[Evangelium] 2006-09-17

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 17. - Évközi 24. vasárnap

   Abban az időben Jézus  elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának  vidékére.
   Útközben megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?" Azok
   így válaszoltak:  "Némelyek  Keresztelő Jánosnak,  mások  Illésnek,  ismét
   mások  valamelyik  prófétának."  Erre  megkérdezte  tőlük:  "Hát  ti   mit
   mondotok, ki vagyok?" Péter válaszolt: "Te vagy a Messiás!" Ekkor Jézus  a
   lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
   Ezután  arra  kezdte  tanítani  őket,  hogy  az  Emberfiának  sokat   kell
   szenvednie, a  vének,  a főpapok  és  az írástudók  elvetik,  megölik,  de
   harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta
   és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira,  és
   így korholta Pétert: "Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint
   gondolkodsz, hanem emberi módon."
   Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Ha  valaki
   követni akar, tagadja meg magát,  vegye fel keresztjét, és kövessen.  Mert
   aki meg  akarja menteni  életét, elveszíti  azt, de  aki elveszíti  életét
   értem és az evangéliumért, megmenti azt.
   Mk 8,27-35

   Elmélkedés:

   Nehéz, de lehetséges
   A mai vasárnap evangéliumában arról számol be Szent Márk, hogy útja  során
   egy alkalommal Jézus  megkérdezte tanítványait, hogy  kinek tartják őt  az
   emberek és  mit  gondolnak személyéről  maguk  a tanítványok.  A  többféle
   emberi vélemény elmondása után Péter apostol így tesz hitvallást: "Te vagy
   a Messiás!" (Mk 8,29).

   Ezt  követően  Jézus  hamarosan  bekövetkező  szenvedéséről  és  haláláról
   beszélt, amelyet  az apostolok  nem értettek.  Ennek az  értetlenségnek  a
   jeleként Péter tiltakozni kezd, mert úgy gondolja, hogy sosem  következhet
   be az  a szenvedés,  amelyet Jézus  említett. Jézus  ekkor hátat  fordítva
   Péternek azt  mondja  neki, hogy  "Távozz  tőlem, sátán,  mert  nem  Isten
   szándéka szerint gondolkodsz,  hanem emberi módon"  (Mk 8,33). Szent  Márk
   evangélista ugyan nem ír a továbbiakban semmit sem arról, hogy mit  érzett
   vagy mit  gondolt Péter  ebben a  helyzetben, de  azért mi  próbáljuk  meg
   elképzelni!

   Talán ilyesmi gondolatok járhattak  a fejében: "Hát  ezt érdemlem én?  Azt
   érdemlem, hogy Jézus sátánnak nevezzen? Éppen most neveztem őt Messiásnak!
   Mások mindenfélét gondolnak róla, azt hiszik, hogy valamelyik régi próféta
   támadt fel Jézus alakjában. Micsoda butaság! A többiek is csak hallgattak,
   amikor azt kérdezte, hogy mit gondolunk róla! Senki sem tudott válaszolni.
   Én voltam  az egyedüli,  aki megvallottam  hitemet, hogy  ő a  Messiás,  a
   Fölkent, ő a Krisztus! És egy dicsőséges Messiáshoz nem illik a szenvedés!
   Mi rosszat mondtam ezzel? Egy messiás királyt nem lehet csak úgy  megölni!
   És akkor most hátat fordít nekem, és  azt mondja, hogy én vagyok a  sátán.
   De hát miért? Hát ezt érdemlem én, aki kész vagyok tűzön-vízen át  követni
   Őt?" Eközben a többi apostol pedig  azt mondhatta magában: "Jobb is,  hogy
   nem szóltunk semmit! Péter is jól megkapta a magáét Jézustól!"

   Bizonyára hasonló gondolatok  forogtak Péter fejében,  hiszen csak  sokkal
   később, a feltámadáskor  érti majd  meg Jézus  szenvedésének és  halálának
   értelmét. Ez a  kis képzelődés azt  a célt szolgálta,  hogy Péter  apostol
   helyzetébe gondolva  magunkat könnyebben  megfejtsük, milyen  mondanivalót
   rejt számunkra ez az evangéliumi jelenet.

