[Evangelium] 2006-11-05

[evangelium at communio.hu]

   2006. november 5. - Évközi 31. vasárnap

   Abban az  időben: Egy  írástudó megkérdezte  Jézustól: "Melyik  az első  a
   parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a
   mi Istenünk, az egyetlen Úr.  Szeresd Uradat, Istenedet teljes  szívedből,
   teljes lelkedből, teljes  elmédből és  minden erődből!  A második  hasonló
   ehhez:  Szeresd  felebarátodat,  mint  önmagadat!  Ezeknél  nincs  nagyobb
   parancsolat."
   Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő  az
   Egyetlen, és  hogy  rajta kívül  nincs  más. És  azt  is, hogy  őt  teljes
   szívünkből, teljes elménkből és  teljes erőnkből szeretni,  embertársunkat
   pedig úgy szeretni, mint saját magunkat,  többet ér minden égő vagy  véres
   áldozatnál."
   Jézus az  okos  felelet hallatára  megdicsérte:  "Nem jársz  messze  Isten
   országától." Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
   Mk 12,28b-34

   Elmélkedés:

   Szeress teljes szívedből!
   Ha  valaki  napjainkban  megkérdezné  Magyarországon  az  Alkotmánybíróság
   elnökét, hogy melyik az ország legfontosabb törvénye, bizonyára nem  tudna
   a megkérdezett egyetlen  törvényt megnevezni.  Valószínűleg bármelyik  más
   ország vagy  közösség  esetében  is ugyanígy  járnánk.  A  országok  belső
   életét, az emberek egymással és az állammal való viszonyát, és a  nemzetek
   egymással  való   kapcsolatait  bonyolult   törvényrendszer   szabályozza,
   amelynek egyes részterületeit is nehéz a jogász szakembereknek  átlátniuk.
   A helyzetet tovább  bonyolítja, hogy a  törvények folyamatosan  változnak,
   egyesek  érvényüket  vesztik,  miközben   számos  új  törvényt   alkotnak.
   Lehetetlen feladat  volna  annak  eldöntése, hogy  melyik  a  legfontosabb
   törvény a több ezer előírás közül.

   Jézus korában jelentősen  kevesebb törvény  volt, de  a feladat  látszólag
   mégsem volt olyan  egyszerű a  törvénytudók számára.  Az írástudók  között
   mindennapi vitatémának számított, hogy az ószövetség összesen 613 parancsa
   közül melyik  a  legfontosabb.  A mai  vasárnap  evangéliuma  szerint  egy
   írástudó Jézust kérdezi meg  arról, hogy melyik  a parancsok és  törvények
   közül az első.

   Mielőtt Jézus válaszának  elemzésébe fogunk,  érdemes megkérdeznünk,  hogy
   vajon mi volt a  kérdező szándéka? Miért kérték  Jézustól, hogy mondja  el
   véleményét ebben a kérdésben? Mi lehetett a kérdés hátterében?

   Egyrészt talán be akarták vonni egy vitába, hogy állásfoglalása után az az
   írástudó csoport, amelyiknek más volt a véleménye, beleköthessen szavaiba.
   Másrészt az is  lehet, hogy  csak egyszerűen próbára  akarták tenni,  hogy
   mennyire ismeri a parancsokat, hiszen  egy tanítótól el lehet várni,  hogy
   minden törvényt  ismerjen. Ha  nem  tud felelni  egy ilyen  kérdésre,  azt
   mondhatták volna  neki, hogy  ne gyűjtsön  maga köré  tanítványokat és  ne
   tanítsa őket! A kérdésfeltevés hátterében ott lehetett továbbá az is, hogy
   csodás gyógyításaival Jézus  többször is megszegte  a szombati  nyugalomra
   vonatkozó előírásokat,  és  egyes tisztasági  törvények  megtartására  sem
   figyelmeztette tanítványait.

