[Evangelium] 2006-08-30

[evangelium at communio.hu]

   2006. augusztus 30. - Szerda

   Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók
   és farizeusok!  Olyanok vagytok,  mint a  fehérre meszelt  sírok,  amelyek
   kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle
   undoksággal vannak tele. Így ti  is kívülről igaznak látszotok az  emberek
   előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
   Jaj nektek,  képmutató  írástudók  és farizeusok!  Sírboltokat  emeltek  a
   prófétáknak, feldíszítitek  az igazak  síremlékeit, és  kijelentitek:  "Ha
   atyáink napjaiban éltünk volna, nem  lettünk volna bűnrészesek a  próféták
   vérében." Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai
   vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!
   Mt 23,27-32

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban Jézus tovább folytatja beszédét a farizeusok ellen.  A
   több  hasonló  vádbeszéd   közül  talán   éppen  itt   fogalmazza  meg   a
   legvilágosabban, hogy mi a  problémája a farizeusok magatartásával.  Olyan
   embereknek tatja őket,  akik "igaznak  látszanak az  emberek előtt,  belül
   azonban tele vannak képmutatással  és gonoszsággal". Jézus ítéletét  nincs
   jogunk kétségbe  vonni, hiszen  ő  jól tudta,  hogy  mi lakik  az  emberek
   szívében. Ezek  szerint a  farizeusok "igaz  volta" és  vallásossága  csak
   látszat, s  ezzel nem  az  Isten kedvében  akarnak  járni, hanem  csak  az
   embereket akarják megtéveszteni.
   Beláthatjuk, hogy a látszatvallásosság bűnébe mi is könnyen  beleeshetünk.
   Néha észre sem  vesszük, ha inkább  a külsőségekre figyelünk,  de a  belső
   összeszedettség  teljesen  hiányzik.  Papként  többször  találkozok  olyan
   esetekkel, amikor  valaki különleges  dolgot  kíván. Egyszer  például  egy
   asszony mindig térdelve  akart áldozni, miközben  mindenki állva  szokott.
   Így "nagyobb az áhítat", mondta ő. El is hittem volna neki, ha nem  késett
   volna el mindig a miséről ok nélkül. Baráti hangon megegyeztem vele,  hogy
   mindig letérdelhet,  ha odaér  a  mise elejére.  Ezt persze  nem  sikerült
   teljesítenie.
   Ne találjunk ki extrém dolgokat! A közösségi istentiszteleteken próbáljunk
   a  lelki  felkészülésre  és  a  belső  összeszedettségre  figyelni,  külső
   cselekedeteink pedig lehetőleg ne térjenek el a megszokottól!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Drága Jó Istenem, Hálát adok életem minden pillanatáért,
   Épségemért és egészségemért,
   És mindazért, amivel megajándékoztál.
   Add, hogy ezután is törvényeid szerint éljek,
   Hogy ezáltal a Mennyországba jussak. Ámen.