[Evangelium] 2006-09-07

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 7. - Csütörtök, Szent Márk, István és Menyhért
   áldozópapok, kassai vértanúk

   Abban az időben Jézus ezt  mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól,  akik
   megölik a testet, de a lelket  nem tudják megölni. Inkább attól  féljetek,
   aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két
   verebet adnak?  És mégsem  hull  a földre  egy  se közülük  Atyátok  tudta
   nélkül. Nektek pedig  minden szál  hajatokat számon  tartják! Ne  féljetek
   hát: sokkal  többet értek  ti a  verebeknél! Ha  valaki megvall  engem  az
   emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha
   valaki megtagad engem az emberek előtt,  én is megtagadom őt Atyám  előtt,
   aki a mennyekben van.
   Mt 10,28-33

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban  Jézus egy  példát mond arra  vonatkozóan, hogy  miért
   kell  hinnünk   az  isteni   gondviselésben.   Ha  Isten   vigyáz   minden
   teremtményére, köztük  a  madarakra  is, akkor  mennyivel  inkább  törődik
   legjelentősebb teremtményével, az emberrel.
   Az isteni gondviselés azt  jelenti, hogy folyamatos intézkedésivel  vigyáz
   életünkre. Ezen intézkedéseknek az a  célja, hogy minden embert  állandóan
   arra a tökéletességre  vezessen, amelyre  meghív, s amely  végső soron  az
   ember  egyedüli  boldogsága  lehet.  A  jóság  megtapasztalása   személyes
   életünkben  arra  ösztönöz  bennünket,  hogy  ne  véletlenszerű  események
   sorozataként értékeljük életünk napjait, hanem észrevegyük Istenünk segítő
   támogatását ezen eseményekben.
   Isten gondviselő szeretetére azzal válaszolunk, hogy neki  engedelmeskedve
   és a lelki tökéletességre törekedve haladunk az üdvösség útján.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Add Uram, hogy a mai napon teremtő és boldogító erővel tudjak azok  sorába
   állni, akik  jót tesznek,  akik munkájukat  és kötelességüket  teljesítik,
   akik az emberekkel úgy érintkeznek és úgy bánnak, mint a Te gyermekeiddel!
   Tartozzam én is azok közé, akik jót tesznek, akik irgalmasak és  megértők!
   Szavaim ne sötétítsék el a napot,  ne mondjak rosszat, és ne sebezzek  meg
   senkit! Ne mondjak valótlant, és ne vezessek félre másokat!
   Dicsérjelek szüntelen Téged,  és emeljem föl,  bátorítsam azokat,  akiknek
   lelkére a sötétség éjjele száll!