[Evangelium] 2006-07-23

[evangelium at communio.hu]

   2006. július 23. - Évközi 16. vasárnap

   Abban az  időben:  Az  apostolok  összegyűltek  Jézushoz,  és  beszámoltak
   mindarról, amit tettek és  tanítottak. Ő így  szólt hozzájuk: "Gyertek  ti
   is, (menjünk)  a  pusztaságba egy  magányos  helyre, hogy  pihenjetek  egy
   kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre  sem
   maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
   hogy magukban  legyenek.  De  sokan  látták,  amikor  elmentek,  és  sokan
   megtudták. Erre  minden városból  gyalog odasiettek,  és megelőzték  őket.
   Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.  Olyanok
   voltak, mint  pásztor  nélküli  juhok.  Ezért  tanítani  kezdte  őket  sok
   mindenre.
   Mk 6,30-34

   Elmélkedés:

   Szabadidő Jézussal
   Gyertek egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit - mondja Jézus  az
   apostoloknak. De  akár egy  utazási iroda  reklámmondata is  lehetne ez  a
   felhívás: Gyertek egy  magányos helyre,  hogy pihenjetek  egy kicsit!  Egy
   ilyen mondattal jól  lehetne reklámozni például  egy Karib-szigeteki  vagy
   egy új-zélandi nyaralást.

   Most, a  nyári  időben,  amikor  a  gyermekeknek  iskolaszünet  van  és  a
   felnőttek kiveszik szabadságukat, különösen is aktuális a pihenésre  szóló
   hívás. A  folyamatosan végzett  munka  egy idő  után sok  embert  teljesen
   kimerít,  nyugtalanná,  néha  idegessé   tesz.  A  munkahelyi  főnökök   a
   beosztottak miatt  idegeskednek, a  beosztottak pedig  úgy érzik,  hogy  a
   vezetőjük idegesíti őket  állandóan. A munkahelyen  folyamatosan jól  kell
   teljesíteni, szünet nélkül a kapott feladatra kell koncentrálni, az  egyre
   növekvő követelményeknek  egyre  nehezebb megfelelni.  Mindez  nagy  lelki
   terhet jelent  az ember  számára, s  ehhez jön  még az  is, hogy  sokaknak
   aggódniuk kell munkahelyük miatt, amelyet bármikor elveszíthetnek.

   Gyertek egy magányos  helyre, hogy  pihenjetek egy  kicsit! Hogyan  értsük
   Jézus szavait, amikor ő nem egy szabadidőprogram-szervező szakember és nem
   is egy utazási iroda ügynöke? Mindenesetre igen jól hangzik Jézus  kérése,
   szívesen engedelmeskedünk  a  meghívásnak.  Jól  jön  a  nyári  szabadság,
   szívesen pihenünk,  vagy pihennénk,  ha  volna rá  lehetőségünk.  Miközben
   egyeseknek  drága   külföldi   nyaralásra   telik   valamelyik   felkapott
   tengerparti üdülőparadicsomban  a  föld  másik  oldalán  vagy  extrémdrága
   extrémsportoknak hódolnak  különleges  helyszíneken, bizony  sokan  vannak
   olyanok, akik még annak is örülnek, ha egy rövid balatoni nyaralásra telik
   fizetésükből vagy ha a  gyermekek elmehetnek "a  falura a nagymamához  két
   hétre". De talán azok  lehetnek a többségben,  akiknek egyáltalán nem  jut
   pénz nyaralásra, hanem  csak a színes  katalógusokat nézegetve  álmodoznak
   arról, hogy valaha eljutnak a távoli szép helyekre.

   Gyertek egy magányos helyre,  hogy pihenjetek egy  kicsit - mondja  nekünk
   Jézus.  Szavai  megnyugtatnak  bennünket,  s  lassacskán  rájövünk,   hogy
   szükségünk van a pihenésre, a feltöltődésre, és arra is ráeszmélünk,  hogy
   nem csak a legdrágább helyeken lehet nyugodtan pihenni. A hétköznapi munka
   után  eljöttünk  a  templomba,  hogy  pihenjünk  egy  kicsit  és  lélekben
   feltöltődjünk. A keresztény ember minden vasárnap Jézustól indul el,  hogy
   a  hétköznapokban  is  a  Krisztustól  tanultakból  éljen,  s  a  hétvégén
   Krisztushoz tér vissza,  miként egykor  az apostolok is,  amikor a  Mester
   missziós útra  küldte  őket, s  hozzá  tértek vissza.  Tévedés  volna  azt
   gondolnunk, hogy Jézus csak egy röpke hétvégi együttlétre hív bennünket, s
   nem akar velünk lenni a mindennapokban. Mind a munka, mind a kikapcsolódás
   idején Jézus velünk van.

