[Evangelium] 2006-08-15

[evangelium at communio.hu]

   2006. augusztus 15. - Kedd, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

   Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik  városába
   sietett. Belépett  Zakariás  házába,  és  köszöntötte  Erzsébetet.  Amikor
   Erzsébet meghallotta Mária köszöntését,  szíve alatt megmozdult a  magzat,
   és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott
   vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De  hogyan
   lehet az, hogy Uramnak anyja látogat  el hozzám? Mert íme, amikor  fülembe
   csendült köszöntésed  szava, örvendezve  felujjongott méhemben  a  magzat!
   Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
   Mária megszólalt:
   "Magasztalja lelkem az Urat,
   és szívem ujjong megváltó Istenemben!
   Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
   lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
   Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
   Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
   Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
   széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
   Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
   és felmagasztalta az alázatosakat.
   Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
   de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
   Felkarolta gyermekét, Izraelt,
   megemlékezve irgalmasságáról,
   amint atyáinknak megígérte:
   Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
   Mária ott  maradt  még  körülbelül három  hónapig,  azután  visszatért  az
   otthonába.
   Lk 1,39-56

   Elmélkedés:

   Mária, égi édesanyánk
   A katolikus  Egyház a  mai napon,  amelyet mi  magyarok  Nagyboldogasszony
   napjának  nevezünk,  Szűz  Mária  mennybevételét  ünnepli.  Bár  a  keleti
   egyházak már a 431-es efezusi zsinat  óta, a nyugati keresztények pedig  a
   VII. századtól fogva megemlékeznek Jézus édesanyjának  mennybemeneteléről,
   és bár az  egyház hitében  évszázadok óta jelen  van Szűz  Mária testi  és
   lelki megdicsőülésének tudata, mégis egy  egészen új hittételről van  szó.
   XII. Piusz pápa 1950. november 1-én kihirdetett Munificentissimus Deus  (A
   legbőkezűbb Isten) kezdetű bullája a következőképpen fogalmazza meg ezt  a
   hittételt:  "A  szeplőtelen,   mindenkor  szűz   Istenanya  Mária,   földi
   életpályája befejezése után testestől, lelkestől felvétetett a mennyország
   dicsőségébe".

   A mai  napon érdemes  röviden  áttekintenünk, hogy  miként alakult  ki  és
   fejlődött az  egyház  hitében  a  mennybevétel  hittitkának  tartalma.  Az
   újszövetségi szentírásban, az evangéliumokban vagy az apostoli  levelekben
   hiába is keresnénk  erre vonatkozó leírást,  mert nem tartalmaznak  semmit
   Mária életének végére vonatkozóan. Az első keresztény századok hitszónokai
   szentbeszédeikben sokat  foglalkoznak  a  témával,  de  nyitva  hagyják  a
   kérdést, hogy Vajon Mária  természetes halállal halt-e meg,  vértanúhalált
   szenvedett-e vagy csodás  módon távozott a  földi életből. E  prédikátorok
   gyakran használják a "hazamenetel", a "hazatérés" vagy az  "elszenderedés"
   kifejezéseket,  amelyekkel   valószínűleg   a  halál   szót   szándékoztak
   elkerülni. Ez a  fogalmazásbeli óvatosság  később is  jellemző, s  ugyanez
   köszön vissza  a  XII. Piusz  pápa  által kihirdetett  hittételben,  amely
   szerint a  mennybevétel Szűz  Mária  "földi életpályája  befejezése  után"
   történt.

   Nézzünk néhány példát az egykori beszédekből! Tours-i Szent Gergely (+594)
   arról beszél, hogy  Mária a különböző  vidékekről összegyűlt  apostolokkal
   készült elő halálára. Amikor  ez bekövetkezett "Jézus  átadta az ő  lelkét
   Szent Mihály főangyalnak.  Az apostolok  eltemették Máriát  és őrt  álltak
   sírja mellett,  de  Jézus  újra  eljött  és  édesanyja  testét  a  mennybe
   vitette".
   A palesztinai Livia  városának püspöke,  Theoteknosz szerint,  aki a  VII.
   század elején élt, "Mária ugyan meghalt, de testét az angyalok felvitték a
   mennyországba, és így azt nem érte romlás".
   Damaszkuszi Szent János arról  tanított egyik prédikációjában, hogy  Mária
   "lelke nem szállt alá  az alvilágba, teste nem  látta a feloszlást és  nem
   maradt a földben, hanem a mennyországban trónol Királynőként, Úrnőként  és
   Uralkodónőként".

