[Evangelium] 2006-11-06

[evangelium at communio.hu]

   2006. november 6. - Hétfő

   Az egyik  szombaton Jézus  betért egy  vezető farizeus  házába, hogy  nála
   étkezzék. Étkezés  közben  a  házigazdához fordult:  "Amikor  ebédet  vagy
   vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat,  se
   gazdag szomszédaidat,  mert azok  is meghívnak  és viszonozzák  neked.  Ha
   lakomát adsz, hívd meg a  szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.  Boldog
   leszel, mert  ők  nem  tudják  neked  viszonozni.  Te  azonban  az  igazak
   feltámadásakor megkapod jutalmadat."
   Lk 14,12-14

   Elmélkedés:

   Jézus ismét egy ünnepi étkezés estéből kiindulva ad tanítványainak vallási
   magatartásukra  vonatkozó  tanácsot.  A  meghívások  viszonzása   alapvető
   illemszabály, amelynek megszegése "örök haragot" és sértődöttséget okozhat
   a családok vagy a családtagok között.
   Jézus nem  ezen  illemszabály  ellen  beszél,  hanem  a  szeretetgyakorlás
   módjáról. A jócselekedetek gyakorlásakor  nem lehet szempont a  viszonzás,
   hiszen akkor szó  sem lenne önzetlenségről  vagy áldozathozatalról,  hanem
   csak egy egyszerű "kereskedelmi szerződésről", amelyben az adományozó  fél
   egyenértékű dolgot kap vissza.
   Napjainkban is vannak olyan esetek, amikor viszonylagos jólétünk  javaiból
   önzetlenül és viszonzást nem várva  kell adakoznunk azok számára,  akiknek
   megélhetését semmivé tette  például egy természeti  katasztrófa. Az  ilyen
   helyzetekben való adakozásunk ne csupán sajnálatból fakadjon és ne is csak
   lelkiismeretünk  megnyugtatására  szolgáljon,   hanem  legyen  valóban   a
   nagylelkűségnek a jele!
   Isten szeretetének  és nagylelkűségének  a jele  lesz az  is, hogy  helyet
   foglalhatunk majd örök országában.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Imádság szentmise után
   Uram, olyan  magától  értetődő  dolog,  hogy  mindennap  kezedet  nyújtod,
   megmentesz a  pusztulástól,  magadhoz emelsz,  és  kenyereddel,  testeddel
   táplálsz. Hazamegyek most, és sajnos, órákra, talán napokra  megfeledkezem
   rólad. Nem, ezt mégse engedd!  Nem tudom ugyan megtenni, hogy  gondolatban
   állandóan  veled  foglalkozzam,  ezt  nem  is  kívánod,  de  maradj  velem
   szüntelenül, ahogyan ígérted:  ,,aki eszi az  én testemet és  issza az  én
   véremet, bennem marad  és én őbenne.''  Úgy éljek a  világban, ahogyan  te
   élnél, otthon, a gondok és tervezgetések között, úgy dolgozzam, ahogyan te
   dolgoznál, a számok és  akták tömegében. Legyek  szelíd és alázatos,  este
   is, ha majd fáradt  leszek, és gyerekek  lármáznak körülöttem. Légy  velem
   örömeimben  is,  sosem   csupán  önmagamért,  hanem   mindig  a   szeretet
   szolidaritásában! Téged lássalak a  másik emberben, akiben ugyanúgy  élsz,
   mint bennem, Milyen jó lenne, ha csupa Krisztus lenne a világ! De most már
   indulok, mielőtt fantáziám elragadna, indulok megvalósítani a bennem és  a
   hétköznapokban állandóan megújuló halálodat és feltámadásodat.