[Evangelium] 2006-08-20

[evangelium at communio.hu]

   2006. augusztus 20. - Vasárnap, Szent István király

   Abban az időben Jézus így  szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki  meghallgatja
   szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki  a
   házát sziklára építette. Szakadt a zápor,  ömlött az ár, süvített a  szél,
   és nekizúdult a  háznak, de az  nem dőlt össze,  mert sziklára épült.  Aki
   viszont hallgatja  szavaimat,  de  nem  követi  azokat,  ahhoz  az  ostoba
   emberhez hasonlít, aki a házát  homokra építette. Szakadt a zápor,  ömlött
   az ár,  süvített  a szél,  nekizúdult  a  háznak, az  összedőlt,  és  nagy
   romhalmaz  lett   belőle.   Ezzel   Jézus  befejezte   beszédét.   A   nép
   elragadtatással  hallgatta  tanítását,  mert  úgy  tanított,  mint  akinek
   hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
   Mt 7,24-29

   Elmélkedés:

   Isten, áldd meg a magyart!
   Augusztus  20-án  minden   esztendőben  figyelnünk  kell   arra,  hogy   a
   víziparádék,  a  repülőgépversenyek,  a  tűzijátékok  és  egyéb  látványos
   mulatságok ne vonják el figyelmünket az ünnep főszereplőjéről, első magyar
   királyunkról, Szent Istvánról.  E napon ugyanis  földön, vízen,  levegőben
   sok minden  megmozdul, ami  gyönyörködteti az  emberi szemeket,  de  vajon
   megmozdul-e a  szívünk  is, amikor  az  ünnepi beszédeket  hallgatjuk,  ha
   egyáltalán képesek azok  arra, hogy megmozdítsák  a szívünket? Mert  hiába
   elmélkedünk az ezer éves haza dicsőséges vagy szomorú eseményeiről,  hiába
   vágjuk magunkat vigyázz állásba a Himnusz vagy a Szózat éneklésekor, hiába
   fújja szépen az  augusztus végi szél  a Szent István  király koronáját  is
   magába foglaló címeres nemzeti lobogónkat, ha hétfőre már el is  felejtjük
   azokat a keresztény értékeket, amelyekre első királyunk alapozta országát,
   amelyek biztosították megmaradásunkat,  s amelyekre a  mai ünnep  hivatott
   emlékeztetni.

   Egy örmény közmondás szerint egy országot négy dolog tart fenn: a  bölcsek
   tudománya, a nagyok igazsága, a hősök vitézsége és a jók imádsága.  Magyar
   hazánk több  mint ezer  éves  fennállása azt  bizonyítja, hogy  a  múltban
   mindig voltak bölcs magyarok, akiknek  a tudása újabb és újabb  lendületet
   adott az országépítéshez  a nehéz időszakok  után, és voltak  országunknak
   nagy személyiségei, akik igaz életük példájával a maradandó igazságokra és
   értékekre tanították  a  népet. A  történelmi  múltban mindig  éltek  itt,
   Magyarországon olyan  hősök, akik  vitéz bátorsággal  harcoltak az  idegen
   elnyomókkal szemben,  és ha  kellett, életüket  is feláldozták  az  ország
   szabadságáért, és nem hiányoztak a buzgó és jámborok emberek sem,  akiknek
   imádsága nagy lelki erőt biztosított jó és balsorsban egyaránt.

   Ahogyan ez a tudás,  igaz cselekvés, vitéz bátorság  és lelkes imádság  az
   elmúlt  évszázadokban   biztosítani  tudta   Magyarország   fennmaradását,
   ugyanígy a jövőben is  ezekre az alapokra  kell építenünk. Országunk  csak
   akkor fog  szilárdan állni,  ha  nem az  ügyeskedőkre, hanem  a  bölcsekre
   bízzuk az  ország  vezetését  és nagy  elődeink  példáját  követve  mindig
   lesznek igaz  magyarok, akik  nem saját  érdeküket vagy  hasznukat  nézik,
   hanem készek az  egész nemzetért dolgozni.  Magyarország csak akkor  fogja
   kiállni az elkövetkezendő  idők viharait, ha  a jelenben és  a jövőben  is
   lesznek olyanok, akik hősies lelkesedéssel élnek a hazáért és olyanok  is,
   akik buzgó  imádsága  Isten  áldásáért  fohászkodik  mindazok  életére  és
   munkájára, akik magyarnak vallják magukat. E négy felsorolt embertípus  és
   érték közül egyik sem hiányozhat, mert  Magyarországot is ez a négy  dolog
   tartja fenn: a bölcsek tudománya, a nagyok igazsága, a hősök vitézsége  és
   a jók imádsága.

