[Evangelium] 2006-09-14

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 14. - Csütörtök, Szent Kereszt felmagasztalása

   Abban az  időben Jézus  ezt  mondta Nikodémusnak:  Senki  sem ment  föl  a
   mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a  mennyben
   van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót  a pusztában, úgy fogják fölemelni  az
   Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
   úgy szerette Isten  a világot,  hogy egyszülött  Fiát adta  oda, hogy  aki
   benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
   Fiát a világba, hogy  elítélje a világot, hanem  hogy általa üdvözüljön  a
   világ.
   Jn 3,13-17

   Elmélkedés:

   A mai  ember  sokszor  tűnik  a  cselekvés  és  az  állandó  tevékenykedés
   megszállottjának. Sok esetben igaz ez az egyházi életre is. A tervezés,  a
   gondos előkészítés és a megvalósítás valóban fontos és elengedhetetlen. De
   vajon valóban ez viszi előbbre  Egyházunk életét? Ha igennel  válaszolnánk
   erre, akkor  az emberi  tevékenységet  nagyobbra értékelnénk,  mint  Isten
   művét.
   Fel kell fedeznünk,  hogy a  keresztény ember  és az  egész Egyház  sorsát
   Krisztus szenvedése  és keresztje  határozza meg,  s mindazoknak  a  benne
   hívőknek  a  szenvedése,  akik  az   Ő  keresztjéből  merítettek  erőt   a
   szenvedések elviseléséhez.  Bármilyen  programot  vagy  tervet  készítünk,
   mindennek Krisztus keresztjéből kell kiindulnia, s ehhez kell csatlakoznia
   a mi  áldozatvállalásainknak.  Jézus  keresztútja  azt  mutatja,  hogy  az
   elesésekből fel lehet állni, s tovább lehet haladni az élet  keresztútján.
   Nem  elegendő   számunkra,  hogy   a  nagyböjti   időben  évente   egyszer
   átelmélkedjük Jézus szenvedésének útját, hanem minden nap fel kell vennünk
   életünk keresztjét, hogy utunkat végigjárva eljuthassunk a feltámadásra.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Imádunk téged, Jézus Krisztus, imádunk! Letérdelünk előtted. Nem  találunk
   olyan szavakat vagy gesztusokat,  mellyel kifejezhetnénk azt a  hódolatot,
   mellyel a  te kereszted  eltölt bennünket,  mellyel a  megváltás  ajándéka
   átjár minket, melyet te az egész  emberiségnek, az egynek és a  sokaságnak
   egyaránt elhoztál azzal, hogy teljesen és feltétel nélkül alávetetted a te
   akaratodat az Atya akaratának.
   Mutassa meg szereteted hatalma  még egyszer, hogy  nagyobb, mint a  minket
   fenyegető  gonoszság,  hogy  nagyobb,  mint  a  sokrétű  bűnök,  melyek  a
   társadalom  és  az  emberek  életében  maguknak  követelik  a   polgárokat
   megillető jogokat.  Bár  tanúi  lehetnénk annak,  hogy  kereszted  hatalma
   nagyobb a bűnök okánál, akinek neve: evilág fejedelme!
   II. János Pál