[Evangelium] 2006-07-25

[evangelium at communio.hu]

   2006. július 25. - Kedd, Szent Jakab apostol

   Jézus Jeruzsálembe  indult. Útközben  odalépett hozzá  a Zebedeus  fiúknak
   (Jakab és János apostoloknak) anyja,  fiaival együtt, és leborult  előtte,
   hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte:
   "Intézd úgy, (Uram,) hogy az én  két fiam országodban melletted üljön:  az
   egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
   Jézus  így  válaszolt  nekik:  "Nem  tudjátok,  hogy  mit  kértek.  Készek
   vagytok-e arra,  hogy  kiigyátok azt  a  kelyhet, amelyet  nekem  ki  kell
   innom?" "Készek  vagyunk!"  -  felelték.  Jézus  erre  így  folytatta:  "A
   szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
   mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
   Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
   testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
   hozzájuk: "Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
   emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
   akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
   szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
   váltságul mindenkiért."
   Mt 20,20-28

   Elmélkedés:

   Jakab és János apostol édesanyja azzal a kéréssel fordul az Úrhoz, hogy az
   ő  fiai  ülhessenek   Jézus  dicsőséges  trónja   mellett.  Nem  csak   az
   édesanyának, hanem a két fiúnak is ez volt a vágya, akik ott álltak anyjuk
   mellett, amikor ő előadta kívánságát.  A többi apostol valószínűleg  azért
   méltatlankodott, mert ők is ugyanilyen álmokat dédelgettek magukban, s nem
   akartak mások miatt  háttérbe kerülni. Valamennyi  apostol szívében  jelen
   lehetett a Jézus dicsőségében való részesedés vágya.
   Jézus  válasza  egyrészt  világossá  teszi,  hogy  dicsőségéből  csak   az
   részesedhet, aki a szenvedéseiben is osztozik, másrészt csak az lehet nagy
   a mennyek országában, aki a  földi életben vállalja a mások  szolgálatával
   együtt járó kicsinységet.
   A mennyország dicsőségébe való  vágyakozásunk természetesen nem  helytelen
   és nem elítélendő. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a szenvedés és  a
   szolgálat útján érhetjük el célunkat.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Örvendező szívünk dala
   magasra száll, Jakab, veled,
   halászból téged Krisztusunk
   ily szent orom csúcsára vitt.

   Testvéreddel, mert hív a szó,
   elhagytok mindent, kincset is;
   az Úr igéjét, szent nevét,
   buzgó küldöttként, hirdeted.

   Erős jobbján, mint hű tanút
   magával visz, s megláthatod
   dicsőségét a hegytetőn,
   s a kertben vére csöppjeit.

   te készen állsz, bár jól tudod:
   a kínoknak kért kelyhe vár,
   az Úr első apostola,
   ki érte szenvedsz kínhalált.

   Jézus hűséges gyermeke,
   örök fény magvetője vagy,
   imádra hitben ékesen
   s gazdag reményben ég szívünk.

   Kérd Krisztustól szorgalmasan:
   parancsa útját járjuk itt,
   s dicsőségének himnuszát
   örökre énekeljük ott. Ámen.