   1. Jézus követése azt jelenti, hogy el kell fogadnunk azt a tényt, hogy  a
   mennyei Atya akarata az volt, hogy szenvedésével és halálával váltson  meg
   bennünket Jézus. Nem érdemes azon töprengeni, hogy miért nem talált ki más
   módot Isten. Félre kell  tennünk emberi gondolatainkat, hogy  megérthessük
   Isten szándékát!  Azt  az isteni  szándékot,  amely megengedte  az  emberi
   gyűlölet tombolását,  megengedte  a  keresztre  feszítést  azért,  hogy  a
   szeretet  legnagyobb  jelét  adja.  Isten  irántunk  való  szeretetének  a
   legnagyobb tanújelét láthatjuk abban, hogy Isten Fia értünk szenvedett  és
   értünk halt  meg  a keresztfán.  Miért  pont  így történt?  Mert  az  élet
   feláldozása  a  szeretet   legnagyobb  kifejezése.   Ha  tagadnánk   Jézus
   szenvedésének és halálának értelmét, akkor a sátán oldalán állnánk.

   2. De Krisztus tanítványának  nem csak azt  kell elfogadnia, hogy  Mestere
   szenvedett, hanem azt is, hogy az ember életében is vannak szenvedések. Ha
   elutasítjuk a szenvedéseket, akkor visszautasítjuk hitünk próbatételeit, s
   még lehetőséget sem adunk arra, hogy Isten megtisztítson minket.  Egyetlen
   ember számára sem lehet  élettér a szenvedés,  de a szenvedések  vállalása
   elvezet minket Istenhez,  mert ezek a  lelki tökéletesedés útjának  fontos
   állomásai. Ha nem fogadjuk el és nem hordozzuk életünk keresztjeit,  akkor
   sátán oldalán állunk.

   3.  Az   evangélium  befejező   szavai  arra   bátorítanak  minket,   hogy
   keresztünket felvéve kövessük Jézust.  Jézus követését azonban nem  szabad
   az ő  tanításának meghallgatására  korlátoznunk.  Egy tanítást  meg  lehet
   hallgatni, aztán  el lehet  fogadni vagy  vissza lehet  utasítani, de  egy
   tanítást  nem  lehet   követni!  Csak  egy   személyt,  egy  embernek   az
   életpéldáját lehet követni! Jézus követése  azt jelenti a számunkra,  hogy
   nem csupán elméleti tudással rendelkezünk mindarról, amit tanított,  hanem
   vállaljuk ugyanazt az életet és sorsot, amiben ő részesült élete folyamán.
   Jézus maga mondja, hogy  nem különb a tanítvány  mesterénél. Újra és  újra
   keresnünk kell Jézus lábnyomait, hogy el ne tévesszük az irányt! Néha  meg
   kell egy  pillanatra  állnunk,  hogy  körülnézzünk,  megnézzük,  hogy  hol
   vagyunk és jó irányba haladunk-e. Mindig  meg kell találnunk az utat,  ami
   maga Krisztus. Jézus követése nehéz, de lehetséges számunkra.

   Hans Urs von Balthasar, a XX. század egyik legnagyobb teológusa írta saját
   hivatásának felismeréséről a következőket:  "Nekem nincs már  választásom,
   hiszen Isten választott ki engem. Már megvan a helyem kicsiny  kockakőként
   egy előre  megtervezett mozaikban.  Nincs  tovább semmi  tervezgetés  vagy
   fontolgatás. Nekem csak annyi a dolgom, hogy mindent feladjak és  kövessem
   a hívást. Tervek,  óhajok, sejtelmek  és előérzetek nélkül.  Nekem csak  a
   várakozás maradt, és a figyelem arra, hogy mire leszek jó".

   Legyen  meg  bennünk  is  ez  a  bizalom!  Isten  kijelölte  számunkra  is
   helyünket. Engedjük, hogy ő vezessen minket, és figyeljünk arra, hogy mire
   leszünk jók Isten tervében!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Péter apostol imája
   Uram, Jézus,  bocsáss meg  nekem heves  természetemért és  kifakadásomért,
   amelyben  azt  mondtam,   hogy  téged   sosem  érhet   szenvedés  és   nem
   bántalmazhatnak téged  az  emberek. Bocsáss  meg  nekem, hogy  ismét  csak
   emberi módon gondolkoztam, s nem vettem  tekintetbe a te akaratodat és  az
   Atya szándékát. Taníts engem, hogy megértsem a Te szenvedésed értelmét  és
   az  emberek   szenvedésének   értelmét.  Add,   hogy   elfogadjam   életem
   keresztjeit!
   Kérlek, Uram, hogy ne  fordíts nekem soha hátat,  hanem inkább én állok  a
   hátad mögé,  és  indulok utánad!  Haladj  előttem,  Uram, s  én  mindig  a
   nyomodban járok  és követlek  téged  mindenhol, még  a szenvedésben  és  a
   halálban is.