[Evangelium] 2006-09-10

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 10. - Évközi 23. vasárnap

   Abban  az  időben  Jézus  elhagyta  Tirusz  vidékét,  és  Szidonon  át   a
   Galileai-tóhoz ment  a Tízváros  határába. Itt  eléje hoztak  egy  dadogva
   beszélő süketet, és  kérték, tegye  rá a  kezét. (Jézus)  félrevonta őt  a
   tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával  megérintette
   a nyelvét.  Föltekintett az  égre, fohászkodott,  és így  szólt:  "Effata,
   azaz: Nyílj meg!" Azon nyomban megnyílt  a füle, megoldódott a nyelve,  és
   érthetően  beszélt.  Jézus  megparancsolta  nekik,  hogy  a  dologról   ne
   szóljanak senkinek.  De minél  jobban  tiltotta, annál  inkább  hirdették.
   Szerfölött csodálkoztak,  és hangoztatták:  "Csupa jót  tett: a  süketeket
   hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!"
   Mk 7,31-37

   Elmélkedés:

   Nyílj meg!
   A mai evangéliumban hallott részlet abban a sorozatban található, amelyben
   Szent Márk  arról  számol  be,  hogy tanító  körútja  során  Jézus  milyen
   cselekedeteket hajtott  végre a  pogányok  területén. Először  egy  pogány
   asszonynak a leányát gyógyítja meg  (Mk 7,24-30), majd egy süketnémát  (Mk
   7,31-37). A gyógyításokat  a második kenyérszaporítás  követi (Mk  8,1-9).
   Mindhárom jelenet  tehát a  pogányok  földjén zajlódik,  amelyből  könnyen
   levonhatjuk mai elmélkedésünk első tanulságát, tudniillik azt, hogy  Jézus
   küldetése nem  korlátozódik  egyetlen  kiválasztott  népre,  hanem  minden
   emberhez, az egész emberiséghez szól.  Jézus Krisztus mindenkit arra  hív,
   hogy részese legyen  Isten Országának,  s ebből az  Országból senki  sincs
   kizárva  származása  vagy  nyelve  miatt.  Még  a  legnagyobb  bűnösök  is
   meghívást  kapnak,  hogy  megtérjenek   és  elfogadják  Isten   megbocsátó
   irgalmát.  Jézus  senkit  sem  zár   ki  az  üdvösségből,  azaz   mindenki
   üdvözülhet, hacsak  valaki  önmagát  nem zárja  ki.  Az  üdvösségre  szóló
   meghívás nekünk is szól. De vajon meghalljuk-e és válaszolunk-e rá?

   A süketnéma ember meggyógyítása  további tanulságokkal szolgál  számunkra.
   Mi, akik  jól hallunk  és  beszélni is  tudunk, bizonyára  nehezen  tudjuk
   elképzelni, hogy milyen nehéz lehet a süketnémák számára a kommunikáció, a
   másokkal való beszélgetés.  Emlékszem, hogy amikor  néhány éve  Budapesten
   dolgoztam, sokszor utaztam a metrón. Az egyik megállónál rendszeresen több
   süketnéma szállt fel  a járműre,  akiknek valamilyen  intézete lehetett  a
   közelben. Könnyű  volt őket  felismerni sajátos  mutogató  jelbeszédükről.
   Néha próbáltam megfejteni, hogy vajon miről beszélgethetnek egymással,  de
   sosem  sikerült.  Megtanultak  szájról  olvasni,  megtanulták  a   siketek
   jelbeszédét, s ennek köszönhetően  egymást kitűnően megértették.  Másokkal
   viszont  már  sokkal  nehezebb  volt  az  érintkezés,  ezért  nem   nagyon
   törekedtek arra, hogy a  nem süketekkel beszéljenek.  Így aztán egy  külön
   világban éltek.  Egy  néma és  szótlan  világban, amelyben  szavak  nélkül
   igyekeztek  egymást  megérteni.  Észrevettem,  hogy  nem  tudnak   mindent
   pontosan  kifejezni  a  jelbeszédükkel.  Sokkal  korlátozottabban   tudták
   magukat kifejezni a kézjelekkel, mint amilyen lehetőségeket ad számunkra a
   beszéd  és  a  nyelv  a  maga  sok-sok  finom  kifejezésével.  De  azt  is
   észrevettem,   hogy   mennyire   örülnek,   amikor   megértik   a    másik
   mondanivalóját! Legyen  öröm  számunkra  is egy-egy  baráti  vagy  családi
   beszélgetés! Törekedjünk egymás megértésére!

