaadó
   figyelemmel hallgatta (tanítását).
   Lk 19,45-48

   Elmélkedés:

   Miután Jézus kiűzi a kereskedőket a jeruzsálemi templomból, minden nap ott
   tanít, az emberek pedig odaadó figyelemmel hallgatják.
   Mielőtt  Jézus  szavait  odaadással  tudnánk  hallgatni,  szükséges,  hogy
   megtisztítsuk lelkünket, azaz  eltávolítsunk belőle mindent,  ami nem  oda
   való. Ha tiszta a szívünk és a lelkünk, képesek vagyunk teljes  odaadással
   figyelni Jézus tanítására.
   Ellenkező esetben  nem képes  megérinteni  minket a  tanítás.  Elméletileg
   választhatnánk más utat is.  Az írástudók, akik  eltűrték Isten házában  a
   kereskedést, nem  képesek  tanulni  Jézus jelképes  cselekedetéből  és  az
   életére törnek. A  méltatlan tevékenységek  megtűrésének következménye  az
   lesz, hogy szembefordulnak Jézussal.
   Mi inkább kövessük a  nép példáját! Azokét, akik  Jézusra figyelnek és  őt
   hallgatják.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, végtelenül gazdag  Isten, aki úgy  kifosztottad magad, hogy  istállóban
   születtél,  Názáretben  szegénységben  nevelkedtél,  s  a  legtökéletesebb
   elhagyatottságban haltál meg  a keresztfán: engedd,  hogy a világ  mulandó
   javait mi is megvessük és úgy használjuk, mintha nem lennének a mieink.  A
   szegényeket bőven részesítsük  belőlük, hogy  egykor a  te örök  javaidban
   részesülhessünk, Jézusunk, aki az Atyával  és a Szentlélekkel együtt  élsz
   és uralkodol örökkön örökké! Ámen.
   Páli Szent Vince