[Evangelium] 2006-07-27

[evangelium at communio.hu]

   2006. július 27. - Csütörtök

   A tanítványok  egyszer odamentek  Jézushoz, és  megkérdezték tőle:  "Miért
   szólsz a néphez  példabeszédekben?" Ő így  válaszolt: "Nektek  megadatott,
   hogy megismerjétek a mennyek  országa titkait, nekik  ez nem adatott  meg.
   Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól
   még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk  példabeszédekben,
   hogy nézzenek,  de  ne lássanak,  hallgassanak,  de ne  halljanak,  és  ne
   értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
   Hallván hallotok, és mégsem értetek,
   nézvén néztek, de mégsem láttok;
   megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
   Fülükkel restül hallanak,
   szemüket behunyják,
   hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak,
   és a szívükkel ne értsenek,
   s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
   De boldog a  ti szemetek,  mert lát,  és boldog  a ti  fületek mert  hall!
   Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok -
   és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, - és nem hallotta."
   Mt 13,10-17

   Elmélkedés:

   Jézus, aki  kiváló szónok  és tanító  volt, szívesen  használt  beszédében
   példázatokat. Ezeket  a hasonlatokat  olyan  egyszerű emberek  is  könnyen
   megértették, akik nem voltak tanultak, hiszen a mindennapi életben sokszor
   találkozhattak  azokkal  az  esetekkel,  amelyek  a  példázatok  tartalmát
   alkották.  Gondoljunk  csak   a  pásztorról,   a  szőlőmunkásokról   szóló
   példabeszédekre,  vagy   a  magvetőről   szólóra,  amellyel   kapcsolatban
   megkérdezik Jézust a  mai evangéliumban, hogy  miért használ  példázatokat
   tanításában.
   Jézus válaszából kiderül, hogy ami az egyik ember számára könnyen  érthető
   és megjegyezhető, ugyanaz mások számára, akik magukat bölcsnek és  okosnak
   gondolják,  nehezen  felfogható.  A  példabeszédek  ugyanis  nem   passzív
   hallgatást  kívánnak,  hanem  gondolkodásra  késztetik  a   hallgatóságot,
   amelyre nem mindenki  kész. Az  elbizakodottak azt  hiszek, hogy  számukra
   senki sem tud újdonságot mondani, ezért észrevétlenül bezárják szívüket  a
   tanítás előtt.
   Hogyan hallgatom Jézus tanítás?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Szívembe hintetted bűnbánat szikráját,
   S én kérlek Uram, szíts belőle máglyát.
   Égesd ki szívemből vágyát a bűnnek,
   Eztán megmaradjak szeretetben hűnek.
   Arra vezesd utam, ahol jót tehetek,
   Ezáltal Tenéked jó szolgád lehetek.
   Öröm a szívemnek, lelkemnek jutalom,
   Hogy gyarló fejemre ily nagy az irgalom.
   Áldassék a neved mindenségnek Ura,
   Hogy nem zárult reám pokolnak kapuja,
   A bűnös emberre irgalommal nézel,
   És ha feléd fordul, megtöltöd reménnyel.
   (Köszönet Csiszárik Zsuzsának, aki az imát küldte.)