[Evangelium] 2006-09-11

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 11. - Hétfő

   Jézus az  egyik szombaton  elment a  kafarnaumi zsinagógába,  és  tanítani
   kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok
   figyelték  Jézust,  vajon  meggyógyítja-e   szombaton;  hogy  aztán   okot
   találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.  Megszólította
   tehát a béna kezű embert: "Kelj fel, és állj ide a középre!" Az felkelt és
   odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton
   jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?" Végignézett
   rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az  megtette,
   és meggyógyult a  keze. Erre  esztelen harag  szállta meg  őket, és  arról
   kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
   Lk 6,6-11

   Elmélkedés:

   Jézus korában a szombati napon nem volt szabad dolgoznia senkinek, s ez  a
   törvény elsősorban  a fizikai  munkára  vonatkozott. Éppen  ezért  nehezen
   érthető számunkra,  hogy egy  beteg  ember meggyógyítását  miért  lehetett
   olyan munkának  vagy tevékenységnek  tekinteni,  amelyet nem  volt  szabad
   szombaton  megtenni.  A  történet   érdekessége,  hogy  esztelen   haragra
   gerjednek a vádlók. Vajon miért?
   A béna ember meggyógyítása különleges abból a szempontból, hogy itt  Jézus
   tulajdonképpen nem  tesz semmit.  Nem érinti  meg a  beteg testrészt,  nem
   teszi kezét a betegre, nem alkalmaz semmilyen gyógyító formulát, mint  más
   esetekben, sőt, még nem is imádkozik a gyógyítást megelőzően. Jézus  tehát
   nem tesz semmit, amivel megszegné  a szombatot, hanem csak egyszerűen  azt
   mondja a betegnek, hogy nyújtsa ki a kezét, s amikor ő ezt megteszi, akkor
   bekövetkezik a csoda. Mivel Jézus nem tesz semmit, ezért "esztelen  harag"
   szállja meg azokat, akik vádolni akarták.
   A  történet  emellett   azt  is   tanítja,  hogy   emberi  előírások   nem
   akadályozhatják meg Jézus a jócselekedetek és gyógyítások végrehajtásában.
   Készek vagyunk-e a jótettekre?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, Istenem, te vagy minden javam.
   Egyedül te vagy a jó, igaz és szent,
   a mindenható,
   mindent te adsz, mindent te töltesz be,
   s csak a bűnöst hagyod üresen.

   Emlékezzél irgalmasságodra,
   és töltsd be szívemet kegyelmeddel,
   hiszen nem akarod, hogy üres maradjon, amit alkottál.
   Kempis Tamás