[Evangelium] 2006-10-22

[evangelium at communio.hu]

   2006. október 22. - Évközi 29. vasárnap

   Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és  ezt
   mondták:  "Mester,  szeretnénk,  ha  megtennéd  nekünk,  amit  kérünk."  Ő
   megkérdezte: "Mit kívántok,  mit tegyek  nektek?" Ezt  felelték: "Add  meg
   nekünk, hogy egyikünk  a jobbodon,  másikunk a  bal oldaladon  üljön a  te
   dicsőségedben." Jézus így válaszolt:  "Nem tudjátok, mit kértek.  Tudtok-e
   inni a kehelyből, amelyből  én iszom, vagy  meg tudtok-e keresztelkedni  a
   keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?"  Azt felelték: "Meg  tudjuk
   tenni!"
   Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
   a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek.  De
   hogy a jobb és  bal oldalamon ki üljön,  azt nem én döntöm  el. Az a  hely
   azokat illeti, akiknek készült."
   Amikor a többi  tíz ezt  meghallotta, megnehezteltek  Jakabra és  Jánosra.
   Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok,  hogy
   akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
   embereik éreztetik velük hatalmukat.  De közöttetek ez  ne így legyen.  Ha
   valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek
   első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért
   jött, hogy  szolgáljanak neki,  hanem hogy  ő szolgáljon,  és életét  adja
   váltságul sokakért."
   Mk 10,35-45

   Elmélkedés:

   Könnyű megérteni, de nehéz megtenni
   A mai vasárnap evangéliumában arról hallottunk, hogy Jézus az apostolokkal
   együtt úton van Jeruzsálem  városa felé, ahol szenvedés  és halál vár  rá.
   Jézus tudja, hogy  az Atya  azt a feladatot  bízta rá,  hogy az  embereket
   szolgálja  és  értük  adja  életét.  Engedelmes  szolgálata  a   kereszten
   teljesedik be. Az apostolok viszont - annak ellenére, hogy Jézus  korábban
   már többször beszélt nekik szenvedéséről - nem értik még, hogy miként  fog
   megvalósulni Jézus uralma.  Ők egy dicsőséges  eseményre készülnek, s  azt
   gondolják, hogy Isten  országa fenséges  módon fog  eljönni. E  dicsőséges
   uralkodásban  szeretne   részesülni   Jakab   és   János   apostol,   akik
   megkülönböztetett helyet szeretnének maguknak.

   Az  evangéliumi  történet  második  részében  Jézus  válaszol   kérésükre.
   Világossá teszi  számukra, hogy  tanítványainak  nem az  uralkodásra  kell
   törekedniük,  hanem  a  szolgálatra.   A  szolgálatról  mondott   tanítása
   valójában  a  többi  tíz  apostolnak  is  szól,  akik  megnehezteltek  két
   társukra, amely annak a  jele, hogy ők is  hasonló dicsőségre vágytak,  és
   természetesen szól  nekünk is,  akiket szintén  megkísérthet az  uralkodás
   szelleme. Az  Úr arra  kéri övéit,  hogy a  szolgálattal tűnjenek  ki,  és
   embertársaik szeretetteljes szolgálatában akarjanak elsők lenni. Ha  jogos
   lehet valamiféle  versengés a  Krisztus-követők  között, az  a  felebaráti
   szolgálat nemes versenye legyen.

   A történet összegzéseként  Jézus saját példáját  állítja apostolai elé.  Ő
   ugyanis "nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő  szolgáljon,
   és életét  adja váltságul  sokakért" (Mk  10,45). Ahogyan  Ő egész  életét
   Isten tervének és az emberek üdvösségének szolgálatába állította, ugyanígy
   kell nekünk is Istent és az embereket szolgálnunk.

