[Evangelium] 2006-07-16
evangelium at communio.hu
evangelium at communio.hu
2006. Júl. 16., V, 05:10:01 CEST
2006. július 16. - Évközi 15. vasárnap
Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek Megparancsolta nekik, hogy
az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem
tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne
vegyenek magukra.
Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13
Elmélkedés:
Önkritika
A mai vasárnap evangéliumában arról olvastunk, hogy Jézus misszióba küldi
apostolait. Hatalmat ad nekik a gonosz lelkek legyőzésére és a betegek
gyógyítására, és lelkükre köti, hogy semmit ne vigyenek magukkal, így
hirdetve az evangélium üzenetét. A korábban kiválasztott és magához hívott
apostolokat, most elküldi, hogy továbbadják mindazt, amit tőle tanultak.
Az evangéliumi leírásból úgy tűnik, hogy Jézusnak nem állt szándékában
pontosan és részletesen meghatározni a tanítást, amit az apostoloknak
hirdetniük kell. Ehelyett inkább a szegénység és az eszköztelenség
fontosságára hívja fel a kettesével útnak induló apostolok figyelmét, hogy
egyedül az őket küldő Jézusban és a tőle kapott tanítás belső erejében
bízzanak.
A kiválasztás, a meghívás és a küldés Jézus részéről azóta is minden
korban megismétlődik. A meghívottak és a küldöttek arra törekszenek, hogy
hűségesen teljesítsék mindazt, amit az Úr vár tőlük, s emellett meg kell
felelniük az adott kor és az abban élő emberek elvárasainak is. Az
apostolok utódait, a püspököket és a papokat mindig sok kritikai éri
hivatásuk és küldetésük teljesítésével, illetve nem teljesítésével
kapcsolatban, s ilyen kritikákat napjainkban is szép számmal hallunk.
Nézzünk ezek közül most néhányat! Vizsgáljuk meg azokat a kritikákat és
kritikus észrevételeket, amelyekre éppen a mai evangélium tanulságai
alapján válaszolhatunk.
Külső kritika. Azt hiszem, hogy nem szükséges részletezni azokat a
televíziós vitaműsorokban hallható vagy újságcikkekben olvasható kritikus
észrevételeket, amelyek igen gyakran érik az egyházakat, főként a
katolikus Egyházat, s amelyek a legtöbb esetben vádként fogalmazódnak meg.
E vádak elsősorban az Egyház társadalmi és közéleti szerepvállalásával, az
anyagi kérdésekkel, valamint az egyházi tisztségviselők, a püspökök és a
papok feladatával kapcsolatosak. E kritikáknak nem csupán az a közös
vonása, hogy kívülről, tehát a politikai vagy a gazdasági élet befolyásos
személyiségei részéről hangzanak el. Ennél sokkal érdekesebb az, hogy
szinte mindig a mi keresztény értékeinkre, a szegénységre, az
egyszerűségre, a szeretetre hivatkoznak, miközben az a valódi céljuk, hogy
megkérdőjelezzék a hívők és az Egyház jogait vagy egyenesen semmibe vegyék
azokat. Hiteltelen és meglehetősen cinikus a krisztusi szegénység
emlegetése azok részéről, akik - bár megvan hozzá a hatalmuk és
lehetőségük - nem biztosítják az egyházi oktatási vagy szociális
intézmények egyenlő mértékű támogatását. De megkérdőjelezhető az a
vélemény is, amely szerint a papok csak a templom falain belül
prédikáljanak a vallásszabadság értelmében, de azon kívül ne nyilvánítsák
ki véleményüket a társadalmi igazságtalanságok, a népek közötti
háborúskodások, az életellenes törvények vagy az erkölcstelen életmód
térhódítása elítélésével.
Jézus egykor elküldte apostolait, hogy hirdessék az evangéliumot. Az
evangélium tanítása ma is, mint minden korban, az emberi élet minden
területét érinti, és minden emberre vonatkozik. Nagyon furcsa, amikor a
kívülállók szeretnék meghatározni azt, hogy mit jelent az evangélium
szerinti élet, s ők akarják megmondani, hogy mi hogyan éljünk, miközben ők
egészen másként élnek.
Belső kritika. Az elhangzottak mellett egy jószándékú belső kritika is
megfogalmazódik azok részéről, akik gyakorolják hitüket és aggódva
figyelik, hogy Egyházunk vajon hogyan felel a modern kor kihívásaira. Sok
vallásos ember sürgeti manapság az evangélium szelleméhez való
visszatérést, amely a Krisztusról szóló hiteles tanúságtétel feltétele. De
nem csak beszélnek az evangelizáció, a szeretetközösség és a szolgálat
fontosságáról, hanem törekszenek is mindezek megvalósítására saját
életkörülményeik között.
Jézus nem csak beszélni küldi apostolait, hanem gyógyítani is, tehát
gyakorlati teendőik is vannak. Az egyház tagjaiként nem maradhatunk olyan
"elméleti keresztények", akik csak fejben tudjuk a hitigazságokat és az
evangéliumi életmód lényegét, de nem éljük meg a gyakorlatban azt, amit
Krisztustól tanultunk.
Önkritika. Ha a külső és belső kritikák kapcsán és az evangélium
rendszeres olvasása közben felszínre tör bennünk a vágy egy krisztusibb
élet, egy új egyházi hangnem, új stílus iránt, akkor mindenekelőtt ne
másoknak adjunk ötleteket, hanem kezdjük önmagunkon a változást! Ahogyan
egykoron az apostolok Mesterüktől indultak el missziós útjukra, ugyanígy
nekünk is Krisztustól kell elindulnunk! A Jézussal való személyes és belső
kapcsolat alakít át bennünket és tehet képessé minket arra, hogy eszközök
nélkül is eredményes legyen szóbeli igehirdetésünk, amelyet gyakorlati
tetteink hitelesítenek. Induljunk és hirdessük bátran Krisztus
evangéliumát!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
(Teréz anya)
(Köszönet Csiszárik Zsuzsának, aki az imát küldte.)
More information about the Evangelium
mailing list