[Evangelium] 2006-08-23

[evangelium at communio.hu]

   2006. augusztus 23. - Szerda

   Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
   országa olyan, mint amikor  egy gazda kora  reggel kiment, hogy  szőlőjébe
   munkásokat fogadjon. Miután napi  egy dénárban megegyezett a  munkásokkal,
   elküldte őket a szőlőjébe.  A harmadik óra körül  megint kiment, s  látta,
   hogy mások  is ácsorognak  ott  tétlenül a  piactéren. Ezt  mondta  nekik:
   "Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami  jár, megadom majd nektek." Azok el  is
   mentek. Majd a  hatodik és  a kilencedik  órában újra  kiment és  ugyanígy
   cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
   talált. Megkérdezte  tőlük: "Miért  álldogáltok itt  egész nap  tétlenül?"
   Azok ezt  válaszolták: "Mert  senki  sem fogadott  fel minket."  Erre  azt
   mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"

   Amikor beesteledett, a  szőlősgazda így szólt  intézőjéhez: "Hívd össze  a
   munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!"  Először
   azok jöttek  tehát, akik  a  tizenegyedik óra  körül kezdtek,  és  egy-egy
   dénárt kaptak.  Amikor az  elsők  jöttek, azt  hitték, hogy  nekik  többet
   fognak adni,  de  ők  is  csak egy-egy  dénárt  kaptak.  Amikor  átvették,
   zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
   és ugyanúgy  bántál  velük,  mint  velünk, akik  a  nap  terhét  és  hevét
   viseltük!" Ő  azonban  ezt felelte  az  egyiküknek: "Barátom,  nem  vagyok
   igazságtalan veled. Nemde  egy dénárban  egyeztél meg velem?  Ami a  tied,
   fogd és menj! Én  ennek az utolsónak is  annyit szánok, mint neked.  Talán
   azzal, ami az  enyém, nem  tehetem azt,  amit akarok?  Vagy rossz  szemmel
   nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
   utolsók!
   Mt 20,1-16a

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumot  olvasva sok emberben  szinte azonnal  megfogalmazódik,
   hogy a  szőlősgazda igazságtalanul  járt el,  amikor ugyanakkora  összeget
   adott mindenkinek, s nem tett különbséget azok között, hogy akik egész nap
   fáradoztak, illetve csak egyetlen  órát dolgoztak. Valójában azonban  csak
   arról van szó,  hogy az  ember igazságosság  érzése sokszor  más, mint  az
   isteni igazságosság.  Az igazságosság  elve szerint  mindenkinek azt  kell
   adni, ami  neki  jár.  A  szőlősgazda  és  az  első  munkások  kölcsönösen
   megegyeztek  egy  dénárban,  amit  meg  is  kaptak  a  munkások.  A  gazda
   mindazoknak, akiket később fogadott fel, azt mondta, hogy a nap végén majd
   megadja nekik  azt,  ami nekik  jár  őszerinte. A  gazda  jószívűségét  és
   nagylelkűségét nem is ez  utóbbiak tartották igazságtalannak, hanem  azok,
   akik megkapták igazságos bérüket.
   A tapasztalatok  szerint az  emberi igazságosság  inkább különbséget  akar
   tenni, az isteni igazságosság  viszont mindenkinek ugyanazt akarja,  azaz,
   hogy minden  ember eljusson  az üdvösségre.  Furcsa volna,  ha valaki  oda
   eljutva amiatt lázadozna, hogy mások esetleg mennyiségileg kevesebb imával
   jutottak el az  örök életre. Ne  sajnáljuk másoktól az  üdvösséget! De  mi
   magunk minden erőnkkel törekedjünk az üdvösség felé!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Add Uram, hogy jó lehessek,
   Soha se gyűlöljek, csak szeressek,
   Virágot lássak télben, hóban,
   Ne higgyek a rosszban, csak a jóban.

   A kenyérnek falatját megbecsüljem,
   A szenvedők könnyét töröljem.
   A holnaptól sose féljek,
   Az embereknek jobb jövőt reméljek.

   Uram, ki fönt vagy a Mennyekben,
   Úgy tudjak hinni rendületlen.
   Hogy mindig jó lehessek,
   Soha se gyűlöljek, csak szeressek.