[Evangelium] 2006-10-09

[evangelium at communio.hu]

   2006. október 9. - Hétfő

   Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt.
   "Mester - szólította meg  -, mit tegyek, hogy  elnyerjem az örök  életet?"
   Jézus így  felelt:  "Mit mond  erről  a  törvény? Mit  olvasol  benne?"  A
   törvénytudó így válaszolt:  "Szeresd Uradat,  Istenedet teljes  szívedből,
   teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat  pedig,
   mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél. Tedd  ezt,
   és élni fogsz."  A törvénytudó  igazolni akarta  magát, ezért  megkérdezte
   Jézustól: "De hát ki az én felebarátom?" Válaszul
   Jézus ezt  mondta  neki: "Történt,  hogy  egy ember  Jeruzsálemből  lement
   Jerikóba. Rablók  kezébe került.  Ezek  kifosztották, véresre  verték,  és
   félholtan  otthagyták.  Egyszer  csak  egy   pap  jött  lefelé  az   úton.
   Észrevette, de  elment  mellette.  Azután  egy  levita  jött  arra,  ő  is
   meglátta, de elment mellette.  Végül egy szamaritánusnak  is arra vitt  az
   útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
   és bort öntött  sebeire, és  bekötözte, majd  pedig felültette  teherhordó
   állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap  elővett
   két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel  a kéréssel: Viseld gondját, és  ha
   többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül
   ki volt a felebarátja  annak, aki a rablók  kezébe került?" A  törvénytudó
   így válaszolt: "Aki irgalmasságot cselekedett vele." Jézus így  folytatta:
   "Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!"
   Lk 10,25-37

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumi történetben  Jézus tanítást ad  arról, hogy a  törvények
   továbbra is érvényben vannak és azok megtartása szükséges az  üdvösséghez.
   A legfőbb törvény  pedig az Isten  és az embertársak  iránti szeretet.  Az
   elbeszélés  ugyanakkor  választ   ad  arra  is,   hogy  minden  embert   a
   felebarátunknak kell  tekintenünk és  szükség  esetén a  segítségére  kell
   sietnünk.
   E két dolog  találkozása az  elbeszélés feszültségét  okozza. A  pap és  a
   levita szigorúan betartja  ugyan a törvényt,  amely szerint  tisztátalanná
   válnának, ha érintkeznének a félholtra vert és halottnak látszó  emberrel,
   de éppen emiatt  elmulasztják a segítségnyújtást.  A szamaritánus  viszont
   nem foglalkozik a törvényekkel,  hanem irgalmasságot gyakorol. A  szeretet
   törvénye és annak gyakorlása tehát felette áll minden más törvénynek és ez
   biztosítja mindenki számára az üdvösségre jutást.
   Ismerjük fel a  szenvedőkben és  a bajbajutottakban  Krisztus arcát,  hogy
   neki jót téve elnyerhessük az üdvösséget!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Úr Isten, Atyánk,
   te az embert, a férfit és a nőt a magad
   képére és hasonlatosságára teremtetted,
   és akartad a népek különbözőségét
   az emberi család egységében.

   Gyermekeid egyenlőségét azonban
   olykor nem ismerték el,
   és a keresztények vétkessé váltak
   a mellőzés és a kizárás magatartásában azáltal,
   hogy egyetértettek a faji és etnikai
   alapon történő diszkriminációkkal.

   Bocsáss meg és add a kegyelmet,
   hogy a sebeket,
   melyek a bűn következtében
   ma is jelen vannak közösségedben,
   úgy tudjuk gyógyítani,
   hogy valamennyien gyermekeidnek
   érezzük magunkat,
   Krisztus, a mi Urunk által!
   II. János Pál pápa