[Evangelium] 2006-09-24

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 24. - Évközi 25. vasárnap

   Abban az  időben Jézus  és  tanítványai átmentek  Galileán. De  Jézus  nem
   akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt
   mondta nekik: "Az Emberfiát  az emberek kezére  adják, megölik, de  miután
   megölték, harmadnapra feltámad."  Ők nem  értették ezeket  a szavakat,  de
   féltek megkérdezni.
   Ezután Kafarnaumba  értek. Amikor  már  otthon voltak,  Jézus  megkérdezte
   tőlük: "Miről vitatkoztatok az úton?" Tanítványai azonban hallgattak, mert
   az úton egymás közt  arról tanakodtak, hogy ki  a nagyobb közülük.  Leült,
   odahívta a tizenkettőt, és így szólt:  "Ha valaki első akar lenni,  legyen
   mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája." Aztán odahívott egy
   kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik:
   "Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig
   engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem."
   Mk 9,30-37

   Elmélkedés:

   A krisztusi szolgálat
   Két héttel ezelőtt a hittanos  gyermekek számára volt tanév eleji  gyónási
   lehetőség a templomban. A gyerekek szép számban megjelentek a meghirdetett
   időre és  csendben, szépen  készültek szentgyónásuk  elvégzésére. A  rövid
   bűnbánati liturgiát követően elindultam a gyóntatószékhez, s a gyerekek is
   azonnal  megindultak,  hogy  felsorakozzanak.  Észrevettem,  hogy   szinte
   mindenki első szeretne lenni. Meg  is kérdeztem tőlünk: "Ki akar  elsőként
   jönni?" Erre legalább húszan azonnal feltették a kezüket, és  mondogatták:
   "Én akarok, én szeretnék!" Egy pillanatra átfutott a fejemen egy gondolat,
   hogy biztosan  csak gyorsan  "le akarják  tudni" a  gyónást, hogy  mielőbb
   hazamehessenek játszani, de aztán  az összeszedett és őszinte  gyónásokból
   kiderült, hogy  egyáltalán nem  erről van  szó. Ez  a kis  eset,  amelynek
   nagyon örültem, azt mutatja számunkra,  hogy már gyermekkortól kezdve  sok
   élethelyzetben megmutatkozik az elsőség emberi  vágya, és azt is, hogy  ez
   nem mindig rossz. Vannak  helyzetek, amikor kifejezetten örvendetés,  hogy
   valaki első szeretne  lenni. Gondoljunk  csak például a  sportokra vagy  a
   szellemi vetélkedőkre,  amelyek során  kiderül, hogy  kik a  legügyesebbek
   vagy  legokosabbak.  De  természetesen  csak  a  becsületesen  megszerzett
   győzelem és elsőség az, amelyik értékes, mert a csalással megszerzett  nem
   okozhat igazi örömet senkinek. De sajnos vannak olyan helyzetek is, amikor
   valaki mások elnyomásával vagy a szabályok megszegésével akar első lenni.

   A mai vasárnap  evangéliumában Jézus olyan  meghökkentő kijelentést  tesz,
   amely a mi  emberi gondolkodásunkkal teljesen  ellenkezik. A  következőket
   mondja: "Ha valaki első akar lenni,  legyen mindenki között az utolsó,  és
   mindenkinek a szolgája" (Mk 9,35).  Mi pont fordítva gondoljuk: "Aki  első
   akar  lenni,  legyen  mindenki  között  első  és  győzzön  le  mindenkit".
   Bármennyire is furcsának tűnnek Jézus szavai, mégis komolyan kell  vennünk
   azokat. A jézusi  és keresztény  értékrendben ugyanis  az elsőség  egészen
   mást  jelent,  mint  egy  olyan   világban,  amely  a  minden  áron   való
   érvényesülést, a törtetést, a felemelkedést, az uralkodást és a hatalomhoz
   való  erőszakos   ragaszkodást   tekinti   legfőbb   értékeknek.   Egészen
   természetes emberi vágynak tekinthetjük azt,  hogy az ember első  szeretne
   lenni, de arra a kérdésre, hogy miként lehet valaki első, más-más  választ
   ad a  keresztény  tanítás és  a  korszellem.  Ki ne  szeretne  első  lenni
   közülünk? Ki ne akarna valamiben  kitűnni mások közül? E kérdésekre  akkor
   tudunk válaszolni, ha helyesen értelmezzük a szolgálatot és az uralkodást.
   Mit is jelent a szolgálat és az uralkodás keresztény értelemben?

