[Evangelium] 2006-10-15

[evangelium at communio.hu]

   2006. október 15. - Évközi 28. vasárnap

   Abban az  időben:  Amikor Jézus  útnak  indult, odasietett  hozzá  valaki,
   térdre borult  előtte,  és úgy  kérdezte:  "Jó Mester!  Mit  tegyek,  hogy
   elnyerjem az örök életet?" Jézus megkérdezte: "Miért mondasz engem  jónak?
   Senki sem  jó, csak  az Isten.  Ismered  a parancsokat:  Ne ölj!  Ne  törj
   házasságot! Ne lopj! Ne  tanúskodj hamisan! Ne  csalj! Tiszteld apádat  és
   anyádat!" Ekkor az így válaszolt:  "Mester, ezeket mind megtartottam  kora
   ifjúságomtól fogva."  Jézus  ránézett  és megkedvelte.  Ezt  mondta  neki:
   "Valami hiányzik  még  belőled.  Menj,  add el,  amid  van,  oszd  szét  a
   szegények közt,  és így  kincsed  lesz az  égben.  Aztán gyere  és  kövess
   engem!"
   Ennek hallatára ő elszomorodott, és  leverten távozott, mert nagy  vagyona
   volt. Jézus  ekkor  körülnézett,  és  így  szólt  tanítványaihoz:  "Milyen
   nehezen jut be a  gazdag az Isten  országába!" A tanítványok  megdöbbentek
   szavain. Jézus  azonban  megismételte:  "Fiaim,  milyen  nehéz  bejutni  a
   gazdagoknak az Isten  országába! Könnyebb  a tevének átmenni  a tű  fokán,
   mint  a  gazdagnak   bejutni  az   Isten  országába."   Azok  még   jobban
   csodálkoztak, és kérdezgették  egymást: "Hát akkor  ki üdvözülhet?"  Jézus
   rájuk nézett és folytatta: "Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem.  Mert
   Istennek minden lehetséges."
   Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: "Nézd, mi mindent  elhagytunk,
   és követtünk téged". Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, mindenki,
   aki értem  és  az  evangéliumért elhagyja  otthonát,  testvéreit,  anyját,
   apját, gyermekeit  vagy  földjét, százannyit  kap  most, ezen  a  világon,
   otthont, testvért,  anyát,  apát,  gyermeket és  földet  -  bár  üldözések
   közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet".
   Mk 10,17-30

   Elmélkedés:

   Mi jót kell tennem?
   A  mai  vasárnapon  a  gazdag   ifjúról  szóló  történetet  hallottuk   az
   evangéliumban.  Egy  alkalommal   egy  ifjú  lépett   Jézushoz  és   arról
   érdeklődött, hogy mit  kell tennie  ahhoz, hogy elnyerje  az örök  életet.
   Amikor Jézus felsorolja  az isteni parancsokat,  ő bátran kijelenti,  hogy
   ezeket mind megtartotta. Ekkor Jézus azt kéri tőle, hogy minden vagyonáról
   mondjon le  és kövesse  őt, de  a fiú  sajnos nem  képes erre,  és  inkább
   eltávozik.

   A történet  kapcsán  fontos előzetesen  megjegyeznünk,  hogy itt  nem  egy
   példabeszédről van szó, hanem egy  olyan esetről, ami valóban  megtörtént.
   Az ifjú nem egy kitalált alak, hanem egy élő személy. Bármelyikünk lehetne
   ez a fiú és mindannyiunkkal megtörténhet ugyanez. Az ifjú ezt kérdezi: "Mi
   jót kell  tennem, hogy  elnyerjem  az örök  életet?" (Mk  10,17).  Kérdése
   pontosan megfogalmazza a  minden ember szíve  mélyéből feltörő kérdést  és
   vágyat: mit kell tennem ahhoz, hogy elnyerjem az örök életet?
   A mai evangélium  három dologra  indít bennünket:  1. Fogalmazzuk  életünk
   nagy kérdését. 2.  Hallgassuk meg  figyelmesen az arra  adott választ.  3.
   Valósítsuk meg azt életünkben.

   1. Először is nézzük tehát  azt, hogy mi az  életünk nagy kérdése? Mi  az,
   ami nem  csupán  fontos,  hanem  a  legfontosabb  számunkra?  A  különböző
   életkorokban és élethelyzetekben  más-más választ adunk  erre a  kérdésre.
   Hetekkel ezelőtt  a rádióban  hallottam egy  műsort, amelyben  egy  fiatal
   énekes sztárt faggattak  arról, hogy  mit szeretne elérni  az életében.  A
   17-18 év körüli  lány hosszan  sorolni kezdte, hogy  hány lemezt  szeretne
   kiadni, milyen  külföldi helyeken  szeretne fellépni,  és milyen  karriert
   szeretne  befutni.  Gazdag  és  híres  akar  lenni,  meg  akarja  hódítani
   éneklésével a világot. Kissé álmodozónak tűnt számomra ez az ifjú  énekes,
   akit elvakított a pillanatnyi siker. És megsajnáltam egy kicsit, mert  még
   nem gondolt bele,  hogy pár év  múlva a menedzserei  egy új, fiatalabb  és
   szebb énekes fognak szerződtetni helyette, s az ő álmaiból nem sok  minden
   fog megvalósulni.  Közben eszembe  jutott az  az idős,  a betegsége  miatt
   állandóan ágyban fekvő  asszony, aki  egy elsőpénteki  szentgyónás után  a
   következőket  mondta:  "Fiatal  koromban  nagy  vágyaim  voltak,  amit  az
   életemben terveztem. Néhányat megvalósítottam, de a legtöbbet nem sikerült
   elérnem. Lassan elfogytak a terveim, és  most már csak egy vágyam  maradt,
   találkozni szeretnék Istennel a mennyben".
   A különböző  életkorokban  más-más választ  adunk  arra a  kérdésre,  hogy
   életünk legnagyobb  vágya.  Idővel  letisztulnak  elképzeléseink,  az  idő
   megrostálja terveinket, s a  végére csak a  legfontosabb marad. De  boldog
   az, aki már  korábban rátalál  a legfontosabb kérdésre!  Aki már  korábban
   észreveszi, hogy a földi  életben való boldogulás  mellett az örök  életre
   való  eljutás  az  igazi  cél!  Boldog  az,  aki  fiatal  korától   kezdve
   szüntelenül azt keresi, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy elnyerje az  örök
   életet. Mert  ez életünk  nagy kérdése:  Mi jót  kell tennem  ahhoz,  hogy
   eljussak az üdvösségre?

