[Evangelium] 2006-07-26

[evangelium at communio.hu]

   2006. július 26. - Szerda, Szent Joakim és Szent Anna, a Boldogságos Szűz
   Mária szülei

   Abban az időben:
   Jézus elment hazulról  és leült  a Genezáreti-tó  partján. Hatalmas  tömeg
   gyűlt össze, ezért beült  egy csónakba, a tömeg  pedig ott állt a  parton.
   Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta  őket: "Íme, kiment a  magvető
   vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég  madarai,
   és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt  elég
   termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem  volt mély a föld. Majd amikor  a
   nap fölkelt  és forrón  tűzött, kiégtek,  mert nem  volt gyökerük.  Voltak
   szemek, amelyek  tövisek közé  estek, és  amikor nőni  kezdtek, a  tövisek
   elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az
   egyik százszorosat, a  másik hatvanszorosat,  a harmadik  harmincszorosat.
   Akinek füle van a hallásra, hallja meg!"
   Mt 13,1-9

   Elmélkedés:

   A magvetőről szóló példabeszéd Jézus kicsit későbbi magyarázata szerint az
   Isten igéjéről és  annak hirdetéséről  szól. Isten szavának  magvai az  én
   lelkembe hullnak. De vajon milyen talajra találnak bennem?
   Csak útszél vagyok? Ha egy rövid  ideig szívesen hallgatom a tanítást,  de
   aztán hamar el is  felejtem annak tartalmát és  azt is, aki szólt  hozzám,
   akkor csak útszélhez hasonlít lelkem.
   Vagy sziklakemény szívembe hull  a mag? Ha  úgy gondolkodom, hogy  mindent
   meghallgatok, de bennem  ugyan nem  fog gyökeret verni,  hatást elérni  az
   isteni tanítás, akkor sziklás talajra hull a mag bennem.
   Vagy talán tövises a lelkem, s  engedem hogy egy után a mindennapi  gondok
   tövise elnyomják bennem a tanítás jó magjait?
   És mi  lenne ha  valóban jó  föld volnék?  Igen, képes  vagyok arra,  hogy
   sokszoros, akár százszoros termést hozzon bennem a mag.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Az éj vak leple meghasad,
   felváltja már a pirkadat,
   s nyomában mar a hajnal ég,
   azt hirdetvén, hogy kél a nap.

   Krisztusban kél igaz napunk,
   kegyelmek Anyja: hajnalunk.
   De Anna volt a pirkadat,
   jöttén az éj már felszakadt.

   Ó, Anna, termékeny gyökér,
   üdvösségtermő drága fa!
   Rajtad virágos ág fakad,
   mely Krisztust hozza meg nekünk!

   Üdvünk Anyjának anyja, jöjj,
   és Szent Joakim, jó atya,
   Szülöttetek sok érdeme
   az irgalmat ránk esdje le.

   Dicsőség néked, Jézusunk,
   világra kit szült tiszta Szűz,
   Atyának, Léleknek veled,
   örökre áldás, tisztelet. Ámen.