[Evangelium] 2006-11-12

[evangelium at communio.hu]

   2006. november 12. - Évközi 32. vasárnap

   Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: "Óvakodjatok
   az írástudóktól, akik  szívesen járnak hosszú  köntösben, és szeretik,  ha
   nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és  a
   lakomákon a  főhelyeket.  Felélik az  özvegyek  házát, és  közben  színleg
   nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
   Ezután leült szemben a templompersellyel,  és figyelte, hogy a nép  hogyan
   dobja a pénzt  a perselybe.  Sok gazdag sokat  dobott be.  De egy  szegény
   özvegyasszony is  odajött, és  csak két  fillért dobott  be. Erre  magához
   hívta tanítványait, és  így szólt  hozzájuk: "Bizony mondom  nektek, ez  a
   szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert
   ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak  volt,
   egész vagyonát."
   Mk 12,38-44

   Elmélkedés:

   Mindent Istennek adni és mindent tőle kapni
   XVI. Benedek  pápa 2006.  november 3-án  ellátogatott a  római  Gregoriana
   Egyetemre. A hatalmas előcsarnokot  zsúfolásig megtöltötték a magas  rangú
   vendégek  és  az  egyetem   professzorai.  A  diákok  az   előadótermekben
   kivetítőkön keresztül követhették a tőlük 20-30 méterre zajló eseményt.  A
   prominens meghívottak zöme  német és amerikai  jótevő volt, akik  jelentős
   összegekkel támogatják  az  intézményt.  Érdekes volt,  hogy  a  Szentatya
   először mégsem  őket,  hanem a  diákokat  köszöntötte, akiké  az  egyetem,
   mintha csak azt  mondta volna ezzel,  hogy jól látja  azokat, akik  "sokat
   dobtak a perselybe" s  emiatt közel kerülhettek hozzá  az eseményen, de  a
   tanulók mégiscsak  fontosabbak. A  diákok jogosan  érezhették úgy  magukat
   ebben a  helyzetben, hogy  olyanok, mint  az evangéliumi  szegény  özvegy,
   akire a gazdagok között felfigyelt  Jézus. Mit tudunk erről az  özvegyről?
   Mire tanít minket története?

   A bibliai időkben az özvegyek a társadalom egyik leginkább kiszolgáltatott
   csoportja volt.  Az özvegyasszonyok  férjük halála  után nem  számíthattak
   senkitől sem  segítségre, még  akkor sem,  ha Isten  és a  mózesi  Törvény
   különleges  védelme  alatt  álltak.  Ezt  olvashatjuk  például  a  Második
   Törvénykönyvben: Isten "igazságot szolgáltat  az árvának és az  özvegynek"
   (MTörv 10,17). Ezt  az isteni  védelmet erősíti  meg a  Törvény is,  amely
   előírta, hogy az özvegyet  és az árvát ne  sanyargassák, mert ha  Istenhez
   kiált,  az  Úr   meghallja  panaszát   (vö.:  Kiv   22,20).  Az   özvegyek
   szegénységére jellemző  a careftai  özvegy esete,  akiről az  olvasmányban
   hallottunk. Illés próféta  egy kis  vizet és  egy falat  kenyeret kér  egy
   asszonytól. Az  özvegynek azonban  csak egy  maréknyi lisztje  van és  egy
   kevéske olaja, ami egyetlen  étkezésre elegendő neki és  a fia számára.  A
   próféta kérését azonban mégsem utasítja vissza, és kevéske ennivalóját  is
   odaadja. Mindenét  odaadta, amije  csak volt.  Nagylelkűségét Illés  azzal
   jutalmazza, hogy ezután nem fogyott el sem a lisztje, sem az olaja.

