[Evangelium] 2006-09-03

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 3. - Évközi 22. vasárnap

   Abban az időben:
   Összegyűltek Jézus köré  a farizeusok, és  néhány írástudó  Jeruzsálemből.
   Látták, hogy egyik-másik  tanítványa tisztátalan,  vagyis mosatlan  kézzel
   eszi a kenyeret.  A farizeusok és  általában a zsidók  ugyanis nem  esznek
   addig, amíg meg  nem mossák a  kezüket könyékig, így  tartják meg az  ősök
   hagyományait. És  ha  piacról  jönnek,  addig  nem  esznek,  míg  meg  nem
   mosakszanak. S még  sok más  hagyományhoz is ragaszkodnak:  így például  a
   poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
   A  farizeusok  és  írástudók   tehát  megkérdezték:  "Miért  nem   követik
   tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?" Ezt
   a választ  adta nekik:  "Képmutatók!  Találóan jövendölt  rólatok  Izajás,
   amint írva van:  "Ez a nép  ajkával tisztel  engem, ám a  szíve távol  van
   tőlem. Hamisan  tisztelnek, olyan  tanokat tanítván,  amelyek csak  emberi
   parancsok.  Az  Isten   parancsait  nem  tartjátok   meg,  de  az   emberi
   hagyományokhoz ragaszkodtok."
   Majd ismét magához  szólította a  népet, és így  szólt: "Hallgassatok  rám
   mindnyájan, és értsétek meg:  Kívülről semmi sem  kerülhet be az  emberbe,
   ami beszennyezhetné.  Hanem  ami  belőle származik,  az  teszi  az  embert
   tisztátalanná. Mert belülről,  az ember szívéből  származik minden  gonosz
   gondolat, erkölcstelenség,  lopás, gyilkosság,  házasságtörés,  kapzsiság,
   rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
   Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
   Mk 7,1-8. 14-15. 21-23

   Elmélkedés:

   A szív közelsége
   Miután az  augusztusi vasárnapokon  több részletet  is felolvastunk  Szent
   János evangéliumából,  amelyekben  az  örök élet  kenyeréről  és  Krisztus
   testéről hallhattunk, a mai vasárnaptól visszatérünk Márk  evangéliumához.
   Az  imént  hallott  rész   törvényekről  és  parancsokról,  illetve   azok
   megtartásáról szólt. A farizeusok és írástudók megbotránkoztak azon,  hogy
   Jézus egyes tanítványai nem mosnak  kezet étkezés előtt, azaz nem  tartják
   meg a mózesi törvényeket,  s emiatt kérdőre  vonják a mestert.  Válaszában
   Jézus nem  arra törekszik  elsősorban, hogy  megvédje tanítványait,  hanem
   tanítást ad a  törvények hasznáról és  azok megtartásának értelméről.  Mai
   elmélkedésünkben vizsgáljuk meg, hogy mi okozta a problémát egykor, és  mi
   jelenthet számunkra  nehézséget a  törvények megtartásakor.  Miközben  ezt
   tesszük, helyes kép bontakozik ki  számunkra a törvények tiszteletéről  és
   megtartásuk értelméről.

   1. A törvényekkel kapcsolatban  az első problémát  az okozza, hogy  melyek
   számítanak vallási törvényeknek és mi  az, ami egyéb szabály.  Bármennyire
   is furcsának  tűnik  számunkra, az  étkezés  előtti kézmosás,  illetve  az
   edények leöblítése Jézus korában vallási és nem egészségügyi előírás volt,
   még ha  valójában  ilyen  célt  is szolgált.  Ezzel  szemben  ha  manapság
   tömegközlekedési eszközön utazunk, ha  piacon vásárolunk vagy más  hasonló
   esetekben, amikor  olyan dolgokkal  érintkezünk,  amelyet más  emberek  is
   megfoghattak, hazaérkezvén  az  első  dolgunk, hogy  kezet  mossunk,  mert
   sajnos  bárhol  kaphatunk  fertőzést.  De  ez  a  kézmosás  most  már  nem
   tekinthető vallási  cselekedetnek, hiszen  egyszerűen egészségünk  védelme
   érdekében tesszük. Napjainkban tehát  senki sem vádolhat minket  farizeusi
   képmutatással amiatt, hogy étkezés előtt  kezet mosunk, mert ezt  alapvető
   egészségügyi szokásnak tartjuk.
   A vallási tisztasági törvények eredetileg  csak a papságra vonatkoztak,  s
   ezeket a  szertartások  végzése  előtt kellett  elvégezni.  Jézus  korában
   viszont a farizeusok  csoportjának egyik  programja az  volt, hogy  ezeket
   kiterjesszék mindenkire és a mindennapi életre.

   2. A Jézus és a farizeusok közti nézetkülönbség második oka abban rejlett,
   hogy melyek az  isteni törvények  és melyek  az emberiek.  Ha a  törvények
   között valamiféle ragsort akarunk  felállítani, akkor az isteni  törvények
   mindenképpen az emberi törvények elé  kerülnek. Ez akkor lehet fontos,  ha
   egyes törvények között ellentmondást vélünk felfedezni, s nem tudjuk, hogy
   melyiknek  engedelmeskedjünk.   Ilyen   esetekben  az   isteni   törvények
   megtartása egyértelmű elsőbbséget élvez. Jézus határozottan elutasítja azt
   a farizeusi szándékot, amely emberi törvényekkel akarja helyettesíteni  az
   Isten által adott parancsokat, és  elveti a farizeusi hagyományokat,  mert
   azokkal nem lehet pótolni az isteni törvényeket.

