[Evangelium] 2006-09-04

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 4. - Hétfő

   Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
   szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.  Izajás
   próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra  a
   helyre talált, ahol ez volt írva:  "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent  engem
   és  elküldött,  hogy  örömhírt  vigyek  a  szegényeknek,  s  hirdessem   a
   foglyoknak a szabadulást,  a vakoknak  a látást, hogy  szabaddá tegyem  az
   elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
   írást,  átadta  a  szolgának,  és   leült.  A  zsinagógában  minden   szem
   rászegeződött. Ő  pedig  elkezdte  beszédét: "Ma  beteljesedett  az  írás,
   amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott  a
   fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia ez?" -
   kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek
   majd nekem: "Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint
   hallottuk - Kafarnaumban végbevittél,  tedd meg a  hazádban is!" Majd  így
   folytatta: "Bizony,  mondom nektek,  hogy egy  próféta sem  kedves a  maga
   hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés  idejében,
   amikor az ég  három évre  és hat  hónapra bezárult,  úgyhogy nagy  éhínség
   támadt az egész földön.  De közülük egyikhez  sem kapott Illés  küldetést,
   csak a szidoni Cáreftában  élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus  próféta
   korában is sok leprás  élt Izraelben, s egyikük  sem tisztult meg, csak  a
   szíriai  Námán."  Ezt  hallva,  a  zsinagógában  mind  haragra  gerjedtek.
   Felugrottak, kiűzték őt a városon  kívülre, és fölvezették arra a  hegyre,
   amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt
   közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,16-30

   Elmélkedés:

   Amikor útja során Jézus betér a názáreti zsinagógába és ott beszédet intéz
   azokhoz az emberekhez, akik jól ismerték őt, a kezdeti helyeslést követően
   szavai nagy felháborodást váltanak ki,  és mindenki szembefordul vele.  Az
   ellenségeskedés odáig megy, hogy az életére akarnak törni.
   Talán nem is  járunk olyan messze  az igazságtól, ha  azt gondoljuk,  hogy
   Jézus egy  kicsit  provokálta  hallgatóságát, amely  aztán  kiváltotta  az
   ellenséges  viselkedést.  Úgy  is  mondhatnánk,  hogy  Jézus  szavai  arra
   indították őket,  hogy  színt  valljanak. Ezeken  a  próbatételeken  aztán
   kiderül, hogy ki veszi komolyan szavait és ki hajlandó követni őt.
   Pontosan ilyen helyzetbe állít minket is sokszor Jézus. Nem  bólogathatunk
   nagyokat a szép szavak  hallatán, hanem amikor  azok szerint kell  élnünk,
   akkor derül,  hogy, hogy  készek  vagyunk-e elkötelezni  magunkat.  Hogyan
   viselkedünk, amikor kemény kérdések és nehéz helyzetek elé állít minket?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Jézusom,  hadd kövesselek  téged azzal,  hogy az  emberek  üdvösségének
   ügyét életművemmé teszem, oly mértékben, hogy az Üdvözítő szó  tökéletesen
   kifejezze, ami vagyok, mint ahogy  tökéletesen rámutat arra, hogy ki  vagy
   te. Ezért mindenkinek  mindene akarok lenni,  szívemben azzal az  egyetlen
   vággyal, hogy téged adjalak a lelkeknek.
   Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját! Hadd
   legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a lelkek javát
   minden elé  helyezni,  hadd használjak  fel  minden lehetséges  eszközt  a
   hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!
   Boldog Charles de Foucauld