[Evangelium] 2006-09-18

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 18. - Hétfő

   Amikor Jézus a néphez intézett  beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.  Ott
   betegen feküdt  egy századosnak  a szolgája,  akit ura  nagyon kedvelt.  A
   szolga már  a halálán  volt. A  százados, aki  hallott Jézusról,  elküldte
   hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
   szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: "Megérdemli,  hogy
   megtedd ezt neki, mert  szereti népünket, és a  zsinagógát is ő  építtette
   nekünk."
   Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a  százados
   eléje küldte barátait  ezzel az  üzenettel: "Uram, ne  fáradj! Nem  vagyok
   méltó, hogy hajlékomba  jöjj. Éppen ezért  nem tartottam magamat  méltónak
   arra sem,  hogy  hozzád menjek.  Csak  egy  szót szólj,  és  meggyógyul  a
   szolgám. Bár  magam  is alárendelt  ember  vagyok, alattam  is  szolgálnak
   katonák. S  ha  azt mondom  az  egyiknek: "Menj!"  -  akkor elmegy,  ha  a
   másiknak meg azt mondom: "Jöjj ide!" - akkor odajön, vagy ha a  szolgámnak
   szólok: "Tedd meg ezt!" - akkor megteszi."
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az  őt
   követő tömegnek:  "Mondom nektek,  nem találtam  ekkora hitet  Izraelben."
   Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
   Lk 7,1-10

   Elmélkedés:

   Az evangéliumokban sokszor  találkozunk azzal, hogy  egy-egy csoda  azután
   történik, hogy valaki kifejezi hitét  Jézusban. Ebben az értelemben a  hit
   mintegy a csoda előzetes  feltételeként értelmezendő, azaz  a hit szüli  a
   csodát. Erre példa a  kafarnaumi százados esete is,  aki hisz abban,  hogy
   Jézus meg tudja gyógyítani beteg szolgáját. Hitének jutalma az lesz,  hogy
   a gyógyulás valóban bekövetkezik.
   De nem csak arról  beszélhetünk a csodás gyógyulások  kapcsán, hogy a  hit
   következménye a  csoda, hanem  a  fordítottjáról is,  azaz a  csoda  hitet
   ébreszt.  Sokan  látják  ugyanis  Jézus  gyógyításait,  s  megérzik  az  ő
   természetfeletti erejét. Ez hitet ébreszt az emberekben.
   Vajon van-e olyan  erős a mi  hitünk, hogy Jézus  velünk is csodát  tudjon
   tenni? És vajon Isten szeretetének  csodáit szemlélve felébred-e bennem  a
   hit?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mily nagy a te szereteted, Jézusom, testvérem, barátom és lelkem  jegyese!
   Nekem, aki Júdásnál inkább  oly sokszor elárultalak, nemcsak  a béke és  a
   szeretet csókját akartad adni, hanem eledelül adtad önmagad, és egyesültél
   velem, sőt, engem,  a semmi és  méltatlan teremtményt önmagaddá  formálsz,
   mérhetetlen és végtelen Isten, én Teremtőm!