   A II.  vatikáni zsinat  dokumentumaiban és  II. János  Pál pápa  írásaiban
   többször is  találkozunk  azzal a  gondolattal,  hogy a  keresztény  ember
   hivatása a  szolgálat  és  az  uralkodás.  A  zsinati  és  pápai  szövegek
   rávilágítanak e  szavak eredeti  jézusi  szándékára és  pontos  keresztény
   értelmére. Ezek szerint az uralkodás,  a polgári hatalom gyakorlása  olyan
   lelki érettséget  feltételez, amely  alapján a  keresztény ember  belátja,
   hogy csak másokat szolgálva, az egyéni érdekeket és érvényesülést háttérbe
   téve lehet bármilyen  hatalmat gyakorolni. A  vezető embereknek  mindenkor
   azzal a  felelősséggel  kell végezniük  munkájukat,  hogy az  valóban  egy
   nagyobb közösség érdekét szolgálja.
   A  szolgálat  ugyanakkor  nem  jelenthet  senki  számára  sem  egy   olyan
   kényszerhelyzetet, amelyben  meg  kell  aláznia  magát  mások  előtt  vagy
   amelyben emberi méltóságáról  le kellene  mondania. Ahhoz,  hogy valaki  a
   szolgálatot krisztusi  értelemben  tudja  végezni,  elengedhetetlen,  hogy
   mindenekelőtt önmagán uralkodjon, azaz az gyakorolja az önuralom  erényét.
   A szolgálatban maga  Jézus a  tanítómesterünk, aki "nem  azért jött,  hogy
   neki szolgáljanak, hanem,  hogy ő szolgáljon  másoknak" (Mt 20,28).  Jézus
   arra tanította apostolait  és minket is,  hogy tevékenységünket  tekintsük
   szolgálatnak, és  legyünk  mindenkinek  a szolgái.  Jézus  tanítványai  az
   evangélium hirdetésének szolgálatába állítják életüket és az emberek közti
   kiengesztelődésnek és az Egyház szolgájává válnak.

   A  szolgálat  két  -  talán   legfontosabb  -  jellemzőjéről  nem   szabad
   megfeledkeznünk. Az első az, hogy személyesen Jézustól kapunk meghívást  a
   szolgálatra. Szent Pál apostol, amikor "gyengeségeivel dicsekszik",  akkor
   nagyon határozottan Krisztus  szolgájának nevezi  magát, akinek  számtalan
   fáradtság, fogság, verések  és a  halálveszély közepette  is végezni  kell
   feladatát (2Kor 11,23). Szolgálatunkat -  legyen az papi szolgálat vagy  a
   világi krisztushívők szolgálata  - végezzük mindig  annak tudatában,  hogy
   Isten hívott meg minket arra, hogy legyünk szolgái ebben a világban.
   A  keresztény  szolgálat  másik  jellemzője,  hogy  mindig  a   Szentlélek
   irányítja. A  bölcsesség,  a  tudomány,  a hit,  a  csodatévő  hatalom,  a
   prófétálás vagy az  igehirdetés adományát mindenki  azért kapja  Istentől,
   hogy másoknak szolgáljon  vele, de ezeket  az adományokat a  Szentlélekkel
   együttműködve és a Lélek irányításával lehet csak végezni.

   "Ha  valaki  első  akar  lenni,  legyen  mindenki  között  az  utolsó,  és
   mindenkinek a szolgája." - mondja Jézus és mi vegyük komolyan szavait!  Ne
   vonakodjunk életünket Isten és embertársaink szolgálatába állítani!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenem, mutasd meg helyemet a világban,  add, hogy tudjam, mit és  hogyan
   tegyek, amint azt illik és lelkemnek hasznos.
   Uram, Isten, ne engedd,  hogy valaha is  elcsüggedjek, akár kedvező,  akár
   kedvezőtlen  események  közepette;   az  előbbiben   ne  ébredjen   bennem
   kevélység, az utóbbiban pedig ne váljak hitvánnyá.
   Semminek se örüljek,  semmi miatt  ne bánkódjak, csak  az érdekeljen,  ami
   közelebb visz hozzád, vagy eltávolít tőled.
   Hadd vessek meg, Uram, minden  mulandó dolgot, hadd legyen számomra  drága
   minden, ami örök.


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves Listatagok!
   Egy nagyváradi család  az ima  erejében bízva ahhoz  kér segítséget,  hogy
   mielőbb jó eredménnyel érjen véget az a per, amelyben a lakásmaffia  által
   tőlük megszerzett házukról dönt a bíróság.
   Egyik listatagunk  súlyos  beteg dédmamájáért,  egy  balesetet  szenvedett
   kisfiúért és gyerekcsapatáért kér imádságot.