[Evangelium] 2006-07-22

[evangelium at communio.hu]

   2006. július 22. - Szombat, Szent Mária Magdolna

   A hét első napján,  (Húsvétvasárnap) kora reggel,  amikor még sötét  volt,
   Mária  Magdolna  kiment  Jézus  sírjához.  Odaérve  látta,  hogy  a  követ
   elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és
   ahol Jézus holtteste  feküdt, két, fehér  ruhába öltözött angyalt  látott.
   Ott ültek,  az  egyik a  fejnél,  a másik  a  lábnál. Így  szóltak  hozzá:
   "Asszony, miért sírsz?" "Mert  elvitték az én Uramat  - felelte -, és  nem
   tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte,
   de nem ismerte föl, hogy ő  az. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért  sírsz?
   Kit keresel?"  Mária  Magdolna  azt  hitte, hogy  a  kertész  az,  és  így
   válaszolt: "Uram, ha te vitted el,  mondd meg, hová tetted, hogy  magammal
   vihessem."  Jézus   erre   megszólította:  "Mária!"   Mária   felkiáltott:
   "Rabbóni!" vagyis  "Mester"!  "Ne tartóztass!  -  felelte Jézus.  Még  nem
   mentem föl az Atyához. Te most  menj testvéreimhez, és vigyél hírt  nekik!
   Fölmegyek az én  Atyámhoz és a  ti Atyátokhoz,  az én Istenemhez  és a  ti
   Istenetekhez." Mária  Magdolna elsietett.  Hírül vitte  a  tanítványoknak:
   "Láttam az Urat." - És elmondta, amit az Úr üzent.
   Jn 20,1. 11-18

   Elmélkedés:

   Szent János evangéliuma szerint Mária Magdolna, az első, aki találkozott a
   feltámadt  Jézussal.  A  korábban  bűnös,  de  később  megtért  asszony  a
   kereszthalált követően is az Úr közelében szeretne menni, ezért  hajnalban
   Jézus  sírjához  megy,   mit  sem  sejtve   a  kevéssel  ezelőtt   történt
   feltámadásról. Első tapasztalata az elmozdított  kő és az üres sír,  amely
   alapján azt vélte, hogy Jézus holttestét elvitték. Ezután pillantja meg  a
   két angyalt,  akiknek  elmondja  szomorúságának okát.  A  körülmények  oly
   erősen megzavarják gondolkodását, hogy esély sincs arra, hogy megszülessen
   benne a feltámadás hite. Amikor  ezután észreveszi Jézust, nem ismeri  fel
   őt, hanem  azt  gondolja,  hogy  a  kertész  áll  előtte.  Ez  még  inkább
   megzavarja gondolkodását. Szorongása, félelme és szomorúsága tovább nő.
   A találkozás akkor ér a fordulóponthoz, amikor Jézus nevén szólítja  Mária
   Magdolnát, s  ennek köszönhetően  felismeri  az Urat.  Boldogan  hallgatja
   Jézus szavait, is indul, hogy megvigye az örömhírt a tanítványoknak.
   Jézus felismerése számunkra  is akkor  lehetséges, amikor  hozzánk lép  és
   nevünkön szólít minket. Figyeljünk szavára!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Felkelt a hajnal csillaga
   Krisztus győzelmes reggelén;
   a sírhoz mentél, Mária,
   hogy sírj testének nyughelyén.

   Siettél megkeresni őt,
   ám angyaloknak híre várt,
   hogy gyászos könnyön végy erőt:
   feltörte ő a síri zárt.

   De készít új vigasztalást,
   kit úgy szerettél, Mestered,
   kertésznek véled őt magát,
   de szólít, és felismered.

   A fájdalmas Szűz oldalán
   keresztfáját ölelted át,
   első tanúvá tesz ma, lásd,
   hogy alvilágból ím kiszállt.

   Ó, Magdalában nyílt virág,
   kiben Krisztus szerelme élt,
   kérd, hogy bennünk is égi láng
   gyullassza fel a szív tüzet!

   Kérünk, Urunk, e hű arád
   kövessük kedves példaként,
   hogy mennyben áldást mondva rád
   zengjük neved dicséretét! Ámen.