[Evangelium] 2006-07-30

[evangelium at communio.hu]

   2006. július 30. - Évközi 17. vasárnap

   Abban   az   időben:   Jézus    átment   a   Galileai-tengernek,    vagyis
   Tibériás-tavának a  túlsó  partjára. Nagy  tömeg  követte, mert  látták  a
   csodajeleket, amelyeket a betegeken  végbevitt. Jézus fölment egy  hegyre,
   és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.
   Amikor Jézus fölemelte  szemét, és látta,  hogy nagy tömeg  jön felé,  így
   szólt Fülöphöz: "Honnan  vegyünk kenyeret,  hogy legyen  mit enniük?"  Ezt
   pedig azért  kérdezte, hogy  próbára tegye,  mert tudta  ő, hogy  mit  fog
   tenni. "Kétszáz  dénár árú  kenyér sem  elég nekik,  hogy mindenki  kapjon
   valami keveset" - felelte Fülöp.
   Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: "Van itt  egy
   fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?"
   Jézus meghagyta:  "Telepítsétek  le az  embereket!"  Sok fű  volt  azon  a
   helyen. Letelepedtek hát:  szám szerint  mintegy ötezren  voltak csupán  a
   férfiak. Jézus  pedig vette  a kenyereket,  hálát adott,  és kiosztotta  a
   letelepedett embereknek;  ugyanígy  (adott)  a halból  is,  amennyit  csak
   akartak Amikor pedig jóllaktak,  szólt tanítványainak: "Szedjétek össze  a
   maradékot, hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték, s tizenkét  kosarat
   töltöttek meg az  öt árpakenyér  maradékából, amit  meghagytak azok,  akik
   ettek.
   Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt,  így
   beszéltek: "Ez  valóban az  a próféta,  aki a  világba jön."  Mikor  Jézus
   észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy  erőszakkal
   királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
   Jn 6,1-15

   Elmélkedés:

   A halásznivaló sok, de a halász kevés
   A mai vasárnapon a csodálatos kenyérszaporítás történetét hallottuk  Szent
   János evangéliumából. Jézus kezébe  veszi az öt kenyeret  és a két  halat,
   hálaimát mond, majd kiosztja a  hatalmas tömegnek. A jelenlévő több  ezres
   nép jóllakik a megszaporított  táplálékból. A csodát nem  az a fiú  tette,
   akinél az öt kenyér és a két hal volt és nem is az apostolok, hanem Jézus.
   Mindenkinek megvan  a  maga szerepe:  A  fiú  odaadja a  kenyereket  és  a
   halakat, Jézus  csodát tesz,  az  apostolok pedig  kiosztják a  népnek.  A
   kenyérszaporítás csodája azt kínálja  számunkra, hogy az élet  kenyeréről,
   Krisztus Testéről elmélkedjünk. Mivel  azonban az augusztusi  vasárnapokon
   többször is szó lesz  még az égből jövő  kenyérről és az élet  kenyeréről,
   ezért inkább majd  akkor elmélkedjünk  e témáról. Ma  inkább figyeljünk  a
   csoda másik elemére, a halakra, amelyek szintén ugyanolyan fontosak,  mint
   a kenyér. Többféle magyar bibliakiadást is megnéztem, de mindegyikben  azt
   találtam, hogy ez  a rész  a "Csodálatos  kenyérszaporítás" címet  viseli,
   pedig talán jogosan beszélhetünk egyúttal csodálatos halszaporításról  is.
   Egy kicsit  méltatlannak tűnik,  hogy ennyire  megfeledkezünk a  halakról,
   amelyek e  történeten  kívül  még  számos más  esetben  is  szerepelnek  a
   szentírásban  és  a  keresztény  művészetekben  is  jelentős,  többértelmű
   jelképpé váltak. Mit üzennek nekünk a halak?

   Az ószövetségben  az  egyik  legérdekesebb  elbeszélés  Tóbiás  története.
   Kísérőjének, Rafael angyalnak a kérésére  az ifjú Tóbiás kifog a  folyóból
   egy nagy halat. A  hal szívének és májának  szaga elűzte a démonokat  Sára
   házából, akit  Tóbiás feleségül  vett.  Hazatérve a  hal epéjét  apja  vak
   szemére  keni  Tóbiás,  aki  ennek  köszönhetően  visszanyeri  látását.  A
   történet  azt  mutatja,  hogy  az  ószövetségi  időkben  a  halnak  gonosz
   szellemeket távol tartó és gyógyító erőt tulajdonítottak.

   De szintén  fontos Jónás  próféta története,  aki három  napig van  az  őt
   elnyelő cethal gyomrában, majd kiveti őt  a hal a partra, utalva  Jézusra,
   aki feltámadása  előtt három  napig  volt a  sírba  zárva. Jónás  tehát  a
   feltámadt Jézus előképe volt.

