[Evangelium] 2006-10-01

[evangelium at communio.hu]

   2006. október 1. - Évközi 26. vasárnap

   Abban az  időben: János  (apostol) így  szólt Jézushoz:  "Mester,  láttunk
   valakit,  aki  a  te  nevedben  ördögöket  űz  ki,  de  nem  tart  velünk.
   Megtiltottuk neki,  mert  nem követ  minket."  Jézus ezt  válaszolta:  "Ne
   tiltsátok meg  neki!  Aki  a  nevemben csodát  tesz,  nem  fog  egykönnyen
   szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár
   csak egy pohár vizet is az én nevemben, - azért, mert Krisztuséi  vagytok,
   - bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki  megbotránkoztat
   egyet is e  kicsinyek közül,  akik hisznek  bennem, jobb  volna annak,  ha
   malomkövet  kötnének  a  nyakára,  és  a  tengerbe  dobnák.  Ha  a   kezed
   megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel
   a kárhozatra jutnod,  az olthatatlan  tűzre. Ha  a lábad  megbotránkoztat,
   vágd le.  Jobb sántán  bemenned  az életre,  mint  két lábbal  a  kárhozat
   olthatatlan tüzére kerülnöd.  Ha a szemed  megbotránkoztat, vájd ki.  Jobb
   fél szemmel bemenned  az Isten  országába, mint két  szemmel a  kárhozatra
   jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik."
   Mk 9,38-43. 45. 47-48

   Elmélkedés:

   Aki nincs ellenünk, velünk van
   A mai vasárnap  evangéliuma egy  nagyon érdekes történetet  tár elénk.  Az
   apostolok megtiltják, hogy egy  ember Jézus nevében  jót tegyen, mert  nem
   tartozik Jézus követői közé. Jézus  viszont kifejezetten megengedi ezt  és
   azt mondja, hogy ne tiltsák meg neki, mert aki nincs ellene, az ővele van.

   A történet  érdekessége  egyrészt abból  adódik,  hogy itt  is  egy  olyan
   esettel állunk  szemben,  amelyből  kiderül,  hogy  az  apostolok  egészen
   másként gondolkodnak  bizonyos kérdésekben,  mint mesterük.  Az  apostolok
   értetlenségét már többször is láthattuk,  amikor Jézus az ő  szenvedéséről
   és haláláról jövendölt nekik. E helyzetekben kiderül, hogy a nép  mennyire
   emberi módon  vélekedik Jézus  személyéről  és az  is, hogy  az  apostolok
   mennyire emberi módon látják  Jézus küldetését. Jézus tanítványának  lenni
   tehát  azt  is  jelenti,  hogy  meg  kell  tanulni  az  isteni   szándékok
   elfogadását, az Isten  terveivel való együtt  gondolkodást és az  Istennel
   való együttműködést. Jézus nagyon  kemény szavakkal illeti Pétert,  amikor
   azt mondja  neki,  hogy "Távozz  tőlem,  sátán, mert  nem  Isten  szándéka
   szerint gondolkodsz, hanem emberi módon"  (Mk 8,33). Ugyanezt mondja  vagy
   mondaná nekünk  is, ha  ragaszkodunk emberi  elképzeléseinkhez és  semmibe
   vesszük szándékait. Keresztény  életünk folyamatos út,  amely során  egyre
   jobban  megismerjük   Isten  velünk   kapcsolatos  személyes   tervét   és
   megtanuljuk akaratának elfogadását, illetve teljesítését.

   Más szempontból a  történet azért  is érdekes, mert  útmutatást ad  arról,
   hogy kit  tekinthetünk  Jézushoz  tartozónak.  Az  evangélium  beszámolója
   szerint az apostolok meglehetősen leszűkítenék  ezt a kört, és csak  Jézus
   azon tanítványainak körére korlátoznák, akik állandóan vele járnak.  Ezzel
   szemben Jézus inkább  kiszélesíti és  tágítja azoknak  a csoportját,  akik
   hozzá tartoznak. Ezt mondja:  "Aki nincs ellenünk,  velünk van (Mk  9,40).
   Szavai szerint tehát mindenkinek köze van személyéhez, aki nem fordul vele
   szembe. Jóindulattal közeledik mindenkihez, és nem akar kizárni senkit sem
   a vele való közösségből. Mindenkinek, aki nem utasítja őt el, felkínálja a
   lehetőséget, hogy vele éljen.