   Az evangéliumban  szereplő  özvegyasszony  ugyanígy  gondolkodott.  Amikor
   utolsó filléreit a templom perselyébe tette, Istenre bízta életét.  Jézus,
   aki látta cselekedetét, és  azt is hogy mások  sokkal több pénzt dobtak  a
   perselybe, az ő adakozását értékesebbnek tartotta, mint a többiekét. Sokan
   voltak, akik sokat tudtak adni, de az özvegy volt az egyetlen, aki mindent
   odaadott. Mások csak  a feleslegükből  adakoztak, s az  adomány miatt  nem
   került veszélybe  megélhetésük.  Ő  viszont  saját  lehetőségei  között  a
   legtöbbet adta. Ennél többet nem  tudott volna felajánlani. Neki nem  volt
   otthon félretett pénze,  és nem  volt semmilyen  értéktárgya, amit  pénzzé
   tehetett volna. Sorsát Istenre bízta. A gazdagok azzal az  elégedettséggel
   léptek tovább  a  perselytől, s  indultak  a templomba,  hogy  ők  mindent
   megtettek és teljesítették Istennel szembeni kötelességüket. Jézus viszont
   nem volt  elégedett  magatartásukkal,  csak  egyedül  az  özvegyével,  aki
   szégyenkezve csúsztatta filléreit  a perselybe,  nehogy valaki  észrevegye
   szegénységét.

   A mai körülmények között nehéz elképzelni  az ilyen sorsot, még akkor  is,
   ha  sokan  panaszkodnak,  hogy   kevés  a  nyugdíjuk   és  nagyon  sok   a
   kifizetnivaló  hónapról  hónapra.  Napjainkban   talán  az  olyan   özvegy
   hasonlítana leginkább az evangéliumban szereplő asszonyra, akinek  tényleg
   semmije sincs.  Akinek  nincs  egyetlen  forintja  sem  a  bankban,  nincs
   megtakarított pénze,  és  akinek nem  hozza  minden hónapban  a  postás  a
   nyugdíjat, ami  ugyan sokaknak  biztosan valóban  nagyon kevés,  de  azért
   mégis egy rendszeres anyagi bevétel. Talán a hajléktalanokhoz hasonlítható
   az özvegy sorsa, akiknek egyetlen reklámszatyorban elfér mindenük. Legyünk
   hálásak Istennek azért, hogy ettől  a nincstelen állapottól nagyon  messze
   vagyunk!

   Ez az  evangéliumi  történet is  jó  példa arra,  hogy  Isten  értékrendje
   sokszor éppen  az  emberi értékrend  fordítottja.  Akik a  világ  szemében
   gazdagok,  azok  talán   semmit  sem  sejtenek   az  Isten  előtti   lelki
   gazdagságból. A hegyi  beszédben Jézus  ezt mondja:  "Boldogok a  lélekben
   szegények, mert övék a mennyek országa" (Mt 5,3). A szegény mindent  odaad
   Istennek. Ugyanakkor a szegény mindent Istentől vár. A szegénynek  nincsen
   semmije, mégis minden az övé. A szegény a legkisebb az emberek között,  de
   a legnagyobb Isten országában. A szegénynek ugyan üres a keze és zsebe, de
   a szíve tele van.

   Az egyháztörténelem  számos szentje  választott a  teljes szegénységet  és
   megvalósította ezt az evangéliumi tanácsot. A tényleges szegénység azonban
   csak akkor értékes,  ha Isten  iránti bizalomból fakad  és az  anyagiakról
   való lemondás  célja Jézus  követése,  valamint az  a vágy,  hogy  ezáltal
   nagylelkű segítséget lehessen nyújtani a rászorulóknak. A szegénység akkor
   lehet vallásilag értékes, ha  nem kényszerhelyzetből fakad,  és nem is  az
   emberi lustaság okozza, hanem  a személy önkéntes  és szabad lemondása  az
   anyagi javak  birtoklásáról annak  érdekében, hogy  ne legyen  a  tulajdon
   rabja, hanem egész életét Istennek szentelje.

   Ne féljünk az anyagi szegénységtől, mert annak tudatos és szabad vállalása
   nagy lelki értéket  hordoz magában! És  törekedjünk a lelki  szegénységre,
   hogy miénk legyen a mennyek országa!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Lélegezz bennem, Szentlélek,
   hogy szentül gondolkozzam.

   Indíts engem, Szentlélek,
   hogy szentek legyenek tetteim.

   Csalogass engem, Szentlélek,
   hogy a szentet szeressem.

   Erősíts engem, Szentlélek,
   hogy a szentet védjem.

   Oltalmazz engem, Szentlélek,
   hogy a szentet soha el ne veszítsem.
   Szent Ágoston
   (Köszönet Mrázikné Lay Angelának, aki az imát küldte.)