[Evangelium] 2006-10-02

[evangelium at communio.hu]

   2006. október 2. - Hétfő

   Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a  legnagyobb
   közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy  gyermeket,
   maga mellé állította, és  így szólt tanítványaihoz:  "Aki befogadja ezt  a
   gyermeket az én  nevemben, engem fogad  be. Aki pedig  engem befogad,  azt
   fogadja be,  aki  engem küldött.  Mert  aki  a legkisebb  köztetek,  az  a
   legnagyobb." Ekkor János vette  át a szót:  "Mester, láttunk valakit,  aki
   ördögöt űzött ki a  te nevedben. Megtiltottuk neki,  mert nem követ  téged
   velünk együtt." Jézus  így válaszolt:  "Ne tiltsátok meg,  mert aki  nincs
   ellenetek, az veletek van."
   Lk 9,46-50

   Elmélkedés:

   A gyerekesen civakodó apostolok elé Jézus egy gyermeket állít  példaképül.
   Természetesen nem azért, hogy  tovább folytassák gyerekes  magatartásukat,
   hanem azért, hogy  ne a nagyságra  törekedjenek. Isten országában  ugyanis
   nem  azok  a  szempontok  érvényesülnek,  amelyek  meghatározzák  ennek  a
   világnak a rendjét. Itt sokan  a hatalomra, az uralkodásra, a  tekintélyre
   vagy a másokkal szembeni  nagyságra törekszenek. Isten országában  viszont
   az számít nagynak, aki tud alázatos lenni és képes mások szolgálatára.
   Lukács evangélista  egészen  megrázóan  mutatja  be,  hogy  a  tanítványok
   mennyire félreértik Jézus  küldetését. Miután  szenvedéséről és  haláláról
   beszél Jézus,  amely  küldetésének  lesz a  beteljesedése,  a  tanítványok
   egyéni hatalomvágyukkal  vannak  elfoglalva.  Csak  sokkal  később  fogják
   megérteni, hogy az ő útjuk is ugyanaz lesz, mint Jézusé. Az apostolok is a
   gyermekek  kiszolgáltatottságát  élik  majd  át,  amikor  Jézust   követik
   vértanúhalálukban.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Add Istenem, hogy szeressük egymást!
   Add, hogy minden embert szeressünk,
   még ellenségeinket is;
   nem azért, mivel testvéreink,
   hanem hogy azok legyenek!
   Add, hogy mindig égjen bennünk
   ez a testvéri szeretet,
   a testvér mint olyan iránt,
   és az ellenség iránt,
   hogy a szeretettől testvér legyen.