[Evangelium] 2006-08-07

[evangelium at communio.hu]

   2006. augusztus 7. - Hétfő

   Abban az időben:
   Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt
   és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a
   városokból gyalogszerrel utána indultak  Mikor kiszállt, már nagy  tömeget
   látott ott. Megesett  rajtuk a szíve  és meggyógyította betegeiket.  Amint
   beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: "Sivár ez a
   hely, és  késő már  az  óra is.  Bocsásd el  a  tömeget, hadd  menjenek  a
   falvakba, hogy  élelmet szerezzenek  maguknak!" Jézus  azonban ezt  mondta
   nekik: "Nem  kell elmenniük,  ti  adjatok nekik  enni!" Ők  ezt  felelték:
   "Nincs másunk itt, csak  öt kenyerünk és két  halunk." Mire ő ezt  mondta:
   "Hozzátok ide!"  Miután megparancsolta,  hogy a  tömeget telepítsék  le  a
   fűre, fogta az öt kenyeret  és a két halat,  szemét az égre emelve  áldást
   mondott, azután  megtörte a  kenyereket, és  odaadta a  tanítványoknak,  a
   tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül
   tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer  férfi
   evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
   Mt 14,13-21

   Elmélkedés:

   Az apostolok  és  Jézus  ugyanazzal a  helyzettel  állnak  szemben,  mégis
   különböző a reakciójuk. Látják  a hatalmas tömeget,  amely az esti  órákra
   megéhezett, de ezen a falvaktól távolabbi helyen nem volt ennivalójuk.  Az
   apostolok azt javasolják, hogy Jézus küldje el az embereket, hogy mindenki
   élelmet szerezzen magának,  Jézus viszont  azt akarja,  hogy az  apostolok
   adjanak enni a népnek. Jézus persze tudja, hogy ez lehetetlen volna, ha  ő
   nem tenne csodát.
   Jézusnak a nép iránt érzett szánalma nem marad lelki szinten. Az apostolok
   is sajnálják a tömeget és bennük is van együttérzés,mégsem esznek  semmit.
   Jézus viszont cselekszik is. Nem csak  együtt érez a tömeggel, hanem  tesz
   értük egy csodát.
   Sokszor láthatjuk napjainkban, hogy a szükséget szenvedő és a bajba jutott
   emberek iránt  nagy  az  együttérzés  mindenkiben,  mégis  nagyon  kevesek
   vannak, akik  konkrét  cselekedetekkel enyhítenek  nyomorukon.  Keresztény
   hitünk ne sajnálkozásra, hanem cselekvő szeretetre ösztönözzön minket!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Légy velem
   Ha gyötörnek a földi kínok,
   S ha szenvedés az életem,
   Kínjaimat könnyebben bírom,
   Óh, Uram, csak Te légy velem.

   Légy velem a hosszú éjszakákon,
   Vigasztalj, hogyha csüggedek,
   Lelkemnek égő sebeivel
   Uram, Elédbe térdelek.

   Nem félek a sötét éjszakától,
   Ellenségtől sem reszketek,
   Mert felettem őrködve állnak
   Az örökké vigyázó szemek.

   S ha majd egyszer eljön az óra,
   Örök álomra lezárom szemem,
   Könnyebben hajtom fejem nyugovóra,
   Óh, Uram, csak Te légy velem. Ámen.