[Evangelium] 2006-10-14

[evangelium at communio.hu]

   2006. október 14. - Szombat

   Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből:
   "Boldog a méh, mely  hordozott téged, és az  emlő, amely táplált!" Erre  ő
   így válaszolt: "És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát  hallgatják
   és meg is tartják!"
   Lk 11,27-28

   Elmélkedés:

   A tömegből felkiáltó asszony Jézus édesanyját nevezi boldognak, ő  viszont
   még  boldogabbnak  tartja  azokat,   akik  hallgatják  tanítását.  A   két
   kijelentés semmiképpen nem hordoz ellentmondást önmagában. Közös alapjukat
   könnyű megtalálnunk,  s  ez  nem  más,  mint  a  Jézussal  való  személyes
   kapcsolat, ami minden emberi boldogság alapja.
   Mária, Jézus  édesanyja  számára a  boldogságot  a fiával  való  kapcsolat
   biztosította. Az  angyali üdvözletkor  így imádkozott:  "Boldognak  hirdet
   engem minden nemzedék" (Lk 1,48).  Boldogsága a Jézussal való  közelségből
   és lelki kapcsolatból fakadt.  Lélekben együtt volt  fiával még akkor  is,
   amikor a keresztúton a testi szenvedéseknek csak szemlélője lehetett.
   Számunkra  a  tanítás  hallgatása  és  a  szentségekben  való   részesedés
   biztosítja elsősorban  a baráti,  testvéri, személyes  viszonyt  Jézussal.
   Vegyük észre, hogy a Jézus által boldogoknak nevezettek között vagyunk  mi
   is, akik naponta hallgathatjuk tanítását az evangéliumban!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Hiszek benned, Uram, de erősítsd hitemet!
   Bízom benned, de erősítsd reményemet!
   Szeretlek téged, de adj nekem izzóbb szeretetet!

   Neked szentelem gondolataimat, hogy reád gondoljak;
   szavaimat, hogy rólad beszéljek;
   tetteimet, hogy azokat tetszésed szerint végezzem;
   szenvedéseimet, hogy azokat az irántad való szeretetből viseljem.

   Én azt akarom, amit te akarsz; azért, mert te akarod.
   Úgy, ahogy te akarod. Addig, amíg te akarod!
   XI. Kelemen pápa