[Evangelium] 2006-10-06

[evangelium at communio.hu]

   2006. október 6. - Péntek

   Jézus egy alkalommal így szólt  tanítványai előtt: "Jaj, neked,  Korozain!
   Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek  volna
   azok a csodák, amelyek nálatok  történtek, már rég szőrzsákban és  hamuban
   tartottak volna bűnbánatot. Ezért  Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb  sorsa
   lesz az ítéleten, mint nektek. És  te Kafarnaum? Vajon az égig  emelkedel?
   Egészen az alvilágig  fogsz süllyedni." Majd  így folytatta: "Aki  titeket
   hallgat, engem hallgat; és  aki titeket megvet, engem  vet meg. Aki  pedig
   engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem."
   Lk 10,13-16

   Elmélkedés:

   A tegnapi  evangéliumban  Szent  Lukács  az  igehirdetés  pozitív  oldalát
   részletezi, a maiban  viszont a  másik oldalt is  bemutatja. Nem  mindenki
   fogadja ugyanis  jó szívvel  a krisztusi  örömhírt. Miként  maga Jézus  is
   többször találkozott  elutasítással  egyes emberek  részéről,  ugyanígy  a
   tanítványainak is át kel ugyanezt élniük.
   Jézus kijelentései  a  városokról  arra figyelmeztetnek,  hogy  a  tanítás
   megszívlelése abban  mutatkozik meg  először, hogy  az emberek  bűnbánatot
   tartanak. Ha ez nem történik meg, akkor a pillanatnyi dicsőség ellenére is
   pusztulás vár rájuk.
   A mondatok  ugyanakkor  arra  ösztönöznek  minket,  hogy  pozitív  választ
   adjunk. Az igehirdetés nem a küldöttek emberi szavai épül, hanem az isteni
   tanításra. A hallgatóságnak mindenkor tudatában kel lennie annak, hogy  az
   igehirdetőket hallgatva magát  Krisztust hallgatják. Azt  a lelki  lépést,
   hogy nem embert, hanem Krisztust  hallgatom, az emberek csak akkor  tudják
   megtenni, ha az igehirdető is megtette azt a lelki lépést, hogy nem ő akar
   beszélni, hanem engedi,  hogy Krisztus  szóljon általa.  Így válik  valóra
   Jézus szava: "Aki titeket hallgat, engem hallgat".
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Köszönöm Jézusom, hogy enyém lettél,
   Hogy a szívembe beköltöztél!
   Ne hagyj magamra hosszú utamon,
   Legyél vigaszom, oltalmazóm!
   Erősíts a gyengeségben,
   Adj támaszt egyedüllétben,
   Soha ne engedd el kezemet,
   Fogadd el szerető szívemet! Ámen.
   (Köszönet Csiszárik Zsuzsának, aki az imát küldte.)