   Jeruzsálemi Modesztusz  (630  körül) kifejezetten  Mária  mennybevételéről
   beszél, amikor azt mondja,  hogy "úgy tetszett  az Atyának, hogy  felvegye
   Máriát az örök és dicsőséggel teljes nyugalomba".

   Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy  a VIII. század  végére mind a  keleti,
   mind a nyugati  keresztények körében általánossá  válik a  mennybefelvétel
   kifejezés használata és  elterjed Mária mennybevételének  ünnepe. Erre  ez
   ősi hitre alapozva, s mintegy azt megkoronázva hirdette ki XII. Piusz pápa
   1950-ben  Mária  mennybevételének   hittételét.  De  milyen   tanulságokat
   vonhatunk le mindebből a magunk számára?

   1. A kezdeti időkben  Mária Istenanyaságából, örökké tartó  szüzességéből,
   Krisztushoz   való   hasonulásából   és   kegyelemmel   teljes    életéből
   következtettek Mária testi és lelki megdicsőülésére. A mennyországba  való
   eljutás tehát  mintegy következménye  volt az  ő földi  életének.  Ugyanez
   vonatkozik miránk is. Ha  földi életünk minden  napján a Krisztushoz  való
   hasonulás a  célunk, akkor  a halál  nem fog  törést jelenteni  számunkra,
   hanem életünk  egyenes  folytatása  lesz  a  mennyország.  Földi  életünk,
   akaratunk és szándékunk,  cselekedeteink és szavaink  határozzák meg  azt,
   hogy eljuthatunk-e a mennybe.

   2. Mária mennybevételével kapcsolatban gyakran  visszatér az a gondolat  a
   szentbeszédekben, hogy  mivel a  Szűzanya lelke  mentes volt  a  bűnöktől,
   ezért illő  volt,  hogy  testét  se  érje  romlás.  Nekünk  is  arra  kell
   törekednünk, hogy a bűn  ne válasszon el  bennünket Isten szeretetétől  se
   ebben a világban, se az örök életben.

   3. A  mennybevétel  igazsága  erőt  ad  nekünk,  hogy  földi  életünket  a
   nehézségek, a  gondok  és  a szenvedésekkel  teli  küzdelmek  ellenére  se
   tekintsük hiábavaló szélmalomharcnak, hanem azzal a reménnyel  törekedjünk
   a mennyország felé, hogy oda valóban eljuthatunk, ahogyan Jézus  édesanyja
   is eljutott.

   Befejezésül pedig a mai  ünnep emlékeztessen minket  arra, hogy a  mennybe
   felvett Szűzanya  a mi  égi édesanyánk,  akink anyai  pártfogására  mindig
   számíthatunk. Ahogyan  magyar elődeink  évszázadokon keresztül  bizalommal
   fordultak a  Magyarok  Nagyasszonyához és  sokféle  módon  megtapasztalták
   segítségét, ugyanúgy  mi is  tisztelettel  és gyermeki  bizalommal  kérjük
   közbenjárását magunkért, családunkért és magyar hazánkért.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mint fényes hold, mint drága nap,
   mint hajnalpír, mely most fakad,
   száll az egek csúcsaira
   a Szeplőtelen Szűzanya.

   Dicső trónjára érkezett,
   Királynő ég és föld felett,
   ő szülte azt, ki tündökölt,
   a hajnalcsillagnál előbb.

   Az angyalok s az égiek
   rendje fölé emeltetett:
   Asszony, ki túlszárnyalta rég
   a szentek minden érdemét.

   Kit egykor ölben hordozott,
   kit jászolban pólyálgatott,
   a mindenség Királyaként
   szemléli, Atyja fényeként.

   Szüzeknek Szüze, kérd Fiad,
   esdjen miértünk hű szava,
   miénket vette általad,
   övéből mindent visszaad.

   Atya, Fiú s Vigasztaló,
   köszöntse őket hálaszó,
   kik minden másnál ékesebb,
   dicsőbb fényt adtak fönt neked. Ámen.