[Evangelium] 2006-09-30

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 30. - Szombat, Szent Jeromos

   Az ördögtől megszállott fiú  meggyógyítása után a tanítványok  csodálattal
   tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: "Véssétek  szívetekbe,
   amit most  mondok! Eljön  az  idő, hogy  az  Emberfiát az  emberek  kezére
   adják." De azok nem értették meg  ezt a beszédet, és igazi értelme  rejtve
   maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.
   Lk 9,43b-45

   Elmélkedés:

   Jézus csodáit látva az apostolok  csodálattal néznek Mesterükre, de  aztán
   hamarosan hidegzuhanyként éri őket  azon kijelentés, amely szerint  Jézust
   ki fogják szolgáltatni  az emberek kezére.  Jézus elfogása, szenvedése  és
   kereszthalála  valóban   olyan   esemény  lesz,   amely   megdöbbenti   az
   apostolokat, akiknek hite a  mostani csodálat és  sok tanítás ellenére  is
   meginog, és csak a feltámadás megtapasztalása adja meg nekik az erősítést.
   Mi is naponta figyelmesen és talán csodálattal hallgatjuk Jézus tanítását,
   hiszen az  útmutatást  ad számunkra  életünkben.  Lelkesedésünk  mindaddig
   tántoríthatatlan,  amíg  valamilyen  szenvedés  nem  ér  bennünket,   vagy
   próbatétel elé nem kell állnunk.  Ezeket sokszor értetlenül szemléljük,  s
   talán nincs  is  hozzá  bátorságunk,  hogy  azok  értelméről  megkérdezzük
   Jézust. Pedig keresztjének szemlélése megérteti velünk, hogy a szenvedések
   árán győzedelmeskedik a szeretet.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ébreszd fel, lelkem, vágyaidat!
   Megérkezett lelkednek boldog órája,
   melyben Jézusod közeledik,
   hogy szívedbe szálljon.
   Íme, az egek királya!
   Íme, Istened és Megváltód jő hozzád
   forró vágyódással.
   Mondd neki: Jöjj el, Jézusom,
   jöjj az én lelkembe, mert utánad vágyódik!
   De mielőtt nekem ajándékozod magad,
   ajándékul és áldozatul nyújtom
   gyarló szívemet. Íme, átadom azt neked.
   Fogadd el tőlem! Jöjj, ne késs elfogadni!
   Liguori Szent Alfonz