   Mindezt könnyű megérteni,  de annál  nehezebb megtenni!  - mondhatná  most
   valaki, és igazat kell  adnunk az ilyen  vélekedésnek. A szolgálat  jézusi
   szellemét  könnyen  megértjük,   de  a   gyakorlati  megvalósításkor   már
   nehézségeink támadnak.
   Problémánk adódik például a szolgálattal  akkor, amikor azt érezzük,  hogy
   csak  kihasználnak   minket  és   visszaélnek  szolgálatkészségünkkel.   A
   gyerekekkel gyakran  előfordulhat,  hogy úgy  tekintenek  szüleikre,  mint
   akiknek semmi más dolguk nem volna, minthogy mindent megtegyenek értük. Az
   ilyen gyerekek követelőzni kezdenek, és addig zsarolják szüleiket, amíg ők
   meg nem teszik  kívánságukat. De a  házastársak esetében is  előfordulhat,
   hogy egyikük úgy tekint a másikra, mintha a szolgálója volna. Sajnos még a
   betegeknél  is   előfordul,   akik  valóban   rászorulnak   mások   segítő
   szolgálatára, hogy  visszaélnek a  jóindulattal és  rendkívüli  kérésekkel
   állnak elő. Az ilyen helyzetekben könnyen előfordulhat, hogy az a személy,
   aki valóban  önzetlenül és  szeretettel  végzi szolgálatát,  egyszer  csak
   eljut egy pontig, amikor  azt mondja, hogy "Most  már elég! Eddig, és  nem
   tovább! Az én jóindulatommal sem lehet a végtelenségig visszaélni."
   A  másik  jellegzetes   probléma  pedig   az,  hogy   úgy  érezzük,   hogy
   szolgálatunkért  nem  kapunk  semmilyen  elismerést  vagy  dicséretet.   A
   viszonzásról nem is beszélve! Ha  valakinek hosszú időn keresztül  semmibe
   veszik a szolgálatát, és még egy  köszönő szót sem mondanak érte,  jogosan
   érzi azt, hogy rabszolgának tartják.  Nyilvánvaló, hogy nem a  dicséretért
   dolgozik, de  mindenkinek jól  esik a  hála,  és erőt  ad neki  a  további
   szolgálathoz.

   Milyen tanulságokat  fogalmazhatunk meg  tehát a  mai evangélium  kapcsán,
   amelyek  segítenek  minket   abban,  hogy  túllépjünk   az  imént   vázolt
   nehézségeken és önzetlenül tudjunk másoknak szolgálni?

   1. Jézus  tanítása alapján  a másik  emberen való  uralkodás, elnyomás  és
   kihasználás  elítélendő,   mert  egyrészt   embertelen  cselekedet   annak
   részéről, aki ezt  teszi, másrészt  semmibe veszi a  másik személy  emberi
   méltóságát. Az uralkodás helyett Jézus a szolgálatot ajánlja nekünk, amely
   a másik ember iránti szeretetünknek a megnyilvánulása.

   2. Az egész  életen át gyakorolt  szolgálat biztos út  ahhoz, hogy  valaki
   megtalálja  lelki  nyugalmát  és   békében  éljen  másokkal.  A   másoknak
   ajándékozott élet boldogságot jelent.

   3. A szolgálatnak vannak bizonyos határai. Senki sem kényszeríthető  arra,
   hogy emberi méltóságáról  lemondva mások rabszolgájává  vagy semmibe  vett
   cselédjévé váljon.  És  senki  sem  léphet fel  azzal  az  igénnyel,  hogy
   rabszolgatartóként uralkodjon és megalázzon másokat.

   4. Mindenki  megérdemli az  elismerést szolgálatáért  és munkájáért.  Akár
   kifejezetten  igényli  ezt  valaki,  akár  nem,  mindenkinek  hálával   és
   köszönettel tartozunk mindazért, amit értünk tesz.

   5. A  szeretettel  gyakorolt  szolgálat megnyitja  az  önzésre  és  magába
   zárkózásra hajlamos embert a  másik ember felé,  kilépve ezáltal az  önzés
   világából.

   A mai  evangélium  arra tanít  minket,  hogy ne  féljünk  életünket  mások
   szolgálatára  szentelni.  Önzetlen,  alázatos   és  viszonzást  nem   váró
   szolgálatunkban legyen példaképünk Jézus, aki  azért jött el a világba  és
   azért halt meg, hogy üdvösségünket szolgálja.



   Imádság:

   Ó, Istenem, aki oly nagy vagy, hogy elszenvedsz minket, minden
   földi atyánál könyörületesebb Atya, tégy engem
   engedelmessé - ellentmondás nélkül,
   szegénnyé - lealacsonyítás nélkül,
   türelmessé - zúgolódás nélkül,
   alázatossá - képmutatás nélkül
   igazzá - kétszínűség nélkül
   vidámmá - kicsapongás nélkül
   Se a jó-, se a balsors ne ártson nekem: emebben el ne bizakodjam,
   amabban el ne csüggedjek!
   Aquinói Szent Tamás