[Evangelium] 2006-11-02

[evangelium at communio.hu]

   2006. november 2. - Csütörtök, Halottak napja

   Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
   "Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban,  aki
   engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már
   átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra  -
   sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
   Meghallják,  és  életre  támadnak.  Mert  ahogyan  az  Atyának  élete  van
   önmagában, ugyanúgy megadta a  Fiúnak is, hogy  élete legyen önmagában.  A
   Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az  Emberfia.
   Ne csodálkozzatok  ezen! Eljön  az óra,  amikor a  halottak meghallják  az
   Isten  Fiának  szavát,  és  előjönnek  sírjukból.  Akik  jót  cselekedtek,
   feltámadnak  és   üdvözülnek;   akik  rosszat   tettek,   feltámadnak   és
   elkárhoznak."
   Jn 5,24-29

   Elmélkedés:

   A mai napon, halottak napján, azokra a szeretteinkre emlékezünk, akik  már
   elköltöztek ebből a világból. Reméljük, hogy földi életükkel megérdemelték
   az örök  élet boldogságát.  Ezen  a napon  mindenki,  még a  nem  vallásos
   emberek is elgondolkodnak halálos emberi sorsukon.
   Most mindannyian abban a bizonytalanságában élünk, hogy nem tudjuk, hogy a
   túlvilági lét több vagy  kevesebb az evilági  életnél. A halál  megmutatja
   majd nekünk, hogy még  annál a kevéske pornál  is kevesebb adatik  nekünk,
   mint amivé testünk válik, vagy többet  kapunk, mint amit az élet  nyújtott
   számunkra. Ha létezik a pokol és  mennyország, a kárhozat és az  üdvösség,
   akkor lesznek, akik kevesebbet kapnak, és lesznek, akik többet kapnak.
   Jézus  szavai  egészen  világosak  az  ítéletről:  Akik  jót  cselekedtek,
   feltámadnak  és   üdvözülnek;   akik  rosszat   tettek,   feltámadnak   és
   elkárhoznak. Nem ringathatjuk  magunkat abban, hogy  a jóságos Isten  majd
   mindenképpen megkönyörül rajtunk, elfelejti bűnös életünket és  üdvözíteni
   fog minket.  Üdvösségünk nem  csak Isten  irgalmától függ  ugyanis,  hanem
   személyes döntésünktől is, amely jó vagy rossz cselekedeteinkben nyilvánul
   meg.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, te  megszelídítetted a  haláltól  való félelmünket,  hiszen  életünk
   végét  az  igazi  élet  kezdetévé  változtattad.  Pihenteted  egy   kicsit
   testünket,  csak   egy  egészen   picit,  aztán   felébresztesz  a   végső
   harsonaszóval.
   Azoknak, akik  félnek,  a  Kereszt  jelét  adtad,  hogy  megsemmisítsd  az
   ellenséget és biztosítsd nekünk az életet, ó, örök Isten, akinek már anyám
   méhéből felajánlottak, és akit minden erőmmel szeretek.
   Állítsd mellém a világosság angyalát, hogy elvezessen az enyhülés helyére,
   ahonnan a szomjunkat csillapító forrás fakad.
   Ne válasszon  el  engem  a mélység  választottaidtól!  Ne  emlékezz  többé
   bűneimre!