   Az  újszövetségben  ennél  többször  fordul   elő  a  hal.  Az   apostolok
   kiválasztásának történetéből tudjuk, hogy Jézus egyszerű halászokat hívott
   meg,  akiket  később   az  emberhalászattal  bízott   meg.  A   mindennapi
   megélhetésüket biztosító halászatot abbahagyják, hogy Krisztus tanítványai
   legyenek, és  emberek halászaivá  váljanak. A  hal egyrészt  az  embereket
   jelképezi, akihez az apostolok küldetése szól.

   De a hal jelképezi magát Krisztust  is. Ez onnan származik, hogy a  "Jézus
   Krisztus, Isten  Fia,  Megváltó"  hitvallás  görög  szavainak  kezdőbetűit
   összeolvasva a hal  szó jön ki  a görög nyelvben.  A hal Krisztusra  utaló
   titkos jel volt a keresztényüldözések korában, amelyet csak a keresztények
   ismertek.  Abból  lehetett  megtudni,   hogy  valaki  keresztény-e,   hogy
   ismerte-e ezt a jelet.

   Szintén  fontos  az  evangéliumokban  a  csodálatos  halfogás   története.
   Feltámadása  után  Jézus  megjelent  a  Tibériás-tónál,  ahol  korábban  a
   kenyérszaporítás  és   a  halszaporítás   történt.  Az   apostolok   Péter
   vezetésével éppen halásztak,  de nem fogtak  semmit. Jézus  megparancsolja
   nekik, hogy vessék kis a hálót a bárka jobb oldalán. Ők  engedelmeskednek,
   s oly sok halat fogtak,  hogy alig bírták kihúzni  a hálót. A partra  érve
   Jézus kenyérrel és sült hallal várja apostolait (Jn 21,1-14). Ezt követően
   Péter háromszor megvallja Jézus iránti szeretetét, aki rábízza  egyházának
   vezetését.  Az  elbeszélésből   kiderül,  hogy  a   halászat  csak   Jézus
   segítségével eredményes.  Ehhez hasonlóan  az  apostolok új  hivatása,  az
   emberhalászat is egyedül Jézus segítségével érheti el célját.

   Az emberhalászat azonban nem csak  Péternek és társainak volt a  feladata,
   hanem minden  keresztény emberé,  aki  Krisztus Egyházához  tartozik.  II.
   János Pál pápa Az új évezred  kezdetén című apostoli levelében egy  széles
   óceánhoz hasonlította az a harmadik  évezredet, amely megnyílik az  Egyház
   előtt, s  amelyre Krisztus  segítségére számítva  hajózunk ki  (vö.:  Novo
   millennio ineunte 58.). Az emberek várják, hogy elvigyük nekik a krisztusi
   tanítást. Az emberhalászatnak sosem az  a célja, hogy elvegyük az  emberek
   szabadságát vagy megfosszuk őket a víztől, attól a közegtől, amelyben élni
   tudnak. Az  Egyház,  mint egy  óriási  háló összegyűjti  mindazokat,  akik
   Krisztushoz tartoznak.  Az  utóbbi  évtizedekben  sok  ember  elveszítette
   reményét és kilátástalannak tűnik az élete. Sokan úgy élnek, mint a partra
   vetett halak, amikor  a tenger visszahúzódik.  Össze kell gyűjteni,  össze
   kell fogni ezeket a embereket, hogy visszategyük őket az életet adó vízbe.
   Jézus azt  mondta  egyszer, hogy  "az  aratnivaló sok,  a  munkás  viszont
   kevés". Ennek mintájára nyugodtan mondhatjuk  azt is, hogy a  halásznivaló
   sok, de  a  halász  kevés.  Kérjük Jézust,  hogy  hívjon  napjainkban  sok
   fiatalt, akik bátran vállalkoznak az emberhalászat feladatára.

   Befejezésül még egyetlen gondolat:  az emberhalásznak mindig tudnia  kell,
   hogy nem magának, hanem  Jézus számára dolgozik. Olyan  ez, mint amikor  a
   vadász lelövi a vadkacsát és az a vízbe pottyan. A kutyája azonnal a vízbe
   ugrik,  hogy  a  nádas  közepén   megkeresse  a  lelőtt  madarat.   Amikor
   megtalálta, a szájába veszi és odaviszi a gazdájának. A kutya nem eszi meg
   a kacsát, mert megtanították neki, hogy az nem az övé, hanem a vadászé.
   Amikor az emberhalászat munkáját végezzük, sosem feledkezhetünk meg arról,
   hogy nem  magunknak fogjuk  a  halakat és  nem maguknak  dolgozunk,  hanem
   mindig a mi Urunknak, Jézusnak.



   Imádság:

   Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad.
   Nyűdd szét díszeid, a szépség legyél te magad.
   Feledd el mulatságaid, a vígság legyél te magad.
   Pazarold el izmaid, az erő legyél te magad.
   Oltsd ki lángjaid, a szerelem legyél te magad.
   Űzd el szánalmaid, a jóság legyél te magad.
   Dúld fel hiedelmeid, a hit legyél te magad.
   Törd át gátjaid, a világ legyél te magad.
   (Köszönet Csiszárik Zsuzsának, aki az imát küldte.)