[Evangelium] 2006-08-17

[evangelium at communio.hu]

   2006. augusztus 17. - Csütörtök

   Abban az  időben:  Péter  odament  Jézushoz,  és  megkérdezte:  "Uram,  ha
   vétkezik  ellenem  testvérem,  hányszor  kell  megbocsátanom  neki?  Talán
   hétszer?" Jézus így  felelt: "Nem mondom,  hogy hétszer, hanem  hetvenszer
   hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
   szolgáival.  Amikor  elkezdte,   odahozták  egyik   adósát,  aki   tízezer
   talentummal  tartozott.   Mivel  nem   volt  miből   megfizetnie,  az   úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és  mindenét,
   amije csak van, és így törlessze  adósságát. De a szolga leborult  előtte,
   és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr  szíve
   megesett a  szolgán:  szabadon bocsátotta  őt,  sőt még  az  adósságát  is
   elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki  neki
   száz dénárral tartozott.  Elkapta és  fojtogatni kezdte:  Add meg,  amivel
   tartozol! Szolgatársa térdre  hullott előtte, és  kérlelte: Légy  türelmes
   irántam, mindent megfizetek! De  ő nem engedett,  hanem ment, és  börtönbe
   vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

   Amikor szolgatársai látták a  történteket, nagyon elszomorodtak.  Elmentek
   és elbeszélték  uruknak. Akkor  az úr  magához hívatta  őt, és  így  szólt
   hozzá:  Te,  gonosz  szolga!  Amikor  kérleltél,  én  minden  tartozásodat
   elengedtem   neked.   Nem   kellett   volna   neked   is    megkönyörülnöd
   szolgatársadon, mint  ahogy  én  megkönyörültem  rajtad?  És  az  úr  nagy
   haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem  bocsát
   mindegyiktek a  testvérének."  Amikor  Jézus ezt  a  tanítását  befejezte,
   elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
   Mt 18,21-19,1

   Elmélkedés:

   A mai  nap örömhírében  Jézus  azt mondja  az  őt kérdező  embernek,  hogy
   "hetvenszer hétszer" kell  megbocsátani annak az  embernek, aki  megbánja,
   hogy rosszat tett nekünk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy számoljuk
   a megbocsátásainkat, s a 490. megbocsátás után már nyugodtan haragudhatunk
   másokra  és   nem  kell   többször   megbocsátanunk.  Az   irgalomnak,   a
   megbocsátásnak valójában végtelennek kell lennie. Jézus azt akarja mondani
   nekünk, hogy ne  legyünk fukarok  a megbocsátással,  hanem mindig  legyünk
   készek rá.
   Isten irgalmának végtelensége a példa. Ő mindenkinek megbocsát, s  eltörli
   bűneiket. A példabeszédben  szereplő király nagy  adósságot engedett el  a
   szolgának, aki a kicsit sem volt képes elengedni társának. A király  ezért
   büntetésben részesítette őt. Ahogyan Isten megbocsátja nekünk a legnagyobb
   vétkeinket is, ugyanígy gyakoroljuk mi is az irgalmasságot  testvéreinkkel
   szemben, akik  megbántanak minket,  különben büntetésre  és nem  irgalomra
   számíthatunk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram!  Adj  erőt,   hogy  türelemmel  elviseljem   azt,  amin  nem   tudok
   változtatni,
   Adj bátorságot, hogy változtatni tudjak azon, amin változtathatok,
   És adj bölcsességet, hogy  ezt a kettőt  valóban meg tudjam  különböztetni
   egymástól!