[Evangelium] 2006-09-01

[evangelium at communio.hu]

   2006. szeptember 1. - Péntek

   Abban az időben Jézus a  következő példabeszédet mondta tanítványainak:  A
   mennyek országa  olyan, mint  az a  tíz szűz,  akik vették  lámpáikat,  és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.  A
   balgák fogták  a lámpásukat,  de  olajat nem  vittek magukkal;  az  okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s  ők
   mind elálmosodtak  és  elaludtak.  Az éjszaka  közepén  egyszerre  kiáltás
   hangzott: "Íme,  a vőlegény!  Menjetek eléje!"  Erre a  szüzek  mindnyájan
   fölébredtek, és  felszították lámpásaikat.  A balgák  kérték az  okosakat:
   "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak  ezt
   válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.  Inkább
   menjetek el a kereskedőkhöz, és  vegyetek magatoknak!" Míg azok  vásárolni
   mentek, megérkezett a  vőlegény, és  akik készen voltak,  bementek vele  a
   menyegzőre; az ajtó pedig  bezárult. Később megérkezett  a többi szűz  is.
   Így szóltak:  "Uram,  uram!  Nyiss  ajtót nekünk!"  De  ő  így  válaszolt:
   "Bizony, mondom nektek,  nem ismerlek titeket!"  Virrasszatok tehát,  mert
   nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13

   Elmélkedés:

   Az okos és a  hűtlen szolgákról szóló  tegnapi példabeszéd női  változatát
   olvastuk a mai evangéliumban, amely az okos és a balga szüzekről szólt. Az
   előzővel ellentétben ez a rész  már nem elsősorban a várakozás  időszakára
   figyel,  hanem  a   vőlegény  (az  Úr)   megérkezésének  körülményeit   is
   részletezi.
   Ezek szerint mindazok, akik felkészülten várakoztak, azonnal bemehettek  a
   menyegzői házba, amely  jelen esetben az  örök élet üdvösségét  jelképezi.
   Azok viszont,  akik  távollétük  miatt  lemaradtak  az  érkezésről,  hiába
   próbáltak később bejutni.
   Azt a cselekedetet, hogy  az okosak nem adtak  olajukból a balgáknak,  nem
   érdemes irigységnek minősítenünk, hiszen az evangélista nyilvánvalóan  azt
   akarta ezzel  kifejezni, hogy  az üdvösségre  jutás mindenkinek  személyes
   felelőssége. Senki sem tud mások helyett üdvözülni és senki sem tud  mások
   érdemei miatt  üdvözülni.  Jócselekedeteinkkel csak  a  magunk  üdvösségét
   tudjuk biztosítani, de imádságainkkal  másokat is segíthetünk abban,  hogy
   ők is az üdvösség útján haladjanak.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mosolyod...
   Mely szívből fakad,
   Aranyozza be arcodat.
   Mosolyod nem kerül pénzbe,
   Mégis sokat ér testvéred szemében,
   Gazdagítja azt, aki kapja
   S nem lesz szegényebb az sem, aki adja,
   Pillanatig tart csupán,
   De örök nyomot hagy maga után.
   Senki sem olyan gazdag,
   Hogy nélkülözni tudná,
   És senki sem oly szegény,
   Hogy meg nem érdemelné.
   Az igaz barátság látható jele,
   Hintsd be a világot egészen vele.
   Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
   Bátorság a csüggedőnek,
   Vigasztalás a szomorkodónak.
   Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
   De semmiért meg nem vásárolható.
   Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
   Mert csak abban a percben van értéke,
   Amelyben arcodon megjelen.
   És, ha ezután olyannal találkozol,
   Aki nem sugározza a várt mosolyt,
   Légy nagylelkű, s a magadét add,
   Mert senkinek sincs
   Nagyobb szüksége mosolyra,
   Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.