[Evangelium] 2006-08-14

[evangelium at communio.hu]

   2006. augusztus 14. - Hétfő

   Galileai útjuk során  Jézus ezt  mondta tanítványainak:  "Az Emberfiát  az
   emberek kezébe fogják adni. Megölik  őt, de harmadnapra feltámad." Erre  a
   tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az  adószedők
   Péterhez  fordultak,  és   megkérdezték:  "A  ti   Mesteretek  nem   fizet
   templomadót?" -  "De  igen" -  felelte.  Amikor belépett  a  házba,  Jézus
   megelőzte őt  kérdésével: "Mit  gondolsz, Simon,  a földi  királyok  kitől
   szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?" "Az idegenektől" -
   felelte Péter. Erre Jézus így szólt:  "A fiak tehát mentesek. De hogy  meg
   ne botránkoztassuk őket, menj  ki a tóra, vess  horgot, és az első  halat,
   amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
   Vedd ki és add oda nekik értem és érted!"
   Mt 17,22-27

   Elmélkedés:

   A mai evangélium arról  számol be, hogy Jézus  nem akarja kivonni magát  a
   földi törvények  alól,  hanem  egy csoda  révén  gondoskodik  arról,  hogy
   megfizesse az adót. A  történetből jól látszik,  hogy az adófizetés  körül
   már évszázadokkal  korábban  is gond  volt.  Az egyik  oldalon  álltak  az
   adószedők, akik  mindig  többet akartak  begyűjteni,  a másikon  pedig  az
   adófizetők, akik  nem örültek  az adóknak,  de főleg  annak nem,  ha  azok
   összege emelkedett.  Persze az  idő azóta  sok változást  és sok  új  adót
   hozott, s  emiatt lehet,  ha  Jézus napjainkban  is hasonló  módon  akarna
   eljárni, akkor a kíméletlen adószedők nem elégednének meg a pénzzel, hanem
   még a halat is elvennék Pétertől.
   Az emberek  eközben  leleményesek.  Az egyik  kiskapukat  keres,  a  másik
   "költségként elszámol", a harmadik "leír az adóból", s olyanok is akadnak,
   akik inkább nem fizetnek (adócsalók).
   Jó  volna  mindkét  oldalon  tisztességre,  becsületre,  igazmondásra   és
   igazságosságra törekedni.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Drága  Úr  Jézus!  Adj  erőt,   amire  most  szükségem  van  a   szenvedés
   elhordozásához.  Megnyitom  szomorú   szívem  előtted,   hogy  töltsd   be
   Szereteteddel.  Alárendelem  magam  Neked,  hogy  követem  lábnyomaidat  a
   kereszt útján - amelyen most vezérelsz engem.
   Megnyitom számat,  hogy  töltsd  be  a  szívből  jövő  hálaadás  szavaival
   mindazért  az  áldásért,  amelyet  betegségem  által  kapok.  Tölts  be  a
   Szeretetedben való  bizalom szavaival,  mert  sohasem adsz  nekem  nagyobb
   terhet, mint amennyit elviselhetnék.  Szereteted mérte meg és  választotta
   ezt a keresztet éppen nekem.
   Atyám! Bízom  benned és  Szeretetedben. Bízom  hatalmadban, hogy  segítesz
   rajtam, mert  a  Te  erőd sokkal  nagyobb,  mint  az én  hiányom  ebben  a
   betegségben. Ámen.