[Evangelium] 2006-07-06

[evangelium at communio.hu]

   2006. július 6. - Csütörtök

   Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő  városába,
   Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük  láttára
   Jézus így  szólt  a bénához:  "Bízzál  fiam! Bocsánatot  nyernek  bűneid!"
   Néhány  írástudó  erre  azt  gondolta  magában:  "Ez  káromkodik."   Jézus
   belelátott gondolataikba, és  szemükre vetette:  "Miért gondoltok  rosszat
   szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!,  vagy
   ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának
   hatalma  van  a  földön  a  bűnök  megbocsátására!"  A  bénához   fordulva
   folytatta: "Kelj föl,  fogd ágyadat, és  menj haza!" Az  ember fölkelt  és
   hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni  kezdték
   Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
   Mt 9,1-8

   Elmélkedés:

   A  csodás  gyógyulások  sorozatában  a  kafarnaumi  béna  ember   esetéhez
   érkeztünk, amely  azért jelentős,  mert itt  Jézus kifejezetten  beszél  a
   bűnök megbocsátásáról. A gyulások minden esetben megszabadulást jelentenek
   valamilyen  testi  bajból.  Jézus  azonban  nem  csak  a  testet  szeretné
   meggyógyítani, hanem azért  jött, hogy a  lélek orvosaként  megszabadítson
   minket a bűntől.
   Az írástudók  ellenállását az  váltja  ki, hogy  a bűnöket  egyedül  Isten
   bocsáthatja meg,  s  ezért  Jézus  Istenné  teszi  magát.  Könnyebb  nekik
   elfogadni azt, hogy  egy rendkívüli  képességekkel rendelkező  gyógyítóval
   állnak szemben, mint  azt, hogy  Jézus valóban Isten,  akinek hatalma  van
   megbocsátani az emberek vétkeit.
   De talán mi is könnyen beleesünk  abba a hibába, hogy Jézus személyében  a
   Tanítót, az Urat, a  Mestert, a Megváltót, az  Üdvözítőt vesszük észre,  s
   nem engedjük, hogy megérintse lelkünket. Ha személyes kapcsolatban  vagyok
   vele, akkor Ő az én Tanítóm, Uram, Mesterem. Ha megvallom előtte bűneimet,
   akkor Ő az én Megváltóm és Üdvözítőm.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Sztárok
   Milyen gyakran elveszítik az emberek a sportban a mértéket! Milyen gyakran
   túloznak  a   szurkolók  és   a  sportriporterek,   amikor  a   különleges
   teljesítményeket kihangsúlyozzák! A "labdarúgósztár" meghatározás kifejezi
   a sikeres sportolók  teljesítményét, akik  olyan kiemelkedő  teljesítményt
   nyújtanak, amit már nem kell megindokolni.
   Mennyei Atyánk, ha  létezik ilyen csillag,  ilyen "sztár", akkor  az a  te
   Fiad volt és ma is az, akitől valóban különleges teljesítményt vártál.  Az
   ő egész élete a jóságot, a  felebaráti szeretetet és az emberekért  hozott
   áldozatot jelenítette meg. Példaértékű számunkra, ahogyan az ellenfeleivel
   viselkedett. Fellelkesít bennünket, ahogyan minden emberrel törődött.
   Kérünk téged, Atyánk, segíts  minket, hogy Fiadat  kövessük, és közben  ne
   fáradjunk el. Adj nekünk pünkösdi bátorságot, pünkösdi erőt és szeretetet,
   hogy jótetteink  és  szavaink  által Fiad  kívánságát  teljesítsük  és  Őt
   tündöklő csillagként magasztaljuk! Ámen.
   Köszönet Paulus Petrának, aki az imát fordította.