[Evangelium] 2006-07-13

[evangelium at communio.hu]

   2006. július 13. - Csütörtök

   Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: "Menjetek, és hirdessétek,
   hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok  fel
   halottakat, tisztítsatok meg leprásokat,  és űzzetek ki ördögöket!  Ingyen
   kaptátok, ingyen is adjátok!  Ne legyen övetekben se  arany, se ezüst,  se
   rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se
   botot! Méltó ugyanis  a munkás  a kenyerére.  Ha egy  városba vagy  faluba
   érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok,
   amíg csak el nem távoztok! Amikor  pedig beléptek a házba, köszöntsétek  a
   ház népét.  Ha  érdemes  rá a  ház,  akkor  a békétek  rászáll;  ha  pedig
   érdemtelen, akkor  békétek  visszaszáll  rátok. Ha  valaki  nem  fogad  be
   titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még  a
   városból is, és rázzátok  le a port a  lábatokról! Bizony, mondom  nektek:
   Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb  sorsa lesz az ítélet napján,  mint
   annak a városnak.
   Mt 10,7-15

   Elmélkedés:

   Az apostolok misszióba küldéséről szóló  tegnapi evangélium után ma  arról
   olvastunk,  hogy   Jézus  gyakorlati   tanácsokkal  látja   el  őket.   Az
   apostoloknak nem  szabad magukkal  vinniük  semmit tanító  útjukra,  hanem
   teljesen eszköztelenül, egyedül Isten tanítását és békéjét birtokolva kell
   indulniuk. Napjainkban persze nyugodtabbak vagyunk, ha útjainkra magunkkal
   visszük a  bankkártyánkat  és a  mobiltelefonunkat,  de ha  az  evangélium
   hirdetésére vállalkozva indulunk útra Krisztus nevében, akkor ezekre semmi
   szükségünk sincs.  Ma  is  elég  a Jézusban  való  bizalom,  a  szívünkben
   hordozott tanítás és a lelki békesség.
   Az eszköztelenség  és  a  teljes  Krisztusra  hagyatkozás  nem  fogja  azt
   eredményezni, hogy  mindenki szívesen  és örömmel  fogadja a  küldötteket.
   Lesznek, akik nem  hallgatnak a tanítványokra,  illetve Krisztusra. De  ez
   sosem veheti  el a  kedvet attól,  hogy teljesítsük  feladatunkat és  azon
   fáradozzunk, hogy mindenkihez eljusson az örömhír igaz tanítása.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Remenyik Sándor: Ne ítélj
   Istenem, add, hogy ne ítéljek -
   Mit tudom én, honnan ered,
   Micsoda mélységből a vétek,
   Az enyém és a másoké,
   Az egyesé, a népeké.
   Istenem, add, hogy ne ítéljek.

   Istenem add, hogy ne bíráljak:
   Erényt, hibát és tévedést
   Egy óriás összhangnak lássak -
   A dolgok olyan bonyolultak
   És végül mégis mindnek
   Elhalkulnak és kisimulnak.
   És lábaidhoz együtt hullnak.
   Mi olyan együgyűn ítélünk,
   S a dolgok olyan bonyolultak.

   Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
   Versben, s mindennapi beszédben
   Csak a szükségeset beszéljem.
   De akkor szómban súly legyen, s erő
   S mégis egyre inkább simogatás:
   Ezer kardos szónál többet tevő.
   S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
   De egyre inkább csak igen.
   Mindenre ámen és igen.
   Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
   Ámen. Igen. És a gonosztól van
   Minden azonfelül.
   (Köszönet Kovátsné Pap Ágnesnek, aki az imát küldte.)