   3. A farizeusok számára komoly nehézséget okozott továbbá az a tény,  hogy
   Jézus nem csupán  a törvények  hiteles értelmezőjeként  lépett fel,  hanem
   egyúttal isteni  tekintéllyel  új  törvényeket is  adott,  amelyek  olykor
   szembekerültek az ószövetségi törvénnyel. A farizeusok többek között  arra
   hivatkoztak,  hogy  az  általuk  hozott  szabályokkal  gyakorlatiassá   és
   konkréttá teszik  mindazt,  amit  a mózesi  törvény  nem  fogalmazott  meg
   világosan. Jó szándékukat nincs  okunk kétségbe vonni,  de azt is  látnunk
   kell, hogy a  törvény lényege elveszett  az egészen aprólékos  kidolgozott
   előírások rengetegében. Jézus  viszont éppen erre  a lényegére, a  törvény
   központi elemére irányítja a figyelmet, amikor nagyon egyszerűen az  Isten
   és a felebarát iránti szeretet kettős parancsában határozza meg az  emberi
   cselekedetek alapját.  Jézus szerint  a szeretet  parancsa irányítja  mind
   vallási cselekedeteinket, mind pedig hétköznapi kapcsolatainkat.

   4. A törvényekkel kapcsolatos jézusi és farizeusi álláspont leglényegesebb
   különbsége abban áll, hogy Jézus nem a külső formaságokra figyel, hanem  a
   szív belső szándékára. Nem elegendő, ha szavainkkal tiszteljük Istent,  de
   a szívünk  távol  van tőle.  Nem  sokat  ér ugyanis,  ha  valaki  teljesen
   lélektelenül megtart bizonyos szokásokat és ragaszkodik a  hagyományokhoz,
   ha azok csak  külső formaságok  számára, de közben  engedi, hogy  szívében
   gonoszság uralkodjék.  Jézus  azt  szeretné,  hogy  a  lélek  tisztaságára
   törekedjünk, és  ne  szennyezzük  be  azt  bűneinkkel.  Azt  akarja,  hogy
   belássuk: az  isteni  törvények  nem  veszik  el  szabadásunkat,  hanem  a
   javunkat szolgálják.

   Itt tulajdonképpen  elérkeztünk  korunknak  ahhoz  a  problémájához,  hogy
   napjainkban sokan azért utasítják el a felsőbb törvényeket -  származzanak
   azok Istentől vagy egy  államhatalomtól, - mert  úgy gondolják, hogy  azok
   elveszik személyes szabadságukat.
   Erre a problémára azt tudjuk válaszolni, hogy az emberi szabadságot, tehát
   minden  ember  szabadságát  maximálisan  tiszteletben  kell  tartani,   de
   helytelen értelmezés az,  ha azt gondoljuk,  hogy a szabadságunk  teljesen
   korlátlan és bármit megtehetünk. A szabadság sosem jelentheti az  Istentől
   való megszabadulást  vagy  függetlenséget,  hiszen éppen  az  Ő  törvényei
   biztosíthatják számunkra az igazi  lelki szabadságot. Ha  engedelmeskedünk
   az isteni törvényeknek és nem tekintjük azokat oktalan módon  szabadságunk
   korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk.

   Egy rövid  történettel  fejezzük  be  mai  elmélkedésünket.  Egy  festőhöz
   egyszer egy  piszkos,  csapzott hajú,  meglehetősen  ronda arcú  és  kissé
   szakadt kinézetű lovag érkezett, hogy készítsen róla egy festményt. Néhány
   óra alatt el is készült az alkotás, de a festő erősen feljavította a képen
   a látványt.  Az eredetinél  szebb és  sokkal tisztább  arcot és  rendezett
   hajat festett, sőt a horpadt páncél  helyett egy csillogó újat lehetett  a
   képen látni.  Amikor  az  elkészült alkotást  a  lovára  felpattanó  lovag
   megszemlélte, elcsodálkozott és azt mondta: "Ez nem is én vagyok!" A festő
   mosolyogva csak ennyit mondott  neki: "Én a külső  alatt meglátom a  belső
   szépséget. Ön ilyen is lehetne."

   Isten  jól  ismer  bennünket  és   bűneink  ellenére  is  meglátja   belső
   szépségünket. Váljunk  olyanná,  amilyennek Isten  lát  bennünket!  Legyen
   mindig közel hozzá a szívünk!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Én Uram, én Istenem!
   Úgy állok előtted,
   mint koldus a gazdag ember előtt.
   Kérlek, segíts nyomorúságomon, irgalmas!

   Úgy állok előtted, Uram,
   mint szolga az ura előtt.
   Lelkem számára koldulok tőled ételt és italt.
   Add rám a szeretet köntösét,
   hogy eltakarjam vele bűneimet!

   Úgy állok előtted, Uram,
   mint barát a barátja előtt,
   és kérlek, vonzz magadhoz
   kimondhatatlan szereteteddel;
   ne engedj tőled soha eltávoznom,
   hogy mindig a tiéd legyek!

   Úgy állok előtted, Uram,
   mint gyermek az atyja előtt,
   és kérlek, ne tagadd meg tőlem
   atyai örökségem!
   Canisius Szent Péter