[Evangelium] 2006-09-16

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 16. - Szombat

   Egy alkalommal Jézus így  szólt tanítványaihoz: Nincs  jó fa, amely  rossz
   gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa,  amely jó gyümölcsöt hoz. Minden  fát
   gyümölcséről lehet megismerni.  Nem szednek a  tövisbokorról fügét, sem  a
   tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót
   hoz elő, a rossz  ember pedig a  rosszból rosszat hoz  elő. Hiszen a  szív
   bőségéből szól  a száj!  Miért mondjátok  nekem: "Uram,  Uram!" -  ha  nem
   teszitek, amit mondok?
   Megmondom  nektek,   kihez  hasonlít   az,  aki   hozzám  jön,   hallgatja
   tanításomat, és tettekre  is váltja: hasonlít  ahhoz a házépítő  emberhez,
   aki mélyre ásott, és az alapot  sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult  a
   házra, de nem tudta  azt összedönteni, mert jó  alapra épült. Aki  viszont
   hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez,
   aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az  árvíz,
   háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
   Lk 6,43-49

   Elmélkedés:

   A mai örömhír szerint Jézus a szikla alapra építő okos emberhez hasonlítja
   mindazokat, akik hallgatják  és meg is  valósítják tanítását.  Kijelentése
   tehát két  elemet  foglal  magába: tanításának  figyelmes  hallgatását  és
   megismerését, valamint azt az életvitelt,  amely e tanításhoz igazodik.  A
   keresztény ember  életében a  kettő szorosan  összetartozik, s  egyik  sem
   hiányozhat a hiteles krisztusi élethez.
   Az elbizakodottságnak volna a jele,  ha valaki azt állítaná magáról,  hogy
   keresztényként él,  ugyanakkor nem  törekszik arra,  hogy Jézus  tanítását
   napról  napra   egyre  jobban   megismerje  és   rendszeresen   hallgassa.
   Természetesen az sem lehet  elegendő, ha valaki  jól ismeri mindazt,  amit
   Jézus elvár követőitől, de mindennapi életében egészen másként cselekszik.
   Csak a  jó  fa tud  jó  gyümölcsöket  teremni. Csak  akkor  élünk  valóban
   keresztényként,  ha  a   krisztusi  igazsághoz   ragaszkodva  teremjük   a
   jócselekedeteket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram,  vakságban  vagyunk,  és  gyakran  megtévesztenek  a  látszatok.  Ha
   igazlátó szemmel magamba nézek, azt  kell megállapítanom, hogy soha  semmi
   teremtmény jogtalanságot nem  követett el  ellenem, ezért  jogosan én  sem
   panaszkodhatom  terád.  Mivel  gyakran  és  súlyosan  vétkeztem   ellened,
   akármely teremtmény méltán támad rám.
   Kijár nekem  a szégyenvallás  és  a megvettetés,  téged pedig  megillet  a
   dicséret, tisztelet és  dicsőség. S  ha azon nem  igyekszem, hogy  örömest
   viseljem bármely  teremtménytől a  megvetést,  az elhagyatást,  azt,  hogy
   egészen semminek  lássanak;  akkor  nem  juthatok el  a  belsô  békére  és
   megszilárdulásra, sem  arra,  hogy  lélekben  megvilágosodjam  és  egészen
   egyesüljek veled.
   Kempis Tamás

   Idén szombatonként, így a mai nap  imájával is a Magyar Katolikus  Püspöki
   Konferencia által  a  2006-os  esztendőre  meghirdetett  Nemzeti  imaévhez
   kapcsolódunk magyar nemzetünk lelki megújulásáért imádkozva.
   [1]Nemzeti imaév 2006.


References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/imaev2006.html