   E feltételezhető negatív indokok mögött azonban mindenképpen ott  lehetett
   a törvények rengetegében  való eligazodás pozitív  szándéka is. Ha  néhány
   törvénybe  össze   lehet  foglalni   a  lényeget,   akkor  ez   könnyebben
   megtanítható. Az  emberek  nagy  része  ugyanis  biztosan  nem  ismerte  a
   törvények   többségét.   Éppen    emiatt   volt    nagy   jelentősége    a
   Tízparancsolatnak, amely  tíz  rövid  és  könnyen  megtanulható  mondatban
   foglalta  össze  az   Isten  és  az   emberek  iránti  kötelességeket.   A
   Tízparancsolat jelentőségét az adta meg, hogy nem emberi előírások voltak,
   hanem olyan törvény,  amelyet Isten  adott az  embereknek. Ez  volt az  az
   emberek szívébe írt  törvény, amely alapjaiban  határozta meg az  Istennel
   szemben tanúsított vallásos magatartást és az emberekkel való kapcsolatot.

   A kérdés  hátterének megismerését  követően rátérhetünk  Jézus  válaszára.
   Jézus szerint  a  parancsok  közül  így szól  az  első:  "Szeresd  Uradat,
   Istenedet teljes szívedből,  teljes lelkedből, teljes  elmédből és  minden
   erődből!"  Majd  hozzáteszi,  hogy  a  második  pedig  az,  hogy  "Szeresd
   felebarátodat,  mint  önmagadat!".  A  feleletben  több  fontos  dolog  is
   rejtőzik. Ezek közül most négy szempontot emeljünk ki:
   1. A vallási életben meg lehet határozni, hogy mi a legfontosabb  törvény.
   Az adójogszabályok, a környezetvédelmi előírások, a miniszteri rendeletek,
   a nemzetközi megállapodások és a végtelenségig sorolható különböző  szintű
   jogszabályok  rendszerében  ez  lehetetlen.  A  vallási  életben  pontosan
   tudjuk, hogy  mi a  legfontosabb. Semmit  sem szabad  Isten szeretete  elé
   helyeznünk, mert ez az első. S ehhez szorosan kapcsolódik az embertársaink
   iránt való szeretet.
   2. A szeretet kettős irányú parancsa több mint vallási törvény, hiszen nem
   csupán  a  vallásosság  területét  szabályozza,  hanem  az  egyének  és  a
   közösségek életét is,  Istentől származó  törvényi alapot  adva az  emberi
   kapcsolatok minden területének.
   3. A  szeretet  legfőbb parancsa  örökérvényű,  amely nem  változik  egyik
   napról a másikra. A  világi törvények folyamatos változásával  ellentétben
   ez egy olyan parancs,  amely évszázadokkal korábban  is érvényben volt  és
   évezredek múlva is érvényes lesz.
   4. Amikor Jézus a szeretet parancsát állítja az első helyre, akkor a külső
   előírás  helyett  az  ember  belső  világára  teszi  a  hangsúlyt.  Teljes
   szívünkből, lelkünkből  és elménkből  kell szeretnünk.  Minden  lehetséges
   erőnkkel a szeretet megélésére kell törekednünk.

   A szeretet törvényének ismerete természetesen nem elegendő az üdvösséghez.
   Ha tudjuk, hogy ezt kéri tőlünk, tanítványaitól az Úr, akkor tegyük is meg
   kérését! Ha viszonozzuk  Isten szeretetét, aki  előbb szeretett minket  és
   megvalósítjuk a felebaráti  szeretetet, akkor mi  sem járunk messze  Isten
   országától. Éljen bennünk mindig a szeretet, hogy egyre közelebb kerüljünk
   az üdvösséghez!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Arcodat keresem, Uram, Istenem!
   Taníts engem, miképpen keresselek,
   és hol talállak!

   Te alkottál, Uram, és újjáalkottál:
   ami bennem jó, az mind tetőled van.
   Mégsem ismerlek még igazán.
   Képedre és hasonlatosságodra alkottál,
   hogy képes legyek rád gondolni
   és téged szeretni.

   Öntsd szívünkbe a szeretetet;
   azt a szeretetet, mely hozzánk való
   szeretetedből forrásozik,
   hadd tudjunk másokat úgy szeretni,
   mint te minket!
   Canterbury Szent Anzelm