   2. Másodszor nézzük meg  azt, hogy ki ad  nekünk feleletet a  legfontosabb
   kérdésünkre, és mi ez a válasz?  Ki tudja nekünk megmutatni az  üdvösségre
   vezető utat? Az evangéliumban szereplő  gazdag ifjú nagyon okos volt.  Nem
   csupán azért, mert a leglényegesebb  kérdést fogalmazta, meg, hanem  azért
   is, mert tudta, hogy  kinek kell azt  feltennie, s ki  adhatja meg erre  a
   választ. Kihez forduljunk kérdésünkkel? II. János Pál pápa a  következőket
   írta az  Igazág ragyogása  kezdetű enciklikájában:  "A mai  embernek  újra
   Krisztus felé kell fordulnia, hogy választ kapjon tőle arra, hogy mi a  jó
   és mi a rossz. Ő az, aki  feltárja a hívők előtt a Szentírást és  azáltal,
   hogy teljesen  kinyilatkoztatja az  Atya akaratát,  az igazságot  tanítja.
   Krisztus az üdvösség forrása" (Veritatis splendor 8.).
   Életünk  és  örök  életünk  nagy  kérdésével  ahhoz  a  Jézushoz   érdemes
   fordulnunk, aki egykor ezt mondta magáról: "Én vagyok az út, az igazság és
   az élet. Senki  sem jut  az Atyához,  csak énáltalam"  (Jn 14,6).  Egyedül
   Jézus tudja nekünk megmutatni az üdvösség útját, amely az Atyához vezet.

   3. Jézus azt válaszolja nekünk, hogy őt kövessük, ha szeretnénk üdvözülni.
   De nem elégedhetünk meg e tudással! Meg is kell tennünk mindazt, amit  kér
   tőlünk. A gazdag ifjú is tudta, hogy mit kell tennie. Sőt, ő azt gondolta,
   hogy már  most  meg  is teszi  mindazt,  ami  az ő  számára  szükséges  az
   üdvösséghez. Ennél többet  azonban nem  akart vállalni.  Nem vette  észre,
   hogy valami  még hiányzik  belőle a  teljességhez, a  tökéletesedéshez,  a
   teljes életszentséghez.  Jézus  viszont tudta,  hogy  mi hiányzik  még  az
   ifjúból, s ezt világosan az értésére is  adta. Ő azonban ezt már nem  volt
   képes megtenni. Nem tudott mindent megtenni üdvösségéért.
   Be kell látnunk,  hogy valami  még hiányzik belőlünk.  Soha ne  gondoljuk,
   hogy már most tökéletesek  vagyunk, és nem kell  többet tennünk, mert  már
   biztosítottuk az örök életünket! Jézus többet vár tőlünk, mint amit  eddig
   neki  adtunk.   Azt  szeretné,   ha   a  legkomolyabban   törekednénk   az
   életszentségre, és  az üdvösség  érdekében  mindent vállalnánk,  amit  kér
   tőlünk.

   Befejezésül elmondok  még  egy  történetet,  ami  jól  illik  az  üdvösség
   kérdéséhez most, októberben, a rózsafüzér hónapjában. I. János Pállal, aki
   mindössze 1 hónapig volt  pápa, történt a következő  eset, amikor még  nem
   választották pápává és Velencében volt püspök (pátriárka). Egy  alkalommal
   betegeket látogatott meg egy  kórházban és nagyon kedvesen  elbeszélgetett
   mindenkivel. Az egyik  kórteremben leült egy  idős ember betegágya  mellé,
   aki aggódó hangon  a következőket  mondta neki: "Nem  tudom, hogy  mindent
   megtettem-e az  üdvösségem  érdekében.  Nem tudom,  hogy  megtaláltam-e  a
   mennyország kulcsát". Albino Luciani püspök ekkor benyúlt a reverendájának
   a zsebébe, elővette a rózsafüzérét, a beteg kezébe adta és ezt mondta: "Ez
   a mennyország  kulcsa.  Ez az  örök  élet kulcsa.  Imádkozza  mindennap  a
   rózsafüzért, és akkor Mária segíteni  fog abban, hogy követni tudja  fiát,
   Jézus Krisztust, aki elvezet mindenkit az örök életre".
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, ne  engedd,  hogy  bármi  vigasztalást  vagy  örömet  keressek  akár
   tebenned, akár más valamiben! Hadd  irányuljon minden gondom arra,  hogyan
   tudnék neked örömet szerezni, s  hogyan tudnék úgy szolgálni neked,  amint
   azt Te megérdemled, s amint az megillet annak fejében, amit tőled kaptam.
   Keresztes Szent János