[Evangelium] 2006-10-18

[evangelium at communio.hu]

   2006. október 18. - Szerda, Szent Lukács evangélista

   Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni  szándékozott. Így szólt  hozzájuk: "Az  aratnivaló
   sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
   aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
   közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
   senkit se köszöntsetek. Ha betértek  egy házba, először is ezt  mondjátok:
   Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
   nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek  és
   igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
   házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek,  amit
   elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
   hozzátok az Isten országa!"
   Lk 10,1-9

   Elmélkedés:

   A mai napon ünnepelt Szent Lukács evangéliumának jellegzetessége,  ahogyan
   bemutatja az irgalmas Istent. Bár a vallási vezetők elutasítják Jézust, ez
   a visszautasítás  nem zárja  el Isten  irgalmát, amely  minden ember  felé
   kiárad.  Az  Atya  újra  és  újra  felkínálja  az  embereknek  a  megtérés
   lehetőségét, akik  bűnbánatot  tartva  fogadják el  ezen  újabb  és  újabb
   kegyelmi ajándékot.  Lukács  úgy mutatja  be  Jézust, akinek  küldetése  a
   bűnösökhöz  szól.  Azok   járnak  helyes  úton,   akik  felismerik   benne
   megváltójukat.
   Az  evangéliumot  olvasva  mi  is  naponként  találkozunk  Jézussal,   aki
   számunkra is a  megtérés örömhírét hirdeti.  Szavait hallgatva bennünk  is
   felébred a felismerés,  hogy Atyánk közelében  a legjobb helyünk.  Bűneink
   ugyan mindig  eltávolítanak  minket  Istentől, de  ő  ennek  ellenére  sem
   tagadja meg irgalmát senkitől.  A kiengesztelődés nagyszerű lehetősége,  a
   szentgyónás, számunkra is út, amely visszavezet a megbocsátó Istenhez.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Uram, add,
   hogy semmihez se ragaszkodjak,
   se érezhető, se lelki örömökhöz,
   semmiféle tevékenységhez.
   Add, hogy szellemem mindentől
   teljesen szabad legyen,
   hogy kitartóan abban a mély
   csendben maradjon,
   amely szavad finom és bensőséges
   hallgatásához szükséges,
   mert te a magányban,
   a legteljesebb békében
   és nyugalomban beszélsz a szívhez.
   Keresztes Szent János