[Evangelium] 2006-11-08

[evangelium at communio.hu]

   2006. november 8. - Szerda

   Abban az  időben,  amikor  Jézust  nagy  népsokaság  követte,  ő  hozzájuk
   fordult, és így  szólt: "Aki  hozzám jön,  de nem  gyűlöli apját,  anyját,
   feleségét, gyermekeit, fivérét és  nővéreit, sőt még  saját magát is,  nem
   lehet az én  tanítványom. Aki tehát  nem hordozza keresztjét,  és nem  így
   követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar
   építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy  van-e
   miből  befejeznie?  Mert  ha  az  alapokat  lerakta,  de  (az  építkezést)
   befejezni nem  tudta, mindenki,  aki csak  látja, gúnyolni  kezdi: "Ez  az
   ember építkezésbe fogott,  de nem  tudta befejezni." Vagy,  ha egy  király
   hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga
   tízezer katonájával  szembe  tud-e  szállni  azzal,  aki  húszezerrel  jön
   ellene. Mert ha  nem, követséget  küld hozzá,  amikor még  messze van,  és
   békét kér tőle. Tehát mindaz, aki  közületek nem mond le mindarról,  amije
   van, nem lehet az én tanítványom."
   Lk 14,25-33

   Elmélkedés:

   A   középkorban   többször   is   előfordult,   hogy   egyes   nagyvárosok
   katedrálisainak építése háborúk,  járványok vagy sok  esetben a  pénzhiány
   miatt abbamaradt.  Általában  a  tornyok szoktak  lemaradni.  A  csonkaság
   napjainkra az  épületek  jellegzetes ismertetőjegyévé  vált,  de  korábban
   bizonyára sok gúnyos megjegyzést kaphattak az építtetők, s biztosan a  mai
   evangéliumban hallott jézusi példabeszédet is gyakran idézhették  azoknak,
   akik nem  tudták  befejezni  az  építkezést, mert  elfogyott  a  pénz.  Az
   épületek esetében a lassacskán elmúló szégyenen kívül tulajdonképpen nincs
   különösebb jelentősége a dolognak.
   Lelki   életünkben    viszont   komolya    következményekkel   járhat    a
   befejezetlenség, a  félkész állapotba  való  beletörődés, a  félúton  való
   megállás. Jézus  az élet  teljességére hív  minket. Azt  szeretné, ha  nem
   nyugodnánk bele  a félkész  helyzetekbe,  ha nem  csak félig  adnánk  neki
   magunkat, hanem egész szívünkkel, életünk teljes felajánlásával  követnénk
   őt. Vessünk számot önmagunkkal! Ne maradjunk félkész termékek! Fejezzük be
   a lelki  épülést!  Törekedjünk  a teljességre,  az  üdvösségre,  amely  az
   Istennel való élet teljessége.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram! Add,  hogy mindig  félve fogadjak  el másoktól  szolgálatot.  Amikor
   engem  kiszolgálnak,  nem  hasonlítok  Hozzád.  Még  kevésbé,  ha  elvárom
   másoktól a szolgálatot.  Akkor hasonlítok hozzád,  amikor én vagyok  mások
   szolgálatára. Adj készséges szívet, hogy  meglássam, hol van rám  szükség.
   Végül add,  hogy életem  a megváltás  ügyének szolgálata  is legyen  a  Te
   önfeláldozásodba kapcsolódva. Ámen.
   (Köszönet Nagy Lászlónak, aki az imát küldte.)