   Gyertek hozzám  és pihenjetek  egy kicsit!  - szól  Jézus. Szavai  azt  is
   jelentik, hogy a vasárnap  megszentelése nem merülhet  ki a munkától  való
   tartózkodásban, hanem  a  lelki  feltöltődés ideje  ez  minden  keresztény
   számára. Azért  jövünk Jézushoz,  hogy tanításával  és Testével  tápláljuk
   lelkünket. Tanításának  hallgatása  és a  szentáldozás  erőt ad  nekünk  a
   mindennapi feladataink  végzéséhez  a  munkahelyen  és  otthon,  családunk
   körében.

   A szünet nélkül végzett fizikai vagy szellemi munka egy idő után  teljesen
   kimeríti az embert, és  tragédiához vezet. A  legenda szerint Szent  János
   apostol szívesen játszott időnként egy szelíd sasmadárral. Egy vadász, aki
   egy alkalommal meglátogatta,  csodálkozva szemlélte  az apostol  és a  sas
   játszadozását. Nem értette,  hogy egy ilyen  kiváló képességű ember  miért
   pazarolja az idejét a játékra. Megkérdezte Szent Jánost: "Miért  fecsérled
   idődet egy állattal való haszontalan játékra?" Az apostol visszakérdezett:
   "Miért nincs  a nyilad,  amit a  kezedben tartasz,  mindig kifeszítve?"  A
   vadász  ezt  válaszolta:  "Ha   a  nyilam  állandóan  megfeszítve   volna,
   elveszítené erejét. És ha ki akarnék lőni egy nyílvesszőt, az nem  repülne
   messzire." Szent János a következőkkel fejezte be a beszélgetést:  "Látod,
   én is pontosan ugyanezt teszem. Ha én is állandóan kifeszített  állapotban
   lennék, s minden  időmet csak  a munkára  fordítanám, akkor  egy idő  után
   elveszíteném erőmet. Időnként  játszom ezzel  a sassal,  hogy pihenjek  és
   visszanyerjem erőmet.  Aztán  pedig megújult  erővel  látok hozzá  újra  a
   munkának."  A  legenda  tanulsága  világos  számunkra:  Szükségünk  van  a
   pihenésre és a lelki  feltöltődésre. Nem dolgozhatunk hétfőtől  vasárnapig
   megállás nélkül. Szükségünk van az értelmes és hasznos kikapcsolódásra.

   A mai  evangélium  szerint Jézus  az  apostolokkal együtt  félrevonul  egy
   magányos helyre,  hogy  biztosítsa  pihenésüket.  De  az  is  több  helyen
   előfordul az  evangéliumokban, hogy  Jézus egészen  egyedül vonul  vissza,
   keresi  a  magányt,   hogy  idejét  az   imádkozásnak,  az  Atyával   való
   beszélgetésnek szentelje.  Keressük mi  is  azokat az  alkalmakat,  amikor
   egyedül   lehetünk   Istennel,   amikor   visszatérhetünk   Jézushoz    és
   beszámolhatunk neki munkánk  sikereiről vagy kudarcairól!  Éljünk a  lelki
   feltöltődés lehetőségeivel,  a  szentmisén való  részvétellel,  a  csendes
   imádkozással vagy  a  szentírásolvasással!  Legyen velünk  Jézus  a  nyári
   vakáció idején is!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Tóth Árpád: Isten oltó-kése
   Pénzt,egészséget és sikert
   Másoknak, Uram, többet adtál,
   Nem kezdek érte mégse pert
   És nem mondom, hogy adósom maradtál.

   Nem én vagyok az első mostohád;
   Bordáim közt próbáid éles kését
   Megáldom s mosolygom az ostobák
   Dühödt jaját és hiú mellverését.

   Tudom és érzem, hogy szeretsz:
   Próbáid áldott oltó-kése bennem
   Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
   Új szépséget teremni sebez engem.

   Összeszorítom ajkam, ha nehéz
   A kín, mert tudom, tiéd az én harcom,
   És győztes távolokba néz
   Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.
   (Köszönet Kovács Tamásnak, aki az imát küldte.)