[Evangelium] 2006-07-18

[evangelium at communio.hu]

   2006. július 18. - Kedd

   Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
   tette, és mégsem tartottak bűnbánatot:  Jaj, neked, Korozain! Jaj,  neked,
   Betszaida! Ha  Tiruszban  és  Szidonban történtek  volna  azok  a  csodák,
   amelyek  nálatok  történtek,   már  régen   bűnbánatot  tartottak   volna,
   szőrzsákba öltözve  és  hamuba  ülve.  Mondom  nektek:  Tirusz  és  Szidon
   városának tűrhetőbb  sorsa lesz  az  ítélet napján,  mint nektek.  És  te,
   Kafarnaum!  Azt  hiszed,  az  égig  emelkedel?  A  pokolba  süllyedsz.  Ha
   Szodomában történtek  volna a  nálatok történt  csodák, mind  a mai  napig
   fennállna. Azt mondom  nektek: Szodoma földjének  tűrhetőbb sorsa lesz  az
   utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
   Mt 11,20-24

   Elmélkedés:

   Három  város  végső  sorsáról  beszél   Jézus  a  mai  evangéliumban.   Az
   evangélista szerint Korozainban, Betszaidában és Kafarnaumban tette  Jézus
   a legtöbb  csodáját, de  mindez kevés  az ítélet  elkerülésére. Jézus  úgy
   szólítja meg a  városokat, mintha személyek  volnának, hiszen valójában  a
   városokban élő embereknek  szól figyelmeztetése. A  végső időkben  történő
   elítélés  oka  az,  hogy  a  városok  lakosai  nem  tartottak  bűnbánatot.
   Bizonyára örömmel fogadták, hogy  Jézus meggyógyította betegeiket, de  azt
   már nem  hallgatták  szívesen,  amikor  a  megtérésről  és  a  bűnbánatról
   beszélt.
   A megtérés  és  a  bűnbánat  Jézus  igehirdetésének  központi  eleme.  Már
   Keresztelő János, az előfutár is a bűnbánat keresztségét hirdette,  amikor
   a megváltó jövetelét előkészítette,  s maga Jézus  is így kezdi  nyilvános
   működését: "Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban". Az apostolokat is
   azzal indítja útnak, hogy hirdessék az embereknek hogy térjenek meg,  mert
   elközelgett  az  Isten   Országa,  s  ma   is  rendszeresen  elhangzik   e
   felszólítás.
   De vajon meghalljuk-e Jézus bűnbánatra hívó szavát?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Pázmány Péter: Ima szentáldozás után

   Engedd, én Istenem, hogy a Te szent Fiad
   áldozatának gyümölcsét érezzem!
   Az igaz hit és a szeretet által
   szent Fiadba olts be engem,
   hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék.

   Erősíts engem a mennyei
   kenyérnek erejével,
   hogy a te törvényednek útján
   soha el ne fáradjak!

   Engedd, uram, hogy azt az üdvösséget,
   amelyet nekünk haláloddal nyertél,
   ez áldozat által magunkhoz kapcsoljuk.

   Gyógyítsd meg lelki sebeinket:
   ne utáld meg, irgalmas szamaritánus,
   háládatlan szolgáidat.

   Azon szeretetdért, mely téged a földre hozott,
   tisztítsd meg az én bűnös lelkemet,
   gyógyítsad gyarlóságaimat,
   töltsd be az élő kenyérrel minden kívánságaimat!

   Rontsd el bennem a világi
   kívánságot és felfuvalkodást,
   öntsd belém állhatatos hitet,
   hű reménységet, buzgó szeretetet.

   Adj alázatos és szelíd szívet,
   zabolázd meg nyelvemet,
   hogy semmi éktelen és ráalmazó
   beszédet ne szóljon,
   kösd be szemeimet, hogy semmi
   tisztátalanság ne legyen tekintetében.

   Teljesítsd be lelkemnek éhségét,
   erősíts engem, nevelj a jóban,
   vígy be az örök boldogságba.

   Aki a Szentlélekkel egyetemben
   élsz és uralkodol,
   Isten, mindörökkön örökké.
   Ámen.