[Evangelium] 2006-11-14

[evangelium at communio.hu]

   2006. november 14. - Kedd

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének
   vagy bojtárjának, amikor  a mezőről  hazajön: "Gyere ide  tüstént, és  ülj
   asztalhoz." Nem ezt  mondja-e inkább: "Készíts  nekem vacsorát, övezd  fel
   magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és  ihatsz
   te is?" S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait?  Így
   ti  is,   amikor  megteszitek,   amit  parancsoltak   nektek,   mondjátok:
   haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak  azt tettük, ami a  kötelességünk
   volt.
   Lk 17,7-10

   Elmélkedés:

   Az Istennek való  hűséges szolgálatra,  a hit megőrzésére  és a  parancsok
   teljesítésére  vonatkozóan  mondja   Jézus,  hogy   ez  tanítványainak   a
   kötelessége. Ha követői mindezt megteszik, nincs okok dicsekvésre,  hiszen
   csak kötelességüket teljesítik.
   A kötelességek  teljesítésével  persze  gond  van  napjainkban.  Korunkban
   ugyanis éppen a kötelességek rovására sokszor túlhangsúlyozzák a  jogokat.
   A különféle világi jogrendek előbb beszélnek a személyek jogairól, s  csak
   utána a  kötelességekről.  A gyakorlatban  pedig  még jobban  felborul  az
   egyensúly,  hiszen  az  emberek  körömszakadtáig  ragaszkodnak  jogaikhoz,
   miközben megfeledkeznek  kötelességeikről,  és  felháborodnak,  ha  valaki
   számon kéri őket.  Természetesen nem az  emberi jogok tiszteletben  tatása
   ellen emelek szót, de ha  csak a jogaikra tanítjuk  meg a gyerekeket és  a
   fiatalokat, akkor biztosan helytelen úton járunk. Éppen úgy a kötelességek
   teljesítésére is kell őket neveli.
   Elméletileg jogunk van szembefordulni Istennel. De jogunk van szabadon  Őt
   választani is!  Istenszolgálatunkat  ne  csupán  kötelességnek  tekintsük,
   hanem tegyük szabadon és szeretettel áthatva!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Édes Jézusom, eléd borulok,  abban a biztos  tudatban, hogy te  megteheted
   azt is, amit  én még csak  el sem tudok  képzelni. Ott akarlak  szolgálni,
   ahol te akarod,  bármi áron, bármi  áldozat árán. Én  magamtól semmit  sem
   tudok tenni:  nem  tudok megalázkodni,  de  mondom neked  és  határozottan
   mondom: meg  akarok  alázkodni,  szeretni  akarom  a  megalázkodást,  hogy
   testvéreim ne vegyenek sokba.
   Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem magam a megvetés, a szenvedés és
   elutasítás azon áradatába, ahová a te akaratod helyez. A szívembe hasít az
   ellenérzés, míg ezt  mondom, de mégis  megígérem neked: akarok  szenvedni,
   akarok érted megvetett lenni!
   Boldog XXIII. János pápa


   ________________________________

   Aktuális:
   Egyik listatagunk súlyos beteg édesanyjáért kér imádságot.
   Imát kér valaki  a békesség és  szeretet helyreállításáért házasságában  ,
   férje megtéréséért, gyermekei és valamennyiünk lelki, testi gyógyulásáért,
   jó egészségért.
   Imádkozzunk még  Dávidért,  egy  15 éves  fiúért,  aki  súlyos  balesetben
   nyakcsigolyatörést szenvedett  és lebénult.  Imádkozzunk édesanyjáért  is,
   akinek Dávid az egyetlen gyermeke.
   Imádkozzunk továbbá egy ötgyermekes édesanyáért,  akit ebben az évben  már
   harmadszor operálnak rákos daganattal.
   Egyik tagunk feleségéért kér imát, aki  gyermeket vár és önmagáért is  egy
   fontos vizsga előtt.
   Egy másik tagunk pedig válságban lévő családjáért kéri imáink segítségét.
   Az érintettek és a kérők nevében is köszönöm mindenki imáit: István atya