[Evangelium] 2006-10-12

[evangelium at communio.hu]

   2006. október 12. - Csütörtök

   Jézus  egy  alkalommal  így  beszélt  tanítványainak:  "Tegyük  fel,  hogy
   valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja:
   Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem,  s
   nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van
   zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak
   neked. Mondom nektek: Ha  nem is kelne fel,  hogy adjon neki  barátságból,
   erőszakossága miatt mégis  fölkel, és ad  neki annyit, amennyire  szüksége
   van.  Mondom  tehát  nektek:  Kérjetek  és  adnak  nektek,  keressetek  és
   találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér,  kap,
   aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
   apa, aki követ ad fiának, mikor az  kenyeret kér tőle? Vagy ha halat  kér,
   akkor hal helyett  tán kígyót  ad neki? Vagy  ha tojást  kér, akkor  talán
   skorpiót nyújt neki? Ha  tehát ti, bár gonoszak  vagytok, tudtok jót  adni
   gyermekeiteknek, mennyivel  inkább  adja  mennyei  Atyátok  a  Szentlelket
   azoknak, akik kérik tőle."
   Lk 11,5-13

   Elmélkedés:

   Miután Jézus megtanította tanítványainak a Miatyánkot, további  intelmeket
   ad arra vonatkozóan,  hogy kitartóan  és állhatatosan  kell imádkozni.  Az
   imádság eleve feltételezi  Isten jóságát és  irgalmát, valamint azt,  hogy
   odafigyel az emberre és annak  kéréseire. Ez természetesen nem  jelentheti
   azt, hogy  amit  sokszor  kérünk  tőle, azt  egy  idő  után  automatikusan
   megadja.   Az   imában   ugyani   nem   szabad   akaratunkat   és   emberi
   elképzeléseinket erőltetnünk, hiszen sosem  lehetünk abban biztosak,  hogy
   ezek valóban  megfelelnek-e  Isten  szándékainak. Inkább  mindig  azzal  a
   bizalommal imádkozzunk, hogy Isten jól tudja, hogy mire van szükségünk, és
   azt adja meg számunkra, ami lelkünk javára szolgál.
   Ha egy barát nem tagadja meg a segítséget barátjától és ha egy jó  édesapa
   gondoskodik gyermekéről,  akkor  Isten is  gondoskodó  szeretettel  fordul
   felénk, akiket gyermekeinek tekint.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Atyám,
   átadom magamat Neked,
   tégy velem tetszésed szerint.
   Bármit teszel is velem, megköszönöm,
   mindenre kész vagyok,
   mindent elfogadok,
   csak akaratod bennem és
   minden teremtményedben beteljesüljön.
   Semmi mást nem kívánok Istenem.
   Kezedbe ajánlom lelkemet,
   Neked adom Istenem,
   szívem egész szeretetével,
   mert szeretlek, és mert szeretetem igényli,
   hogy egészen Neked adjam át magam,
   hogy végtelen bizalommal
   egészen kezedbe helyezzem életemet,
   mert Te vagy az én Atyám. Ámen.
   Boldog Charles  de  Foucauld (Köszönet  Csizmarik  Ágotának, aki  az  imát
   küldte.)