   Az evangélium szerint Jézus meggyógyított egy "süket és nehezen  beszélő",
   más  fordítások  szerint  "dadogó"   vagy  "néma"  embert.  Csodás   módon
   visszaadta neki  a hallás  és  a beszéd  csodálatos emberi  képességét.  A
   gyógyító Jézussal sokszor találkozhatunk  az evangéliumokban. A betegek  a
   gyógyulás reményében  mindenhonnan  hozzá mennek,  az  egészségesek  pedig
   beteg hozzátartozóikat  viszik hozzá,  hogy meggyógyítsa  őket. Jézus  jól
   tudja, hogy  a betegnek  a legfőbb  vágya, hogy  visszanyerje  egészségét.
   Jézus gyógyításai egészen sajátosak.  Nincs orvosi rendelője és  rendelési
   ideje, hanem mindenütt és mindig fogadja a betegeket. Nála nincs vizitdíj,
   nincs hálapénz, nem ír  fel orvosságot, nem  ad beutalót más  szakorvoshoz
   vagy a kórházba, senkit nem ír ki táppénzre, és egyetlen  meggyógyítottnak
   sem kell hozzá  visszamennie kontrollra.  Jézus úgy  gyógyít, hogy  csodát
   tesz, amely  örökre  megszünteti a  testi  betegséget és  nyomorúságot.  A
   csodák láttán  az  emberek  ezt  mondják: "Csupa  jót  tett:  a  süketeket
   hallókká teszi, a  némákat pedig  beszélőkké!" (Mk 7,37).  De ezen  emberi
   vélemény mellett azt is látnunk kell,  hogy a csoda nem csupán egy  jótett
   és nem csak Isten jóságának a jele, hanem egyúttal a gonosz felett aratott
   győzelem jele és cselekedete. Jézusnak ugyanis hatalma van megszüntetni  a
   testi bajokat,  és hatalma  van ahhoz  is, hogy  legyőzze a  gonoszt,  aki
   betegségben tartja lelkünket.

   Igaz ugyan, hogy nincs problémánk a hallásunkkal és a beszédünkkel, de  ez
   nem jelenti azt,  hogy a  lelki süketség és  a lelki  némaság veszélye  ne
   fenyegetne minket.  Lelki értelemben  süketnek  azt nevezhetjük,  aki  nem
   hallja meg  Isten  szavát, s  néma  az, aki  nem  vallja meg  szájával,  s
   életével a hitét.  Legyen mindig nyitott  a mi fülünk  Isten üzenetére  és
   valljuk meg mindig bátran szavainkkal és tetteinkkel is hitünket!

   A testi és lelki gyógyulás mellett még egy dologra érdemes odafigyelnünk a
   felolvasott  evangélium  kapcsán.  Jézus  megtiltja  az  embereknek,  hogy
   beszéljenek a csodáról, amit persze nem tartanak meg. E parancs nem csupán
   szerénységet fejez  ki,  hanem  azt  jelzi,  hogy  Jézus  nem  csupán  egy
   különleges képességekkel rendelkező gyógyító, hanem tanító és megváltó is.
   A csodák csak megerősítik tanítását és hitelesítik annak igazságát.  Jézus
   azért jött el a világba, hogy Isten Országának az örömhírét hirdesse. Ő  a
   Megváltó, aki tudatosan soha nem tesz csodát a maga érdekében, nem hárítja
   el magától a szenvedést és a halált, hanem üdvösségünk érdekében  vállalja
   azt.

   "Effata, azaz: Nyílj meg!" mondja  Jézus a süketnémának. "Nyissátok meg  a
   szíveteket Krisztusnak!" - mondta több  alkalommal is II. János Pál  pápa.
   Jézus ma  nekünk mondja,  hogy nyissuk  meg előtte  szívüket! Nyissuk  meg
   lelkünket és fogadjuk el őt Megváltónknak és Üdvözítőnknek!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten  és igaz ember vagy. Te vagy  az
   isteni út, mely végtelen biztonsággal  hidalja át azt a szakadékot,  amely
   elválaszt engem az Istenségtől.
   Hiszem, hogy  szent  emberséged  tökéletes és  oly  hatalmas,  hogy  engem
   nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda,  ahol
   te magad vagy: az Atya keblére.
   Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne  szakadjak
   tőled. Ámen.