   Az evangéliumban  Jézus  finom utalást  tesz  arra, hogy  tanítványai  nem
   lehetnek  féltékenyek  másokra  és   távol  kell  tartaniuk  maguktól   az
   előítéleteket. Ebből  a  szempontból  a  mai  szentmise  olvasmánya  (Szám
   11,25-29) az evangélium párhuzamos ószövetségi párja. Amikor a Mózes által
   kiválasztott emberekre  leszáll a  lélek,  két olyan  ember is  eltelik  a
   lélekkel, akik távol vannak a többiektől. Ekkor Józsue azt kéri  Mózestől,
   hogy tiltsa meg nekik, hogy a lélek által indíttatva prófétáljanak, de ezt
   Mózes nem teszi meg. Mózes jól tudja, hogy emberi féltékenység nem  állhat
   útjába az isteni lélek működésének.  Az apostolok esetében ugyanerről  van
   szó, és  ez ránk  is vonatkozik.  Ne legyünk  soha féltékenyek,  ha  Isten
   kegyelme más emberekben is megmutatkozik!

   Mindebből  az   következik,   hogy  az   Egyház   közösségének   mindenkor
   nyitottságot és befogadókészséget kell tanúsítania az emberekkel  szemben.
   Hitünk szerint az  Egyház azt a  népet jelenti, amelyet  Isten hív meg  és
   gyűjt össze, hogy élő közösséggé váljon és Krisztushoz kapcsolódjon. Nincs
   jogunk ahhoz,  hogy csupán  emberi szempontok  miatt bárkit  is  kizárjunk
   ebből a közösségből, mert akkor Isten szándéka ellenére cselekednénk. Arra
   kell törekednünk, hogy megőrizzük azt az egységet, amelyet az Egyházban az
   Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek  az egysége biztosít. Az Egyházat  és
   tagjait  az   egyetlen  hit,   a  közös   szentségi  élet,   az   apostoli
   jogfolytonosság, az  egy  remény  az üdvösségben  és  a  szeretet  egysége
   élteti. Sem  előítéleteinkkel,  sem  emberi ítéleteinkkel  ne  zárjunk  ki
   másokat e  közösségből,  és  magunkat  se zárjuk  ki  belőle  az  egységet
   megsértő cselekedeteinkkel!

   Bár a II. Vatikáni Zsinat óta  töretlennek látszik az a törekvés, amely  a
   keresztény  egyházak,   egyházi   csoportok  és   felekezetek   egységének
   megvalósítását tűzte  ki célul,  nem feledkezhetünk  meg arról  sem,  hogy
   sajnos az elmúlt évtizedekben is keletkeztek kisebb szakadások. Ezek talán
   azt is jelzik számunkra, hogy a közeledés nem lehet csupán emberi törekvés
   és azt emberi  megfontolásokból nem szabad  erőltetnünk vagy  siettetnünk,
   hiszen az áhított  egység végső  soron csak  Isten akaratának  megfelelően
   valósulhat meg.  Az egység  útján is  Isten szándékait  kell keresnünk  és
   megélünk. Ez természetesen nem  jelenthet tétlenséget, hiszen az  egységet
   Isten általunk és a mi közreműködésünkkel fogja megteremteni.

   Törekedjünk arra,  hogy  mindig  Isten szándékát  keressük!  Tegyük  félre
   emberi elképzeléseinket és gondolatainkat,  hogy azok soha ne  állhassanak
   az isteni akarat megvalósításának útjába!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Szeresd, Uram, azokat, akik  téged nem szeretnek,  fogadd be azokat,  akik
   nem zörgetnek isteni ajtódon!
   Gyógyítsd meg azokat,  akik nem  törődnek lelki  betegségükkel, sőt,  azon
   vannak, hogy azt minél jobban súlyosbítsák!
   Add vissza ezeknek  a Lázároknak  az elveszett lelki  életet, amelyet  nem
   kérnek tőled!
   Szánakozz végül  azokon,  akik nem  szánják  önmagukat. És  mivel  ők  nem
   akarnak Hozzád menni, jöjj el, Uram, Te hozzájuk!