[Evangelium] 2006-08-26

[evangelium at communio.hu]

   2006. augusztus 26. - Szombat

   Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes
   tanítószékében az  írástudók  és  a  farizeusok  ülnek.  Tegyetek  meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken és  hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan  testvérek  vagytok.  De Atyának  se  hívjatok  senkit  a
   földön, mert  egy a  ti Atyátok,  a mennyei.  És Tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   Miután Jézus világossá tette, hogy az Isten iránti és az embertársak  felé
   irányuló szeretet a legfőbb parancs,  a mai evangéliumban azzal  folytatja
   tanítását, hogy e kettős irányú szeretet soha nem maradhat meg elméletnek,
   hanem a gyakorlatban kell megvalósítani. A farizeusok ugyan jól ismerik az
   összes törvényt,  de tetteikben  inkább a  felszínességre és  a  látványra
   törekszenek. Jézus arra kéri követőit,  hogy ne kövessék tetteikben ezt  a
   farizeusi lelkületet.
   Jézus problémája elsősorban az, hogy inkább az emberek tetszését keresik a
   farizeusok  bizonyos  külső  cselekedetek  megtartásával,  és  nem   Isten
   kedvében akarnak járni, és nem a szívükbe írt belső törvény szerint élnek.
   Könnyen észrevesszük másokban a farizeusi lelkületet és hamar fel szoktunk
   háborodni az ilyen  magatartáson. De  vajon észrevesszük-e  a bennünk  élő
   farizeust?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mária népe
   Mária népe, egy szép haza vár,
   Szólít a csillag, az égi sugár,
   Jézusnak útján Mária a Fény,
   Hívő népednek ő a Remény.

   Gondokat, terveket, munka porát,
   Hordjuk a köznapok hosszú sorát,
   Mária mindent Elédbe teszünk,
   Úgy vigyázz ránk, fogd a kezünk.

   Gondoztad egykor az Isten Fiát,
   Tengernyi lélek néz fel ma Rád,
   Nyugtalan, botló, ezer meg ezer,
   Mind azt várja, hogy Anyja leszel.

   Férfiak hű szíve, benned remél,
   Esdeklő énekük hozza a szél,
   Életünk terhét, szívünk örömét,
   Fogadd el, hisz mind a Tiéd.

   Tündöklő égből a drága Meleg,
   Földre leszállott a Szép Szeretet,
   Asszonyok arcán lányok mosolyán,
   Ragyogjon az Égi Sugár.

   Csillagok csillaga, angyali Láng,
   Mária, mennyei Édesanyánk,
   Tépjen a szélvész, verjen az eső,
   Feléd hajt, egy égi erő.

   Idén szombatonként, így a mai nap  imájával is a Magyar Katolikus  Püspöki
   Konferencia által  a  2006-os  esztendőre  meghirdetett  Nemzeti  imaévhez
   kapcsolódunk magyar nemzetünk lelki megújulásáért imádkozva.
   [1]Nemzeti imaév 2006.


References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/imaev2006.html