[Evangelium] 2006-11-04

[evangelium at communio.hu]

   2006. november 4. - Szombat, Borromeo Szent Károly püspök

   Az egyik  szombaton Jézus  betért egy  vezető farizeus  házába, hogy  nála
   étkezzék.  Amikor  észrevette,  hogy  a  meghívottak  válogatják  az  első
   helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. "Amikor lakodalomra hívnak,  ne
   ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha
   ez megérkezik,  odajön, aki  meghívott  titeket, és  felszólít: Add  át  a
   helyedet neki! És akkor szégyenszemre  az utolsó helyet kell  elfoglalnod.
   Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
   hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
   Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
   magát  felmagasztalja,  megalázzák,   aki  pedig   magát  megalázza,   azt
   felmagasztalják."
   Lk 14,1. 7-11

   Elmélkedés:

   A mai  örömhírben Jézus  tanácsot  ad arra  vonatkozóan, hogy  a  vendégek
   miként foglalják el helyeiket  egy lakodalomban. A gyakorlatban  bizonyára
   sokszor  előfordult,  hogy  a  meghívottak  egymással  vetélkedve  önmaguk
   akarták eldönteni, hogy  kinek hol van  a helye. Ez  azonban a  vendéglátó
   joga,  aki   végül  egyeseket   megszégyenítve,  másokat   pedig   mintegy
   megdicsőítve meghatározza  az ülésrendet.  A történet  látszólag csak  egy
   gyakorlati helyzetről szól.
   A hétköznapi helyzet példája azonban vallásos többletet kap azáltal,  hogy
   Jézus kiszélesíti az öndicséret és az alázat területére. Az Úr azt ajánlja
   tanítványainak,  hogy   ne  tartsák   magukat  másoknál   nagyobbnak,   ne
   magasztalják önmagukat és ne  karják megszerezni a legelőkelőbb  helyeket,
   hanem legyenek alázatosak.  Az alázatos ember  ugyanis részesülhet  abban,
   hogy a "házigazda" fogja felemelni.
   Az irgalmas  Atya házában  nincs helyük  az öndicsérőknek.  Ott csak  azok
   foglalhatnak helyet,  akik alázattal  megvallják bűneiket.  A  bűnbánattal
   kifejezzük  alázatunkat,  és  kérjük  Istent,  az  üdvösséget   ajándékozó
   vendéglátót, hogy mutassa meg helyünket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mennyei Atyám!
   Teljes szívemből
   és szabad akaratomból
   felajánlom magam Neked!
   Kérlek, fogadj el
   és rendelkezz velem
   tetszésed szerint.
   Kérlek, Szentlélek!
   Keresztelj meg a tüzeddel
   és ki nem alvó parázsként
   maradj a szívemben,
   hogy buzgón és bátran hirdessem
   Jézus üdvösségre hívó evangéliumát.
   (Köszönet Kerek Józsefnek, aki az imát küldte.)