   Az ünnep kapcsán bizonyára mindenütt elhangzik  a Himnusz és a Szózat  is.
   Kölcsey Ferenc  gyönyörű verse,  amely méltán  lett nemzeti  himnuszunkká,
   valójában egy  Istenhez szóló  imádság, amelyben  a magyar  nép  zivataros
   évszázadait felidézve a költő, illetve  mindenütt, ahol elhangzik a  vers,
   az egész magyar nép Isten áldásáért és irgalmáért fohászkodik.  Szükségünk
   is van erre az áldásra és  isteni segítségre, hiszen a sok hitegetés  után
   számos honfitársunk veszítette el reményét, s már nem bízik abban, hogy  a
   sokszor ígérgetett szebb jövő valaha is elérkezik. Közös erőfeszítéssel és
   mindenkor Isten  áldásában  bízva azonban  képesek  vagyunk úrrá  lenni  a
   nehézségeken és felelősségteljes  munkával megalapozni  és tovább  építeni
   jövőnket.

   Vörösmarty Mihály Szózata elsősorban nem Istenhez szól, hanem  felszólítja
   a magyar embert, hogy hazájának legyen rendületlenül híve, emlékezzünk  az
   elődeink által hozott áldozatokra, s őrizzük azokat az értékeket -  köztük
   szabadságunkat, -  amelyeket  kivívtak  számunkra. Ugyanakkor  a  költő  a
   "népek hazájához, a nagy világhoz is szól, arra gondolva, hogy a magyarság
   sírjánál majd  "az emberek  millióinak szemében  gyászkönny ül"  majd.  Mi
   persze inkább nem a magyarság  csökkenését és kihalását szeretnénk  látni,
   hanem a  felemelkedését! És  azt  is jól  tudjuk, hiszen  a  történelemben
   többször is megtapasztalhattuk, hogy a  népek hazája, a nagy világ  bizony
   nem figyel  a mi  szózatainkra és  nem hallja  meg segélykiáltásainkat.  A
   világ, amely sokszor nem a népek hazájának, hanem a nemzetek  küzdőterének
   tűnik,  nem  siet  segítségünkre.  Csak  a  magunk  erejében,   tudásában,
   hősiességében és imáinkban  bízhatunk. Szózatunk  szavai azonban  annyiban
   mindenképpen igazak Magyarországra vonatkozóan, hogy a nagyvilágon e kívül
   nincsen számunkra hely, itt élnünk és halnunk kell.

   Szent István király  napjának evangéliuma  a bölcs és  az ostoba  emberről
   szól, aki  sziklára,  illetve  homokra  épített, de  a  viharokat  csak  a
   sziklára épült ház állta  ki. Jézus Krisztus személye  és a mi  keresztény
   hitünk az  a  sziklaszilárd alap,  amelyre  érdemes személyes  és  családi
   életünket,  valamint   hazánk  jövőjét   építeni.  Széchenyi   István,   a
   "legnagyobb magyar" mondta egykor: "A vallás kétségtelenül a  legbiztosabb
   és legerősebb alapja  az emberi  társadalomnak, s boldogok  azok a  népek,
   amelyeknek olyan férfiak a vezetői, akik minden tettükben ebből az  isteni
   alapból indulnak ki". Építsük hitünkre és Krisztusra egész életünket!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Himnusz Szent István király napjára
   Nagy példaképünk, nincs igazabb király,
   sem bölcs vezérünk harctereken különb,
   ki néped égi, földi sorsát
   jó alapokra leraktad egykor.

   De mégis főként nélkülözők iránt
   voltál nagylelkű, krisztusi szolgaként:
   megmosva, mint az égi Mester,
   lábukat, és letörülve könnyük.

   Majd élted fogytán szent öröm és remény
   tölt el, mert hallod, égi sugallat int,
   hogy lángoló szívvel ajánlj fel
   minket örök jogon Máriának.

   Bevált reményed: épp ama szent napon,
   amelyen fölment égbe Nagyasszonyunk,
   téged is aznap ékesített
   fénykoszorúval az Úr örökre.

   Szentháromsághoz szálljon ezért imánk;
   nagy Szent Istvánunk érdemeit tekintsd,
   hogy népünk csak téged dicsérjen,
   s szent nevedet örökre áldja. Ámen.